Takler András: Csak a tökéletes motivál bennünket!

Takler András már kiskora óta öccsével együtt részt vesz – édesapjuk irányítása mellett – a családi vállalkozás munkájában. Mára őt lett a cég ügyvezető igazgatója, belekóstolt abba, hogy a borkészítés mellett ezernyi más feladatot is el kell látni az üzleti életben. Szívesen tanulna Burgundiában, és örömmel tanítaná a fiatalokat (természetesen szigorúan a 18 év felettieket) a minőségi borfogyasztásra. Azt reméli, hogy még sokáig együtt dolgozhatnak a szekszárdi borászatban a magyar borok sikeréért, hiszen ennek a célnak szentelik egész életüket. Én pedig azt remélem, hogy Ön jó kedvvel olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 84. interjúját!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Talán azt, hogy a nulláról alig több mint húsz év alatt, befektetők nélkül, a saját erőnkből sikerült felépítenünk egy világszínvonalú borászatot 85 hektár szőlőterülettel, korszerű feldolgozóval, palackozóüzemmel, érlelőpincével. Mindemellett valóra vált egy régi álmunk, amikor 2015 tavaszán megnyitottuk a Takler Kúriát, amelyben a borainkhoz méltó módon tudjuk fogadni vendégeinket.
A borok tekintetében pedig talán az, hogy a Kékfrankos Prémium borunk több Michelin-csillagos angliai étterem borlapján is fent van. Ez azért is nagy büszkeség, hiszen a vezető szőlőfajtánk a Kékfrankos, még mindig nagyon alul reprezentált a hazai éttermekben, sőt a fogyasztók körében is messze elmarad a bordeaux-i fajták népszerűségétől.

– Milyen távra tervez?

– Mindig is hosszú távra terveztünk, erről szólt az egész életünk! Édesapánk folyamatosan ezt oltotta belénk, már kis korunkban is az öcsémmel. Hogyan lehet áldozatos munkával a kicsiből mindig egy kicsit többet és jobbat létrehozni. Egy romos tanyán kezdtük el a borászkodást, technológiai háttér nélkül, ma pedig egy világszínvonalú üzemben készítjük borainkat.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A magyar és a szekszárdi borok méltó piacainak és elismerésének megteremtése. Ezért dolgozunk gyermekkorunk óta!
Ha úticélt kellene említenem, akkor talán Burgundia, ahova még nem sikerült eljutnom. Azt gondolom, hogy tudnánk tanulni tőlük az elegancia és a kifinomultság tekintetében, még akkor is, ha nekünk teljesen mások az adottságaink.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Édesapánktól, aki mindig azt sulykolta belénk, hogy: „Isten óvjon benneteket a megelégedett embertől!”. Ez a mai napig is így van, próbáljuk kritikus szemmel kóstolni saját borainkat, összehasonlítva a hazai és a világ sikeres borvidékeivel, boraival. A kellő önbizalom és büszkeség mellett szembe tudunk nézni az elkövetett hibákkal is, amelyekből igyekszünk tanulni. Csak a tökéletes motivál bennünket!
Ennek a szemléletnek köszönhetjük a sikereinket is!

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– A hazai borpiac nagyon telített, ráadásul a borfogyasztás évről-évre csökken. Öröm az ürömben, hogy ezen belül a minőségi borok piaca lendületesen növekszik. Azért nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, hiszen még mindig sok a felejthető vagy akár hibás tétel is a polcokon. Nevelnünk kell a fogyasztóinkat, elsősorban a bor iránt nyitott fiatalokat, akiken múlik majd a magyar bor jövőbeli sikere!
Mindemellett nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a külpiacokra is, hiszen ez az anyagi érdekeinken túl szent kötelességünk is. Minden egyes palack jó bor a magyar kultúra és az ország jó hírének szolgálója is. Talán az export jelenti a legnagyobb tartalékot és muníciót a következő évtizedek számára.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Azt gondolom, hogy isteni ajándék hogy erre a gyönyörű és kiemelkedő adottságú borvidékre születhettem. Kisgyermekkorom óta szívom magamban a szekszárdi borvidék levegőjét, követem a szekszárdi borok megítélésének pozitív változásait. Fantasztikus, hogy ebben jómagam is részt vehetek a szüleim generációjával, akik megteremtették számunkra a lehetőséget a megkezdett munka folytatására. Soha nem akartam mással foglalkozni, talán egy kicsit a zenével, a kifinomult profi zenéléssel, legyen az rock, vagy épp a blues műfaja. Számomra a jó muzsika hasonló alkotás, mint egy komplex és maradandó bor elkészítése.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– A személyességben és a hitelességben hiszek elsősorban! A legnagyobb öröm az, amikor maga a bor vívja ki a fogyasztók elismerését! Természetesen fontos a jó marketing, a jó címke, de azért mégis a borok minőségén és stílusán kell hogy legyen a hangsúly. A vendéglátásban is a személyes tapasztalatok alapján lehet sikeresnek lenni. Jóleső érzés, amikor a vendégkönyvünkben elolvasom a legutolsó bejegyzéseket, gratulációkat, a kritikákból pedig tudunk tanulni és tovább építkezni.

– Mire sajnálja az idejét?

– A rengeteg papírmunkára, felesleges bürokrata dolgokra amelyek elveszik az értékes időt a lényegi munkáról. Bár ennyi idő alatt megtanultam együtt élni vele. 

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Kevés ilyen van, hiszen mi mindenünket a beosztásnak és a tudatos gazdálkodásunknak köszönhetünk. Minden forintnak meg volt a megfelelő helye. Szinte nyaralás nélkül éltük meg a gyerekkorunkat, keményen végig dolgozva a szünidőt, de hát meg is lett az eredménye! Ma már hála istennek nem kell élére állítanunk a garasokat és jut a családra is, legfőképp két kis gyermekemre és olykor egy-egy jó koncert meglátogatására. Legutóbb Paul McCartneyt néztük meg Bécsben, júliusban pedig egyik kedvenc gitárosomat Mark Knopflert fogjuk meghallgatni Budapesten.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Elég nyugodt és türelmes ember vagyok, de a megalkuvással és kishitűséggel igen. Egészséges önbizalom nélkül semmire sem mentünk volna. Minden kornak megvannak a maga kihívásai. Az okos ember felkészül a jövőre és figyeli a világ változásait. Mi is így teszünk, ma már elegánsabb és stílusosabb borokat készítünk, mint akár 7 vagy 8 évvel ezelőtt és nem a világ legvastagabb vörösborát szeretnénk elkészíteni, hanem egyedi karakterű, szofisztikált borokat amelyek kifejezik e több mint kétezer éves borvidék arculatát, legyen szó Kadarkáról, Kékfrankosról vagy épp a Merlot-ról.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– A magyar bor sikeréért bármikor vállalnék és már jelenleg is vállalok. Időm jelentős részét a közügyekkel való foglalatosság teszi ki. Több borvidéki és országos szervezetben vállalok feladatokat, mint például a Magyar Bor Akadémia, a Szekszárd Borvidéki Tanács vagy épp a Pannon Bormíves Céh. Nagyszerű érzés együtt gondolkodni és dolgozni fiatal kollégákkal a magyar borok sikeréért.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A gyönyörű családom, feleségem, három éves Anna lányom és a közel három hónapos Bence fiam. Igyekszem minél több időt velük lenni és megélni az apaság minden szépségét és örömét. Valamint a zene minden mennyiségben, legyen az a nemsokára kezdődő Gastroblues Fesztivál vagy épp a Cziffra Fesztivál valamelyik előadása, mint például a legutóbbi José Cura koncert Balázs Jánossal. Felejthetetlen élmény volt!