Perlusz László: pragmatikusabb lett a VOSZ

– Milyen évet zárt a VOSZ 2018-ban?

– Ellentétekkel terhelt év van mögöttünk. A vállalkozókat célzó legfontosabb szolgáltatásunk, a Széchenyi Kártya program újabb rekordokat könyvelt el, a forráskihelyezés meghaladta a 260 milliárd forintot. A VOSZ tagsága stabil maradt – a taglétszám hozzávetőleg 12 500 –, az új belépők száma bőven ellensúlyozta a lemorzsolódást. A sikereket ugyanakkor egy szomorú esemény árnyékolja be: tavaly március 26-án elhunyt Demján Sándor, aki 20 évig volt a VOSZ elnöke, és aki stabilitást és tekintélyt szerzett a szövetségnek és meghatározta annak karakterét. A vállalkozói közösség szerencsére mintaszerűen összezárt, és Tolnay Tibor személyében a demjáni örökséget továbbvivő elnököt választott a júliusi eleji tisztújító ülésen.

– Mi változott az új vezetéssel?

– A VOSZ a kormány progresszív, segítőkész vitapartnereként továbbra is a piacgazdasági elvek érvényesülését, a vállalkozói környezet javítását tartja szem előtt. A változást inkább abban látom, hogy a szervezet pragmatikusabb lett: a vállalkozások mindennapi működésével kapcsolatos konkrét problémák megoldására helyezzük a legnagyobb hangsúlyt. A tagok megkérdezése nyomán egy több mint 40 pontból álló javaslatcsomagot állítottunk össze, és az elmúlt év szeptemberében továbbítottunk a Pénzügyminisztériumnak, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak. Az ősz folyamán ezekben a kérdésekben intenzíven egyeztettünk a kormány képviselőivel.

– Milyen eredménnyel?

– Több javaslatunk is visszaköszönt a 2019. január 1-jén életbe lépett adócsomagban, illetve az adminisztrációs terheket csökkentő intézkedések között. A legkisebb vállalkozások (köztük a katások) áfamentessége 12 millió forintra emelkedett, egyszerűsödtek a munkavállalók bejelentésére vonatkozó előírások, a csoportos társasági adóalanyiságot választók mentesülnek a transzferár-dokumentáció alól, és enyhültek az adófeltöltési kötelezettség szabályai is. A május 30-án kihirdetett Gazdaságvédelmi Akcióterv is tartalmaz olyan további könnyítéseket, amelyet a VOSZ kért, ilyen például a december 20-i adófeltöltési kötelezettség eltörlése.

– Hosszas egyeztetés után született meg a minimálbér-megállapodás is. A 8 százalékos emelés – még a szociális hozzájárulási adó csökkentése mellett is – számos vállalkozást nehéz helyzetbe hozhat.

– 2017–18-ban a garantált bérminimum 40, a minimálbér 24 százalékkal emelkedett két év alatt, a bérköltségek növekedését a szocho 7,5 százalékos csökkentése csak mérsékelni tudta. A magyar vállalkozások legnagyobb problémája a termelékenység alacsony szintje, a legfejlettebb európai gazdaságok mutatóinak csupán a harmadát-felét érjük el. Ez az alacsony bérszínvonal legfőbb oka, hiszen a bér „függő változó”, a gazdálkodás szempontjából költség, amelyet „ki kell termelni”. Ez természetesen egy multinacionális nagyvállalatnak – éppen a termelékenységi előnyéből fakadóan – sokkal könnyebb feladat, mint egy hazai kkv-nak. Az erőltetett béremelés fehéríti a gazdaságot, de az érem másik oldalát is látni kell: egy kamarai felmérés szerint például minden negyedik vállalkozás a tervezett beruházásának elhalasztására kényszerült a bérrobbanás említett két évében, aminek következtében nyilván nem fejlesztette gépparkját, nem pótolta amortizálódó eszközeit, így nem tudta növelni termelékenységét sem.

– A VOSZ tagjai között ugyanakkor a kisvállalkozások és a multik is jelen vannak. Hogyan lehet egyszerre képviselni az érdekeiket a bértárgyalásokon?

– Mivel nincsenek sem ágazati, sem területi bérminimumok, a „leggyengébb láncszemekhez” kell igazodnunk: azoknak a vállalkozásoknak az érdekeit kell legerőteljesebben képviselnünk, amelyeknek a „bér-termelékenység” olló kinyílása a legnagyobb nehézséget jelenti. A megállapodás szerinti kétszer 8 százalékos emelkedés remélhetőleg nem hozza őket lehetetlen helyzetbe.

– A vállalkozások egy részének ráadásul az egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal is meg kell küzdeniük.

– Integrált programokra van szükség, amelyekkel elejét lehet venni az elvándorlásnak. Ezeknek a kidolgozásában az érdekképviseleteknek, a kamaráknak és az államnak együtt kell működniük – úgy, hogy közben ne gyengítsék túlságosan a piaci mechanizmusokat. Az állam ugyanakkor nem csupán a munkaerőpiac szabályozásban játszik szerepet, de hatalmas elszívó hatást is gyakorol. A költségvetési szféra közel 30 százalékos munkaerő-piaci súlya megengedhetetlen luxus.

– Az állam „karcsúsításának” szükségességét Demján Sándor is sokszor hangoztatta…

­– És ebben is igaza volt. Bár a robottechnika, az automatizáció, a mesterséges intelligencia küszöbön álló térhódítása egyre több munkát vált ki, még hosszú éveknek kell eltelni addig, amíg mindez enyhíti az élőmunka-igényt. A szükséges munkaerő-kínálatot – főleg egy fejlődő, növekvő gazdaságban – feltétlenül támogatni kell, aminek elsődleges elemei az élőmunkaterhek (adóék) további csökkentése, a szakképzési rendszer fejlesztése! A demográfiai körülmények ugyanakkor objektív korlátot jelentenek a munkaerő-kínálatnak, így a tartalékokon még nagyobb hangsúly van. Az államigazgatásban sok jól képzett ember dolgozik, akik megfelelő – például informatikai – átképzés után a versenyszférában is megállhatnák a helyüket.

– A képzés jelentősége a kormány és a jegybank új versenyképességi programjaiban is megjelenik. Az alapképzésről és a szakképzésről mi a VOSZ álláspontja?

– A lexikális tudás helyett végre ténylegesen a kompetenciákat kell előtérbe helyezni. Jól működő szakképzési rendszerekre kiváló példákat látunk Németországban vagy Svájcban, van honnan eltanulni a legjobb gyakorlatokat. A szakképző központokban a legmodernebb tudást kell átadni, fel kell készíteni a fiatalokat az élethosszig tartó tanulásra.

– A „pragmatikus” VOSZ 2019-ben milyen ügyeket helyez előtérbe?

– Ahogy tavaly, idén is a vállalkozók konkrét felvetéseinek igyekszünk érvényt szerezni. Sokaknak súlyos gondot okoz például, hogy a megfizetett áfa akkor is terheli a gazdálkodót, ha a számlát kiállító vállalkozás csődöt jelent és nem fizet. Ezért kezdeményezzük a behajthatatlanság esetén történő adóalap csökkentés lehetőségének jogszabályi megteremtését Magyarországon, amely a vonatkozó EU-s irányelv alapján megvalósítható. Ehhez kapcsolódva a pénzforgalmi áfa rendszer bevételi korlátját is megemelnénk, hogy minél több mikro- és kisvállalkozásnak nyitva álljon ez a lehetőség. Az alapvető irányvonalon nem változtatunk: továbbra is meggyőződésünk, hogy az ország csak akkor lehet erős, ha piacgazdasági elveket érvényesülni hagyjuk, és ha felzárkózási lehetőségeket teremtünk a hazai kkv-knak.

Csaba Ferenc