Jelentős változást hozhat a globális minimumadó bevezetése a nemzetközi adózásban. A rendszer életbe léptetésével ugyanis elméletileg a leányvállalat szerinti ország kénytelen vagy megemelni a saját adókulcsát legalább a 15 százalékos minimumra vagy olyan új („top-up”) adót vagy adókat bevezetni, amit az effektív adókulcs számításánál figyelembe lehet venni, vagy amivel az alacsony effektív adókulcsot ki lehet korrigálni. A reform azonban nemcsak terheket, hanem lehetőségeket is rejthet, aminek köszönhetően akár meg is nőhet a nemzetközi cégcsoportok magyar leányvállalatainak jelentősége – hívja fel a figyelmet az EY.
Túl azon, hogy a globális minimumadót csak olyan vállalatcsoportokra kell alkalmazni, amelyeknek cégcsoport szinten legalább 750 millió euró éves árbevétele van, két fontos részlet is segíti a magyar szabályozást: az úgynevezett „valós gazdasági tevékenységhez kapcsolódó mentesség” (substance carve-out) kivétel és a „figyelembe vehető adó” (covered tax) kategória.
Előbbi lényege, hogy ha egy vállalat rendelkezik elegendő mennyiségű eszközzel és/vagy munkavállalóval Magyarországon, akkor az effektív adókulcsa 15 százalék alá is csökkenhet anélkül, hogy többletadót kellene fizetnie. Utóbbinak köszönhetően pedig bizonyos adókat be lehet számítani az effektív adókulcs meghatározásánál. Ide tartoznak például a jövedelemre és nyereségre kivetett adók és nagy valószínűséggel Magyarországon a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék is.
„Ha a magyar adózási környezetnek eddig is már szerves részét képező HIPA valóban alkalmassá válik arra, hogy a globális minimumadó szempontjából az effektív adókulcsot korrigálja – akár azon az áron is, hogy mégis közelíteni kell még a jövedelemadózáshoz, amelyre vonatkozó kezdeményezések már szintén voltak – akkor ez egy további jelentős érdek az adónem hosszú távú megtartása mellett” – értékelte Bajusz Dániel, a Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda szenior menedzsere.
A két intézkedés külön-külön is, de egymást erősítve végképp azt eredményezheti, hogy a 9 százalékos nominális adókulcs megtartása mellett is bőven lehet mozgástere a vállalkozásoknak anélkül, hogy plusz adótehrük keletkezne. Így akár meg is nőhet a nemzetközi cégcsoportok magyar leányvállalatainak jelentősége, mert „tartalék keletkezik” a globális minimumadóban, mivel a társaságnak még bőven lehet olyan jövedelme, ami tárgya a 9 százalék társasági adónak, de az iparűzési adónak és az innovációs járuléknak nem (ilyen tipikusan például a kamatjövedelem).
„A globális minimumadó bevezetése tehát nem jelenti feltétlenül Magyarország versenyelőnyének elvesztését, hanem inkább ösztönző erőt jelenthet a vállalatcsoportoknak a valós gazdasági tevékenység növelésére, a meglévő funkciók bővítésére, vagy új funkciók Magyarországon történő kialakítására. Minimumadó ide vagy oda, a Magyarországon komoly jelenléttel bíró cégek a 9 százalékos vagy még annál is alacsonyabb adókulcsra tekintettel képesek lehetnek jövedelmet csoportosítani hazánkba, ami mind Magyarországnak, mind pedig magának a globális cégcsoportnak hasznos lehet. Erre a gyakran elfelejtett lehetőségre célszerű lehet a magyar cégvezetőknek is felhívni a külföldi tulajdonos figyelmét” – hangsúlyozta Sánta Miklós, az EY Adótanácsadási üzletágának partnere.
Természetesen minden leányvállalat, illetve minden cégcsoport esetében majd egyedi számítás kell, de például a gyártó cégek, mint kézenfekvő példák mellett a Magyarországon igen kiterjedt mértékben jelen lévő, a vállalatcsoportok belső adminisztrációját végző ún. szolgáltató központok (SSC-k) túlnyomó többsége a magas bérköltség miatt mindenképpen „nyertesei” lehetnek a globális minimumadónak, amennyiben továbbra is 9 százalékos társasági adókulcs mellett folytathatják tevékenységüket. Ez pedig a globális minimumadó 15 százalékos mértékéhez képest az anyavállalati központokban is már szemmel látható előny.
Végezetül arra is alkalmas lesz a globális minimumadó, hogy a „klasszikus” off-shore területeken, tényleges tevékenység nélkül működő entitásokon keresztül elszámolt jövedelmek nulla, vagy extrém alacsony adózását eliminálja. Mindezek miatt racionálisnak tűnik a hazai pénzügyi kormányzat egyébként unikális elhatározása, hogy a 9 százalékos nominális adókulcsot érintetlenül hagyja (még Írország is felemelte a társasági jövedelemadó kulcsát 15 százalékra), miközben egyéb, esetlegesen kiegészítő adóztatásról még nincsenek hírek.
Természetesen a cégek egy részénél a fenti korrekciók mellett is 15 százalék alá mehet az effektív adókulcs. A cégcsoportokon belül használt eltérő számviteli standardok miatt ráadásul adminisztratív rémálomnak ígérkezik az egyedi adóalapok és így effektív adókulcsok meghatározása, összehasonlítása. A társasági adókedvezmények rendszere is megkérdőjeleződik, hiszen ami csökkenti az adóalapot vagy a fizetendő adót, az rontja az effektív adókulcsot is.
„A lényeg azonban az, hogy a globális minimumadó mostantól egy velünk élő realitás, és ezért a pénzügyi kormányzatnak, adótanácsadóknak és legfőképpen az érintett cégeknek a kétségtelenül felmerülő technikai nehézségek mellett arra is érdemes koncentrálniuk, hogy milyen esetleges előnyöket lehet a globális minimumadó rendszerében elérni, vagy legalább is az esetleges hátrányokat hogyan lehet semlegesíteni, mérsékelni” – emelte ki Módos András, az EY adótanácsadási üzletágának partnere.
Az érintett vállalatoknak tehát fel kell készülniük az új szabályozásra, és át kell tekinteniük adóstruktúrájukat és beszámolójukat annak érdekében, hogy kihasználhassák az elérhető mentességeket és kivételeket.
A magyar gazdaság ismét egy stratégiai ágazatban, az orvostechnikai és gyógyszeripari szektort érintő fejlesztésekkel erősödik – szögezte le Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója, a SCHOTT Hungary Kft. tisztatérrel felszerelt gyártócsarnokának alapkőletételén, Lukácsházán. A gyógyszeripari üveg csomagolóanyagok gyártásával foglalkozó vállalat egy időben három új beruházást indított el összesen közel 100 milliárd forint értékben.
A tagállamok atomenergiával kapcsolatos terveinek megvalósításához jelentős, 2050-ig mintegy 241 milliárd euró összegű beruházásra lesz szükség, amiből részben a meglévő reaktorok élettartamát hosszabbíthatják meg, részben pedig új nagyméretű reaktorokat építhetnek – állapította meg az Európai Bizottság.