Perlusz László: Eddig jól működött a hatéves bérmegállapodás

– Az Európai Bizottság közvitát kezdeményezett a tagállamokban a minimálbér kiszámítási mechanizmusának egységesítésére. Miért van szükség a módosításra, ha úgysem lesz, mert nem is lehet, egységes minimálbér az EU-ban?

– Nincs szükség rá és nincs is napirenden a kiszámítási mechanizmus módosítása. Az esetleges félreértés abból fakadhat, hogy Magyarországon kétféle kötelező minimális bértétel került meghatározásra, amelyből a magasabbik – a középfokú (szak-) képzettséghez kötött garantált bérminimum, jelenleg havi bruttó 210.600 forint – több, mint háromszor annyi embert érint közvetlenül, mint a legkisebb adható bér – a tulajdonképpeni minimálbér --, amely jelenleg 161.000 forint.

– Magyarországon mi a minimálbér kiszámításának módja?

– A minimálbér alapvetően a munkaadók és munkavállalók (illetve azok reprezentatív érdekképviseletei) közötti tárgyalás eredményeként kerül meghatározásra, amelyben a kormányzat a „harmadik fél”, aki első sorban információkkal, hatásvizsgálatokkal segíti a megállapodás létrejöttét. A kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum összegének és hatályának megállapításánál – törvényi rendelkezés szerint is – figyelembe kell venni a nemzeti munkaerőpiac jellemzőit, a nemzetgazdaság helyzetét, az egyes nemzetgazdasági ágazatok és az egyes földrajzi területek munkaerő-piaci sajátosságait is. A minimális bértételek megállapításánál a tárgyaló felek így különösen figyelembe veszik a gazdasági növekedésre, inflációra és munkatermelékenységre vonatkozó adatokat is.

– Mi a VOSZ álláspontja a közvitával kapcsolatban?

– Az EU Bizottság által indított konzultáció arról szól, hogy miként lehet tisztességes minimálbért biztosítani az uniós munkavállalók számára. A 2020. január 14-i, brüsszeli közlemény ugyanakkor leszögezi, hogy a minimális bértételeket a nemzeti sajátosságok figyelembe vételével, az adott ország munkaadói és szakszervezetei közötti tárgyalás során kell meghatározni, és konkrétan kimondja, hogy nem az a cél, hogy az EU-ban minden munkavállaló számára ugyanaz a minimálbér összeg kerüljön bevezetésre! A Magyarországon követett – fent vázolt – metódus megfelel ezeknek az alapelveknek, és a tárgyaló feleknek az elmúlt években sikerült jelentős gazdasági növekedést és bérszínvonal-emelkedést biztosító szinten tartani a minimális bértételeket.

– Várható, hogy idén nyárra az EU bármilyen határozati javaslattal áll elő?

– Ez a konzultáció előrehaladásától függ.

– A minimálbér kérdésében más a munkáltatók és a munkavállalók érdeke. Európai szintű minimálbért aligha lehetne itthon kigazdálkodni, mert főleg a kkv-szektor kerülne bajba. Vagy már a 2020-as minimálbér miatt is sok vállalkozás szorult helyzetbe került?

– A munkáltatók és munkavállalók érdekei nem különböznek: ezek a hosszú távon stabil és fejlődő munkahelyek, valamint a megélhetést és gyarapodást biztosító munkabérek. Ez biztosítja egy fejlődő és gazdagodó ország, társadalom alapját, így a kormányzatnak is ez az érdeke. Az átgondoltan, közösen meghatározott bérfelzárkóztatást tartalmazó program – konkrétan a 2017-2022 évekre szóló hatéves bérmegállapodás – hozzájárul a fejlődéshez, hiszen ösztönzi a fejlesztéseket, amely a termelékenység javulásához vezet, ezzel a gazdaság versenyképessége nő. A bérmegállapodás első fele minden évben kétszámjegyű bérnövekményeket eredményezett, amelyet a feszessé váló munkaerőpiac (munkaerőkereslet) és a minimális bértételeknek a korábbi időszakban ismeretlen mértékű emelése is hajtott (2016-hoz képest 45 százalékkal nőtt a minimálbér és 63 százalékkal a garantált bérminimum). A kormányzat az adók csökkentésével segítette a folyamatot (például a szociális hozzájárulási adó évről-évre jelentősen csökken). A gazdasági növekedés és a foglalkoztatás az elmúlt években rekord szinteket ért el, miközben az infláció mérsékelt maradt. Mindez reálbérnövekedést, fogyasztás-bővülést eredményezett. Vállalkozói oldalról – különös tekintettel a többszázezer mikro- és kisvállalkozásra – nehéz követni ezt a folyamatot, mivel a termelékenység ebben a körben jelentősen elmarad a nagyobb vállalatok versenyképességétől.

A bérköltségek robbanásszerű növekedésének elviseléséhez szükség volt a vállalkozások tartalékaira is. Azt tapasztaljuk, hogy évről évre csökken a vállalkozások száma, hiszen a versenyt nem mindenki tudja állni. Mégis elmondható, hogy a 2 százalék körüli csökkenési mérték nem jelentett tömeges csődöket és a munkaerőpiac is magas foglalkoztatási számokat mutat. A keresetek – a reálkeresetek is! – tehát jelentősen nőttek, a piac „fehéredett”, vagyis a tapasztalatok alapján a hatéves bérmegállapodás eddig jól működött.

De arra fokozottan figyelni kell, hogy a bérszínvonal hosszabb távon és jelentősen nem szakadhat el a termelékenységtől! Ha a bérek jobban növekednének a termelékenység növekedésénél, az forrásokat vonna el a fejlesztésektől (beruházásoktól), a működési költségektől (amortizáció pótlásától) és mindez a munkaadó (gazdálkodó szervezet) technológiai leszakadásához, piaci helyzetének romlásához, veszteségessé válásához és végül megszűnéséhez vezethet. Ezzel a munkavállalók is elvesztenék a munkájukat és a kormányzat is lemondhatna az adó- és járulékbevételekről. A talpon maradó vállalkozások számára az egyre drágább élőmunka költségével szemben egyre olcsóbbá válik a technológiai fejlesztés ráfordítás igénye, vagyis a cégeknek egyre jobban „megérné” a túl költséges munkaerőt kiváltani. Ez már nem csak a magyar kkv-t, de minden magyarországi céget érintené!

Mindebből az látható, hogy egy egyensúlyi, fenntartható bérszínvonal-emelés a közös érdek, míg az indokolatlan, kötelezően előírt bérköltség-emelés minden félnek – de első sorban éppen a munkavállalóknak – nagyon komoly gondot okozhat.

– Meddig lesz szükség a minimálbér „intézményére”? Már ma is lasszóval kell fogni a munkaerőt, a piac pedig eleve szabályozza, hogy milyen jövedelmeket kell(ene) biztosítani a munkavállalóknak.

– A minimálbérrel közvetlenül érintett munkavállalók száma évről évre csökken, jelenleg mintegy 250 ezer főt jelent, a garantált bérminimumot keresők tábora ezzel szemben – az ebben a körben is tapasztalható csökkenés ellenére – 800 ezres. A minimálbérhez kötött szociális juttatások és közszféra bértételek is azt indokolják, hogy rendkívül körültekintően kell a rendszerhez közelíteni, átgondolva minden változtatást, különös tekintettel a rendszerszintű módosításokra.

Ahogy a fentiekben is kifejtettem, a minimális bértételek helyesen meghatározott szintje segíti a gazdaság fejlődését, ösztönzi a vállalkozásokat (különösen a mikro- és kisvállalkozói szektort) a termelékenység fejlesztésére, ezzel versenyképességük növelésére. Ugyanez igaz a munkavállalókra is, gondoljunk csak a digitális kompetencia vagy a nyelvtanulás fontosságára. Nem hagyhatjuk magukra a magyar kisvállalkozókat, ahogy a magyar munkavállalókat sem, még akkor sem, ha kevésbé versenyképes területen (földrajzi vagy gazdasági ágazati) működnek! Esélyt (időt) kell adni a felzárkózásra, amely a fejlődést, annak ösztönzését jelenti!

Másrészről védeni kell a kevésbé versenyképes területeken dolgozókat is, hogy a hátrányosabb kistérségek ne üresedjenek ki, a falvak ne néptelenedjenek el és a népesség területi megoszlása egészségesebb formát öltsön. A felzárkózáshoz, az organikus fejlődéshez tehát idő kell, a termelékenységet nem lehet egyik pillanatról a másikra importálni! A tudás-transzfer, amelyet országunk európai- és világpiaci beágyazottsága és a Magyarországon jelen lévő nagyvállalkozások biztosítanak, elengedhetetlen az ország fejlődéséhez, de védeni kell a magyar vállalkozót is, hogy legyen lehetősége felzárkózni a világpiachoz. És ha a magyar vállalkozói tömegeket védjük, azzal védjük az itt dolgozó milliók érdekeit is, hogy munkájuk megmaradjon és fokozatosan fejleszthessék tudásukat és kompetenciáikat, anyagilag gyarapodjanak, gazdagodjanak.

Ez támogatja a belső fogyasztást és a gazdaság növekedését – helyi és országos szinten is –, amely a kormányzatnak is elemi érdeke, hiszen így jön létre a társadalmi feladatok és fejlődés fedezete, a munkaadók és munkavállalók által befizetett adó- és járulék-forintokból. 

A piaci verseny tehát az alap, amely a gazdaság és társadalom fejlődését biztosítja, de a jól működő minimálbér-rendszert a gazdaság (európai- és világgazdaság) jelenlegi szakaszában feltétlenül szükségesnek tartom a kiegyensúlyozott fejlődés megvalósításához.