Az Európai Bizottság iránymutatást fogadott el az uniós versenyjognak az egyéni önfoglalkoztatók munkafeltételeire vonatkozó kollektív szerződésekre történő alkalmazásáról. Az iránymutatás tisztázza, hogy egyes önálló vállalkozók milyen esetekben folytathatnak egymással összefogva kollektív tárgyalásokat munkakörülményeik javítása érdekében anélkül, hogy ez az uniós versenyszabályok megsértésének minősülne.
Margrethe Vestager, a digitális korra felkészült Európáért felelős ügyvezető alelnök és a versenypolitikáért felelős biztos így nyilatkozott: „A digitális gazdaságban és azon kívül is előfordul, hogy az egyéni önfoglalkoztatók külön-külön nem képesek jó munkafeltételeket kialkudni, és ezért nehéz munkakörülményekkel szembesülnek. Az egymással összefogva folytatott kollektív tárgyalás a munkakörülmények javításának hatékony eszköze lehet. Az új iránymutatás célja, hogy jogbiztonságot teremtsen az egyéni önfoglalkoztatók számára annak egyértelműsítése révén, hogy a versenyjog értelmében milyen esetekben folytathatnak kollektív tárgyalásokat munkafeltételeik javítása érdekében.”
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikke tiltja a vállalkozások közötti, versenyt korlátozó megállapodásokat. A munkáltató és a munkavállalók közötti kollektív szerződések nem tartoznak az uniós versenyszabályok hatálya alá, az önálló vállalkozók ezzel szemben „vállalkozásnak” tekintendők, ezért fennáll a veszélye annak, hogy a díjakról vagy egyéb kereskedelmi feltételekről folytatott kollektív tárgyalásaik a versenyszabályok megsértésének minősülnek. Ennek következtében az önfoglalkoztatók számára gyakran nem egyértelmű, hogy folytathatnak-e kollektív tárgyalásokat munkakörülményeikről.
Az iránymutatás a teljes mértékben önállóan dolgozó, másokat nem foglalkoztató egyéni vállalkozókra vonatkozik. A legfontosabb tudnivalókat a Bizottság szakértői kérdések és válaszok formában is összefoglalták.
Az iránymutatás pontosítja, hogy az önfoglalkoztatók mikor tárgyalhatnak kollektíven munkakörülményeikről anélkül, hogy ez sértené az uniós versenyjogot. Az iránymutatás az egyéni önfoglalkoztatókra vonatkozik, akik alkalmazottakat nem foglalkoztató, elsősorban a saját személyes munkájukra támaszkodó szolgáltatók. Az egyéni önfoglalkoztatóknak kevés befolyásuk van a munkakörülményeikre, mert:
– a munkavállalókéhoz hasonló helyzetben vannak; vagy
– a tárgyalási pozíciójuk gyenge az üzleti partnerükkel/partnereikkel szemben.
Mind az egyéni önfoglalkoztatókra, mind a tárgyaló fél vállalkozásokra az iránymutatásban meghatározott védelem vonatkozik.
Az iránymutatás kiterjed valamennyi kollektív tárgyalásra és szerződésre, amennyiben azok az egyéni önfoglalkoztatók munkakörülményeire vonatkoznak (például munkaidő, javadalmazás, szabadság vagy betegszabadság). A fogyasztókra vonatkozó feltételeket (például a fogyasztók által a szolgáltatásért fizetendő árakat) érintő megállapodások azonban nem tartoznak az iránymutatás hatálya alá, és alapesetben sértik az uniós versenyjogot.
Az Albany és az FNV Kunsten ügyben hozott ítélet alapján az iránymutatás kimondja, hogy a „munkavállalókéhoz hasonló” helyzetben lévő egyéni önfoglalkoztatók munkakörülményeire vonatkozó kollektív szerződések nem tartoznak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. cikkének hatálya alá.
Az iránymutatás az ilyen egyéni önfoglalkoztatók három kategóriáját határozza meg:
– gazdaságilag függő egyéni önfoglalkoztatók, azaz olyan egyéni önfoglalkoztatók, akik kizárólag vagy túlnyomórészt egy üzleti partnernek nyújtják szolgáltatásaikat. Ennek értékelését megkönnyítendő az iránymutatás kimondja, hogy az egyéni önfoglalkoztató gazdaságilag függő helyzetben van akkor, ha a munkával kapcsolatos jövedelmének legalább 50%-a egyetlen üzleti partnertől származik. Ezt a százalékos arányt egy évnél rövidebb, egy éves vagy két éves időszakra számítják ki;
– egyéni önfoglalkoztatók, akik munkavállalók „mellett” dolgoznak, vagyis azok az egyéni önfoglalkoztatók, akik ugyanazon üzleti partner munkavállalói „mellett”, az azokéval azonos vagy hasonló feladatokat látnak el;
– egyéni önfoglalkoztatók, akik szolgáltatásaikat digitális munkaplatformon keresztül nyújtják. Ez a kategória a digitális munkaplatformokon dolgozó egyéni önfoglalkoztatók gazdasági függőségét elismerő nemzeti ítélkezési gyakorlat és újonnan bevezetett jogszabályok növekvő tendenciáját tükrözi. A „digitális munkaplatform” fogalmát ugyanúgy határozza meg az iránymutatás és a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslat.
Előfordulhat, hogy egyes egyéni önfoglalkoztatóknak kevés befolyásuk van a munkakörülményeikre, még akkor is, ha nincsenek a munkavállalókéhoz hasonló helyzetben. Így tárgyalási pozíciójukban egyensúlytalanság állhat fenn. Az ilyen egyéni önfoglalkoztatók munkakörülményeire vonatkozó kollektív szerződések továbbra is az EUMSZ 101. cikkének hatálya alá tartozhatnak, de a Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy nem lép fel az ilyen megállapodások ellen.
Az iránymutatás az ilyen egyéni önfoglalkoztatók két kategóriáját határozza meg:
– egyéni önfoglalkoztatók, akiknek a tárgyalási pozíciójában egyensúlyhiány mutatkozik, mert a tárgyaló fél bizonyos gazdasági erővel rendelkező üzleti partner.
Ez a helyzet áll fenn különösen akkor, ha az egyéni önfoglalkoztatók olyan üzleti partnereknek nyújtják szolgáltatásaikat, amelyek az egész ágazatot vagy iparágat képviselik. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az egyéni önfoglalkoztatók olyan üzleti partnerrel/partnerekkel állnak kapcsolatban, amelyek éves összesített forgalma legalább 2 millió EUR, vagy amelyek munkavállalói létszáma legalább 10 fő (külön-külön vagy együttesen).
Az iránymutatás elismeri, hogy az említett két eseten kívül az egyéni önfoglalkoztatók tárgyalási pozíciójában egyensúlyhiány mutatkozhat az adott körülményektől függően is.
– egyéni önfoglalkoztatók, akik a nemzeti vagy uniós jogszabályok értelmében kollektív tárgyalásokat folytatnak.
Bizonyos esetekben a nemzeti vagy az uniós jogalkotó azonosította azokat a helyzeteket, amikor kollektív tárgyalásokra lehet szükség ahhoz, hogy az egyéni önfoglalkoztatók megszüntethessék a tárgyalási pozíciójukban fennálló egyensúlyhiányt. Egyes nemzeti jogszabályok a szociális célkitűzések elérése érdekében vagy kifejezetten biztosítják a kollektív tárgyaláshoz való jogot bizonyos szakmák számára, vagy kizárják azokat a nemzeti versenyjog alkalmazásából. Az uniós szerzői jogi irányelv arról is rendelkezik, hogy a szerzők és az előadóművészek kollektív tárgyalásokat folytathatnak a műveik felhasználásáért járó méltányos és megfelelő díjazás biztosítása érdekében.
Minden egyéni önfoglalkoztató jogosult arra, hogy foglalkozási viszonyának átminősítését kérje a nemzeti bíróságoktól.
Ha a színlelt önfoglalkoztatókat sikeresen „munkavállalóvá” minősítik át, megilleti őket a munkavállalói jogállásukhoz kapcsolódó valamennyi jog, beleértve a kollektív tárgyalásokhoz való jogot is. Ezért nem lesz szükség arra, hogy az iránymutatásra támaszkodjanak. Mindaddig azonban, amíg valamely nemzeti hatóság vagy bíróság nem minősítette át őket, igénybe vehetik az iránymutatást.
Ez az iránymutatás a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslathoz kapcsolódik. Mindkét eszköz célja a „digitális munkaplatformokon” dolgozók munkakörülményeinek javítása. Ezek a platformok olyan szolgáltatók, amelyek kereskedelmi szolgáltatásokat nyújtanak weboldalakon vagy mobilalkalmazásokon keresztül, a szolgáltatást az ügyfél kérésére nyújtják, és magukban foglalják az egyének által végzett munka megszervezését. Emellett az iránymutatás a nem a platformgazdaságban dolgozó egyéni önfoglalkoztatókra is vonatkozik.
A két kezdeményezés eltérő szemléletet követ: Az irányelvjavaslat csak a digitális munkaplatformokon dolgozókra terjed ki. Célja annak biztosítása, hogy ezeket a dolgozókat helytállóan minősítsék munkavállalónak vagy önfoglalkoztatónak, és ennek megfelelően gyakorolhassák a munkavállalói jogokat.
A „digitális munkaplatformokon” dolgozók esetében bizonyos kritériumok teljesülésekor vélelmezni kell a munkaviszony fennállását. Amennyiben munkaviszonyukat a nemzeti hatóságok vagy bíróságok az irányelv alkalmazásában megerősítik, kollektív szerződéseik már nem tartoznak az uniós versenyjog hatálya alá (mint minden munkavállaló esetében).
Igen. Azon egyéni önfoglalkoztató esetében, aki a kollektív szerződés megkötését megelőző évben kevesebb mint egy évet dolgozott, az 50%-os jövedelemküszöb kiszámítása az önfoglalkoztatónak az adott évben végzett munkával kapcsolatos jövedelmén alapul. Ez független attól, hogy mennyi ideig dolgozott.
Ha tehát egy színdarab kevesebb mint egy évig volt műsoron, és a színész jövedelmének 50%-a attól a színháztól származik, ahol játszott, a következő évben kollektív tárgyalásokat folytathat, vagy kollektív szerződés hatálya alá tartozik.
Az iránymutatás az egyéni önfoglalkoztatók és a bizonyos gazdasági erővel rendelkező üzleti partnerek közötti kollektív tárgyalásokra és szerződésekre vonatkozik, vagyis azokra az esetekre, amikor a két tárgyaló fél tárgyalási pozíciójában egyensúlyhiány mutatkozik. Az iránymutatás szerint ilyen egyensúlyhiány akkor fordul elő, ha az üzleti partner(ek) az egész ágazatot vagy iparágat képviseli(k), vagy ha méretük alapján mikrovállalkozásnál nagyobb vállalkozásnak minősül(nek). Az iránymutatás eseti értékelés alapján egyéb olyan esetekre is kiterjedhet, ahol egyensúlyhiány mutatkozik a tárgyalási pozícióban.
A legutóbbi, 2019-ben elfogadott szerzői jogi irányelv (a digitális egységes piacon a szerzői jogokról szóló irányelv) kifejezetten megemlíti, hogy a kollektív tárgyalás a méltányos díjazás elérésének egyik módja lehet. A szerzői jogi szabályokkal összhangban az iránymutatás az egyéni önfoglalkoztató szerzők és előadóművészek kollektív tárgyalásaira és megállapodásaira vonatkozik, amelyek célja, hogy a védelem alá tartozó műveik használatáért méltányos díjazást biztosítsanak. Ilyen esetben a Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy nem avatkozik be az EUMSZ 101. cikke alapján.
Másrészt a közös jogkezelő szervezetek vagy a független jogkezelő szervezetek tevékenységeivel összefüggésben folytatott kollektív tárgyalások általában nem minősülnek a szerzői jogi szabályok szerinti kollektív tárgyalásoknak. Ezért az iránymutatás rájuk nem alkalmazandó.
Azok az egyéni önfoglalkoztatók, akik bizonyos árukat vagy eszközöket kiegészítő eszközként használnak a szolgáltatás nyújtásához, az iránymutatás hatálya alá tartoznak. Például az iránymutatás hatálya alá tartoznak azok a zenészek, akik saját hangszerüket használják, vagy azok a takarítók, akik saját kellékeiket (például speciális ruházatot vagy tisztítószereket) használják szolgáltatásuk nyújtásához. Az áruk vagy vagyoni eszközök megosztása vagy hasznosítása (pl. lakásbérlés) vagy az áruk/szolgáltatások viszonteladása (pl. gépjárműalkatrészek viszonteladása) azonban nem tartozik ezen iránymutatás hatálya alá.
Az iránymutatás nem keletkeztet szociális jogokat vagy kötelezettségeket, és nem kívánja megváltoztatni a „munkavállaló” vagy az „önfoglalkoztató” nemzeti vagy uniós jog szerinti fogalommeghatározásait. Az iránymutatás nem érinti továbbá az önfoglalkoztatók azon lehetőségét, hogy a nemzeti hatóságoktól vagy bíróságoktól foglalkozási viszonyuk „munkavállalóvá” való átminősítését kérjék.
Az iránymutatás csak azt ismerteti, hogy a Bizottság hogyan fogja alkalmazni az uniós versenyszabályokat az egyes önfoglalkoztatók munkakörülményeire vonatkozó kollektív szerződésekre. Ez nem érinti a tagállamok szociálpolitikai előjogait vagy a szociális partnerek autonómiáját.
A legutóbbi kivitelezési fázisban több mint kétezer köbméter beton került az 5. blokki nukleáris sziget épületeinek alaplemezébe – számolt be a paks2.hu.