Nem az számít, hogy mennyi pénzt keresel egy projektből, az számít, hogy megoldottál-e egy problémát – mondja az Üzletemnek Vendler Balázs. A Games for Business alapítójának és társtulajdonosának most az a legfontosabb célja, hogy a cég az új struktúrában is jól működő, fenntartható vállalkozás maradjon.
Vendler Balázs azt mondja, hogy az utóbbi évek pörgése után ideje lenne kicsit „megnyugodni”. Ahogy őt ismerem, nem nagyon fog menni neki, bár szerintem ezt nem is bánja. Amúgy szakmai lassításról szó sincs, hiszen a cég eladása után is bőven van feladata. Eddig is nagyon tervezetten, profi módon dolgozott, cégével nyitott a világ felé. Csapatával játékékosított vállalati tanulási platformot fejleszt nemzetközi piacra, főleg nagyvállalatok számára. Ma már nem csak Magyarországon ismerik, hanem több országban díjazzák a játékosítási (gamifikációs) megoldásait. A múltról és a tervekről is beszélt Balázs az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 109. interjújában.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Karrierem eddigi csúcsának a mostani cégeladást látom. És hogy miért is gondolom így, annak története van: Idén 20 éves a vállalkozásom, amit 1999-ben indítottam el. Ez egy vidéki online marketing ügynökség volt, amely szépen lassan, organikusan növekedett. Amikor ez a cég a csúcson járt, akkoriban 30-35 főt foglalkoztattunk. Valójában a reklámügynökséggel mindig nagyon szép és korrekt munkákat csináltunk, sok díjat nyertünk, biztos egzisztenciát nyújtott a munkatársak számára és persze nekem is, de igazából ennél többet szerettem volna elérni. 2010-12-ben járunk, amikor az akkori gazdasági helyzetben elég megterhelő volt Pécsett egy ekkora cégnek a projektek folyamatos felhajtása, így ekkorra teljesen kiégtem ebből a területből. Végig kellett gondolnom, melyek azok a munkák, abból, amit addig csináltam, amik egyrészt motiválnak, másrészt amivel nemzetközi szinten lehetne sikereket elérni. Az akkori játékprojektjeinkben láttam meg ezt a lehetőséget, és 2012 év végével összeraktam egy 5 éves tervet arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az akkori tevékenységet kivinni a globális piacra. Akkoriban nem volt sok tapasztalatunk nemzetközi szinten, hiszen előtte zömében csak az itthoni KKV piacon dolgoztunk. Nagy volt az álom: a vidéki KKV fókuszú marketing cégből egy nemzetközi porondon működő termékfejlesztő cégként, multinacionális cégeknek szolgáltassunk HR szoftvert.
Az első két év a tapasztalatszerzésről és önmagunk megtalálásáról szólt. Két évünk arra ment rá, hogy az előbb említett váltást megugorjuk. Visszatérve a kérdésre azért látom a cég tulajdonosi eladását karrierem csúcsának, mer az elmúlt három évben, annak a tervnek a mentén haladtunk, amit az induláskor összeraktunk, minimális eltérésekkel pedig képesek voltunk azt végre is hajtani minden nehézség és változás ellenére. Ma a játékosítási területen nemzetközileg is ismertek vagyunk, kifejezetten erős nemzetközi ügyfélkörrel rendelkezünk. Ami külön büszkeség, hogy projektjeink folyamatosan jelen vannak a nemzetközi szaksajtóban, mind az amerikai, mind a magyar Forbes többször is írt a projektjeinkről és magáról a cégről is. Azonban a szakmai elismerés mellett fontos, hogy a cég megfelelő anyagi elismerésben is részesüljön. Ez az akvizíció, ami most megtörtént, valójában az eddigi szakmai munkánknak a kézzel fogható üzleti eredménye. Az eduPRO, mint új tulajdonosunk a szakmai munkánkat, az üzleti stratégiánkat ismerte el azzal, hogy egy komoly befektetéssel megszerezte a cég többségét.
– Milyen távra tervez?
– Az akvizíció után alapvetően a tulajdonosi struktúra változott meg. Ez az új struktúra biztosít számunkra egy lényegesen stabilabb anyagi hátteret, illetve egy szakmai és üzleti kapcsolati hálót, amin keresztül felgyorsíthatjuk nemzetközi terjeszkedésünket. Ez egy új, fejlődésben lévő terület, ebből kifolyólag részleteiben mindig csak a következő éves tervet dolgozzuk ki, a fő stratégiai irányok azonban 2-4 évre szólnak.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– A legfontosabb célom most, hogy ez a cég, ebben az új struktúrában is jól működő, fenntartható vállalkozás legyen.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Az elmúlt 20 éves cégvezetésből, saját tapasztalatokból. Ezen belül az elmúlt 3 év volt a legintenzívebb.
– A szakterületén hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
– A nemzetközi piacban sokkal nagyobb üzleti potenciál van a méretéből adódóan. A multinacionális vállalatok döntéshozatali központjai a legritkább esetben vannak Magyarországon. Ezért egyértelmű, hogy az üzleti potenciál számunkra a nemzetközi piacon van. Azonban, ha a szakmai területet nézzük, rengeteget tanultunk a magyar piactól, ezért hálásak vagyunk és hálásnak is kell lennünk a hazai HR szakmának. A magyar HR szakma adta meg nekünk azt a bizalmat, amire szükség volt ahhoz, hogy lehetőségünk legyen ilyen projekteket lebonyolítani. Azok az emberek, akikkel együtt dolgoztunk az elmúlt időszakban, maximálisan partnereink voltak abban, hogy új dolgokat próbálhassunk ki a gyakorlatban. Bízom benne, hogy az itthon tapasztalt hozzáállást nemzetközi szinteken is meg fogjuk találni.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Sportolóként próbálnám ki magam szívesen. Azt még nem döntöttem el, hogy milyen sportágban.
– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?
– Őszinteség, nyitottság, transzparencia, megbízhatóság. Ezeket a klasszikus értékeket tudom idesorolni. Azt gondolom, hogy alapvetően egy konzervatív ember vagyok és a klasszikus értékrendet követem. Hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatok ezeknek az elveknek a mentén alakulnak. Nem az számít, hogy mennyi pénzt keresel egy projektből, az számít, hogy megoldottál-e egy problémát. Az már egy másik kérdés, hogy a probléma megoldása mekkora értéket teremt a megrendelőnknél. Ideális esetben egy hosszútávú kölcsönös partnerségben ennek mértékében fogják megfizetni a munkánkat.
– Mire sajnálja az idejét?
– Azokat a napokat sajnálom, amikor úgy érzem, hogy nem csináltam semmi hasznosat. Azt, hogy mi az, ami hasznos, mindig az aktuális szituáció határozza meg. Lehet, hogy két napig nem szabad csinálnom semmit, csak feküdnöm, vagy éppen füvet nyírnom. Ez ahhoz hasznos, hogy kitisztuljanak a gondolataim és hatékonyabban működjek. Ebben az esetben ezt a „semmittevést” is hasznosnak tudom megélni. Amikor olyan dolgokkal megy el az időm, amivel kapcsolatban nem érzem, hogy bárhova is vinne, azt nagyon nem szeretem.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Olyan nincs.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Utálom az egyhelyben toporgást. Valójában azzal lehet felbosszantani, amikor olyan dologba kényszerít bele valaki, ami a haszontalan időtöltés kategória. Ma már nem kényszerülök bele abba a helyzetbe, hogy olyan emberekkel dolgozzak együtt, akikkel valójában nem akarok, hiszen az egy értelmetlen időpazarlás, nem visz előre és rettenetesen fárasztó. Ilyenre már nagyon hosszú ideje nem volt példa. Ma, mind a munkatársi oldalon, mind partner, mind ügyfél oldalon olyan emberekkel dolgozom együtt, akikkel egy irányba megyünk. Amikor valakiről mégis kiderül, hogy nem egyféle értékrenddel kezeljük a dolgokat, el tudunk egymástól köszönni, mielőtt fölösleges frusztrációt okozna.
– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?
– Maga a cég is aktívan részt szokott venni olyan tevékenységekben, amivel igyekszünk valamit visszaadni a környezetünknek. Nemrégiben egy alapítványnak segítettünk, akiknek az épületét rendbe raktuk, vittünk bútorokat, számítógépeket. Olyat szervezeteknek segítek szívesen, melyek hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoznak annak érdekében, hogy ezeknek a fiataloknak legyen lehetőségük egy normálisabb jövőt megélni. Nemrég valaki mesélte, hogy Skandináviában a 60-as éveiben járó, arra vállalkozó emberek mennek el idősek otthonába az ott élő 70-90 éves korosztálynak segíteni. Ezt nagyon szép gesztusnak tartom. Bármi olyasmivel szívesen foglalkozom, ami hátrányos helyzetben lévő embereknek segít minőségibb életet élni. Ebbe szívesen teszem az időmet.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Mivel elég magas fordulatszámon pörögtem az elmúlt években, ezért jelenleg a megnyugvási pontot az adja, amikor megcsinálom, amit szerettem volna. Amikor ezt elérem, utána szinte bármi képes arra, hogy kikapcsoljon. Amíg nem jön el ez a pont, amíg nem érem el, amit el akarok érni, addig folyamatosan a megvalósításra koncentrálok. Nehezen tudok kikapcsolni. Ezek inkább hosszútávra vonatkozó teendők. A hegymászáshoz tudnám hasonlítani ezt. Amikor befejezek egy nagyobb feladatot, az a fajta belső nyugalom és elégedettség van bennem, mint amikor felérek a hegycsúcsra. Amíg nem érsz fel a csúcsra, addig tudod, hogy menned kell, nincs megállás. Ilyenkor mi a stratégia? Tovább kell menned. Nem éri meg ellazázni. Maximum néhol pihenni, töltekezni kell, de ez nem kapcsolja ki az embert. Nekem a munka is erről szól: van egy nagy cél, és ezt a célt teljesíteni akarom. Addig, amíg ezt a célt nem teljesítem, folyamatosan pörögni fogok. Ez a fajta hozzáállás kiégetheti az embert. Ezért adok magamnak konkrét határidőt (pl. a mostani cégépítésre 5 évet adtam). Segít a küzdeni akarásban, élesebbé teszi a célt és ott a döntés, ha addig nem sikerül, befejezed-e, vagy sem... Ezen kívül az apróságok azok, amik hétköznap feltöltenek. Ezek általában monoton tevékenységek. Szeretek a családommal idegen városokban bandukolni, túrázni, imádok vezetni vagy elmenni edzőterembe. Sportban olyan monoton tevékenységet csinálok, amin nem kell gondolkodnom. Ezek arra a rövid időre teljesen kikapcsolnak.
Rendkívüli eredménnyel zárult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Budapest Borfesztivál közös jótékonysági borárverése.
Az épülő blokkok menetrend-követési képességéről beszélt a Portfolio Energy Investment Forum 2024. konferencián Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. elnök-vezérigazgatója.