Czékmánné Kelecsény Ágnes: Nógrád megyében a kihívások megerősítik a vállalkozókat

– Tizenötödik alkalommal adták át október 19-én Szécsényben a VOSZ Nógrád Megyei Prima Díjait és több vállalkozói elismerést. Másfél évtized alatt hogyan változott a díj megítélése?

– Folyamatosan erősödött a presztízse, ma az egyik legrangosabb elismerésnek számít a megyénkben a vállalkozók mellett a kulturális és közéleti szereplők számára. Hat éve újítottunk, azt mondtuk, hogy a gálával az egész megyét bejárjuk. Bár Nógrád megye kicsi, mégsem ismerik eléggé a helyi vállalkozók egymást, ahogy többet kellene tudnunk a legjobb teljesítményt nyújtókról is. Már nem csak Salgótarjánban rendezzük az ünnepséget, voltunk már Pásztón, Balassagyarmaton és például egész kis helyen, Romhány községben is., idén pedig az 5900 fős kisvárosra, Szécsényre esett a választás. Egészen megható volt az az összefogás, ahogyan Szécsény várta a rendezvényünket. Valamennyi díjat az előző évi győztesek és családjaik ajánlották fel.

– Így a díjátadásból is hagyományt teremthetnek.

– Már teremtettünk is! Tíz éve halt meg az Innovációs Díj névadója, Csillik Zoltán, özvegye kezdeményezésére minden évben átadjuk az elismerést egy arra érdemes vállalkozónak. A T. Német László Partneri Nívódíj ugyancsak évente gazdára talál.

– Gondolom, a jövő évi helyszínről nagyon korai kérdezni.

– Rosszul gondolja, mert már az is megvan. Alsópetényben, a Prónay kastélyban kerül majd sor a következő gálára. Tömösvári Szilvia kastélyigazgató tavaly kiérdemelte az Év vállalkozója elismerést, idén pedig ő készítette a Miért éppen Nógrád? című turisztikai kisfilmet.

– A vállalkozóknak miért éppen Nógrád megyét ajánlaná?

– Mert nálunk a kihívások megerősítik az embereket. Ezt érzem a vállalkozók összetartásában, itt nehezebben adják fel a vállalkozásokat.

– Mennyit segít a VOSZ abban, hogy a helyi vállalkozók jobban egymásra találjanak?

– Fontosnak tartom például, hogy nem irodákban tartjuk a rendezvényeinket, hanem egy-egy cégnél, ahol lehetőséget adunk a bemutatkozásra, a kapcsolatépítésre, egymás hírét visszük tovább.

– Azt a hírt is „tovább vihetnék”, hogy több női vállalkozóra lenne szükség. Ez igaz a VOSZ-ra is, hiszen a megyei vezetők között Ön az egyedüli hölgy. Nagyon rossz az arány.

– Jó néhányszor elmondtam már elnökségi üléseken, hogy a problémák egy részét nem is értik az elnökök, a nők ugyanis gyakran másra éreznek rá, más szemszögből ítélik meg a helyzeteket. Mondjuk, a férfi vállalkozók a gyakorlati problémákon átsiklanak, zömük például a feleségüket vagy a titkárnőjüket küldi ügyeket intézni. A környezetemben amúgy több volt a női vezető, 16 évig könnyűipari céget vezettem, ahol nem a férfiaké volt a terep. Azt látom, hogy a családi vállalkozások jó részénél a váltáskor női kezekbe kerül az irányítás.

– A generációváltás eléggé rázós kérdés. Nógrádban is az?

– Vannak gondok, de az átlagosnál a megyénkben jobbnak ítélem a helyzetet. Az egyik idei díjazottunk volt Sági Bacsa Ilona, akinek már az édesapja is vállalkozóként dolgozott . Ö vendéglátósként a  Dézsa étteremben már ő viszi az üzletet és a fia is éttermet működtet önállóan. Vannak jó példák, ezekről érdemes többet beszélni, és nem csak a negatívumokat emlegetni. Kicsit elébe mentünk a generációváltásnak abban a tekintetben, hogy felkaroltuk a Salgótarjánban maradt, tenni akaró fiatalokat. Az egyik csoport, a Sakkozzuk ki!, őket is elismertük, mert színessé teszik a megyeszékhelyet, lépcsőket festenek, jó programokat szerveznek. Egy másik rendezvény az Üzleti reggeli sorozat, amelynek fiatal szervezőit szintén örömmel látjuk a VOSZ soraiban.

– Azt mondják, hogy a fiatalok többsége már nem szeretne ugyanannyit „robotolni”, mint a szüleik.

– Mi riasztottuk el őket, mert nem tanítottuk meg az idősebbeket, hogy miként kell a fiatalokat kezelni.

– Népszerű a VOSZ-tagság Nógrádban?

– Hat év alatt jelentősen bővült a tagjaink száma. Fontos, hogy a helyi VOSZ-iroda vezetők jobban működjenek együtt a megyei VOSZ-elnökökkel – legyen azonos az érdekeltségük.

– Mennyiben segíti a vállalkozókat a megyében a Széchenyi Kártya Program?

– Mindenképpen segíti, de a jelenlegi banki finanszírozási rendszer a kártyaprogrammal együtt eléggé bürokratikus lett. Könyvvizsgáló vagyok, nem szidhatom a könyvelőmet, mert az is én vagyok, s azt látom, hogy a vállalkozókat terhelő bürokrácia miatt sokan feladják, egyszerűen elveszik a kedvüket a munkától. Szerintem egy portás ma könnyebben jut személyi kölcsönhöz, mint az a cégvezető, aki a fennmaradásért küzdve kíván felvenni vállalkozói hitelt.

– Ön milyennek látná szívesen a modern Nógrád megyét?

– Sorra jöttek az elmaradott térség fejlesztésére kiírt pályázatok, a „nyertesek” beruháztak, ám az épületek jó része ma üresen áll.

– A felvidéki Eperjes megyével együttműködésbe kezdtek néhány hónapja. Hol tartanak?

– A VOSZ nagyon szoros kapcsolatot ápol az Óbudai Egyetemmel, amelynek Salgótarjában kihelyezett tagozata és kutatási központja indult – Eperjes megye esetében ez a közös pontunk, hiszen az egyetemnek náluk szintén működik egy kara. Fő célunk a kutatás-fejlesztés erősítése. A beszélgetésünk előtt néhány perce részt vettem Budapesten a Kárpátalja EXPOrt rendezvényen, ahol felvetettem, hogy Salgótarján jó központja lehetne a határon túli K+F-programoknak. Megjegyzem: a VOSZ szerintem nem kellően reklámozta az expót, pedig fontos esemény volt. Bízom benne, hogy a témával foglalkozó Szabolcs-Szatmár megyei elnökünk, Czomba Csaba vezetésével kellő figyelmet kap majd ez a munka is. Nem kell mindig nagyon nagy dolgokban gondolkodni! Papolunk az újrahasznosítás fontosságáról, nos, a Millenáris Parkban az expón papír kartonokból voltak a kiállítási pultok. Igazán jó, kulturált, környezetbarát megoldás, olcsó kivitelezéssel. Biztos vagyok benne, hogy ezernyi hasonló kis ötlet van a fejekben, csak többet kellene gondolkodni.

(A nool.hu fotóján a gála közönsége.)