„Évek óta bizonytalanságot jelent a vállalkozások számára, hogy milyen adatok alapján és milyen mélységű elemzések árán kell megállapítani a szokásos piaci árat.”
A vállalatcsoportokon belüli kölcsön- és finanszírozási ügyletek ellenőrzése évek óta a NAV ellenőrzéseinek célkeresztjében áll. A NAV vizsgálódása általában arra irányul, hogy a cégcsoportokon belüli résztvevők az egymás közötti ügyleteiket a szokásos piaci feltételeknek megfelelő árazással bonyolítják-e, vagy a szokásos piaci ártól eltérő, annál alacsonyabb vagy magasabb kamatmértékek alkalmazásával csökkentik az adókötelezettségüket. A közelmúltban a Kúria egy ilyen adóellenőrzéssel kapcsolatban hozott ítéletet és megállapította, hogy a NAV eljárása jogsértő volt.
A Kúria már több korábbi ítéletében is felhívta a figyelmet, hogy a multinacionális vállalatcsoportokon belül elvárás, hogy a csoporttagok az egymással kötött ügyleteiket független vállalkozások üzleti tevékenységéhez képest értékeljék, ezeket a független ügyleteket és tevékenységeket hasonlítsák össze a saját ügyleteikkel és tevékenységükkel. A transzferárazás a szokásos piaci ár elvének gyakorlati alkalmazását jelenti.
Azt azonban nem szabályozza a jog, hogy a vállalkozásoknak pontosan milyen adatok vagy adatbázisok alkalmazásával kell megállapítaniuk a szokásos piaci árat.
„Évek óta bizonytalanságot jelent a vállalkozások számára, hogy milyen adatok alapján és milyen mélységű elemzések árán kell megállapítani a szokásos piaci árat. Az adóhatóság az átlagos vállalkozásnál lényegesen nagyobb adatvagyonnal rendelkezik, nemzetközi adatbázisokhoz is hozzáférése van. Ezek felhasználásával elég csak minimális mértékben módosítania a vállalkozások között irányadó áron és már az is százmilliós vagy milliárdos adókülönbözethez vezethet” – hívja fel a figyelmet Harcos Mihály, a Siegler Bird & Bird Ügyvédi Iroda adóperes ügyvédje.
A Kúria az újonnan hozott ítéletében leszögezi, hogy a transzferár meghatározásához elérhető adatok a gyakorlatban lehetnek hiányosak, nehezen értelmezhetők, beszerzésük bizalmi okok miatt nehézségekbe is ütközhet. Ezért a szokásos piaci ár elvének gyakorlati alkalmazása során a cél mindig a szokásos piaci ár megbízható adatokon alapuló, elfogadható becsült értékének a meghatározása. A szokásos piaci ár megállapításának „becsült” jellege azt eredményezi, hogy a transzferár kialakítása soha nem egzakt cselekmény, ahhoz mind a vállalkozás, mind a NAV részéről a realitás keretein belül mozgó bizonyítási cselekmények szükségesek.
„A Kúria döntése iránymutató a jövőbeni NAV ellenőrzések számára, mert egyértelművé teszi, hogy a vállalkozásokat csak a realitás keretein belül terheli a szokásos piaci ár megállapításának kötelezettsége. A NAV az így kialakított árat nem módosíthatja még akkor sem, ha további adatok felhasználásával precízebben tudná meghatározni a szokásos piaci ár mértékét” – tette hozzá Harcos Mihály.
Az ítélet gyakorlati jelentőségét növeli, hogy 2023. január 1-től már a helyi iparűzési adó szabályozásban is megjelenik olyan elvárás, hogy a cégcsoporton belüli árak transzferárazási célú dokumentálására sor kerüljön. Az új szabályok értelmében csak abban az esetben van lehetőség a vállalkozás számára, hogy transzferár-korrekció jogcímén csökkentse a helyi iparűzési adó alapját, ha rendelkezik az ügyletben részt vevő kapcsolt vállalkozása nyilatkozatával, miszerint az ugyanezen ügyletre tekintettel azonos összeggel növelte a helyi iparűzési adó alapját.
Átadták a jászfényszarui ipari parkban a precíziós motoralkatrészeket gyártó Zhejiang Shuanghuan Driveline magyarországi leányvállalata, az Evoring üzemét.
Az első betonöntéssel a Paks II atomerőmű a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség besorolása alapján „épülő atomerőműnek” minősül.