Fő tervem a Lucart Professional márka folyamatos fejlesztése Közép-Kelet-Európában – mondta az Üzletemnek Omar Balducci, a Lucart Csoport Közép-Kelet-Európáért felelős kereskedelmi igazgatója.
Omar Balducci olasz szakember több éve él Magyarországon, a hazánkban Nyergesújfalun jelenlévő olasz papíripari cég, a Lucart Közép-Kelet-Európáért felelős kereskedelmi igazgatójaként dolgozik. Azt mondja, nem tud demotivált emberekkel dolgozni, számára a pozitivitás és a mosoly a kulcsszó! A jövőben szeretne más szerepkörökben is dolgozni a cégen belül. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 363. interjúja!
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Nagyon elégedett vagyok a jelenlegi munkakörömmel. Hálás vagyok a Lucart Csoportnak, amiért ilyen felelősséggel és megtiszteltetéssel ruházott fel, hogy a vállalatot képviselhetem az egész közép- és kelet-európai térségben. Olasz vagyok, már az is nagyszerű, hogy egy másik országban élhetek, és megismerhetek különböző kultúrákat, mentalitásokat, sokat fejlődtem ezáltal. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 2018-ban részt vehettem a Lucart Csoport közép-kelet-európai központjának létrehozásában és idén abban a projektben, mellyel megduplázódott a tárolókapacitásunk, és ezzel megerősítettük piaci pozíciónkat nemcsak Magyarországon, hanem az egész közép-kelet-európai régióban.
– Milyen távra tervez?
– Fő tervem a Lucart Professional márka folyamatos fejlesztése Közép-Kelet-Európában. Ezt csak a munkatársaim és különösen a csapatomhoz tartozó vezetők értékes együttműködésével érhetem el, ők jelentik a siker kulcsát.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Szeretnék minél több újat tanulni, különösen más területekről, nem csak a sales-ről. Mindeközben pedig szeretném átadni az eddig megszerzett tudásom és tapasztalatom legjavát a csapatomnak.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– A közvetlen feletteseimtől és a munkatársaimtól. A tanulás, olvasás mellett a terepen szerzett tapasztalatok igazán tanulságosak és formálóak. Sokat tanultam az ügyfeleinktől is; ők sok esetben lehetőséget adtak arra, hogy más szemszögből lássam az üzletet.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Az emberek irányítása és motiválása mindig nagyon nehéz, különösen azért, mert minden egyes embernek saját jelleme, személyisége van, és mindannyian máshogy állunk az üzlethez. Lehetetlen egyetlen olyan módszertant elfogadni, amely mindenki számára működhet, ez teszi a motivációs mechanizmust nagyon összetetté. Ezzel egyébként mindig sok időt töltök, mert nem tudok demotivált emberekkel dolgozni... különösen az értékesítésben. A mi konkrét szerepünkben a mindennapi tevékenységünk során a pozitivitás és a mosoly a kulcsszó!
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– A munkám során sokat tanultam más területekről, üzleti modellekről és szakmákról... egyébként is, mindig izgatottan tanulok új dolgokat, mivel a tanulásnak nincs határa. Nem titok, hogy a „tanulás” számomra egyfajta táplálék, amely serkenti a szakmai életemet. Amikor úgy érzem, hogy elértem egyfajta „komfortzónát”, akkor kezdem magam kényelmetlenül érezni, mivel már nem „élvezem”. Hogy válaszoljak a kérdésre: mindenképpen szeretnék más szerepköröket is kipróbálni a cégen belül, még akkor is, ha meggyőződésem, hogy az értékesítés által nyújtott adrenalin szinte sehol máshol nem található meg.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Erősen hiszek a szakmai etikában, a korrektségben és a becsületességben. Ezek az értékek minden személyes és üzleti kapcsolatom alapját képezik.
– Mire sajnálja az idejét?
– Nagyon hiszek a szervezésben és a tervezésben, és sajnálom, sőt, utálom, ha az időmet nagyon hosszú és kimerítő megbeszélésekkel kell töltenem, amivel kapcsolatban sem agendát, sem célokat nem határoztak meg.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Nagyon precíz embernek tartom magam, és nem tűröm a késedelmet, hacsak nincs rá ésszerű kifogás. Nem fogadok el egy projektet, feladatot sem a munkatársaimtól anélkül, hogy a korábban kért adatokat figyelembe vettem volna. Az időnk értékes, mint az „arany”, és nagyon felbosszant, ha az emberek közvetlenül vagy közvetve elpazarolják.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Mindenképpen szeretnék minél többször részt venni bármilyen önkéntes tevékenységben, azonban a szabadidőm sajnos nagyon korlátozott. Egyelőre a budapesti olasz katolikus közösségnek nyújtok egy kis támogatást, segítek nekik a takarításban, a templom virágokkal való díszítésében. Ezen kívül – mivel szeretem az állatokat – egy kollégámmal együtt egy macskakolóniát gondozunk a Lucart Kft.-ben az üzemünk mellett, eledelt vagy némi pénzbeli támogatást nyújtunk az egészségügyi kezelésükhöz. Persze tudom, hogy ez nem sok, és még többet is tehetnék, de a nap nagyon rövid, és az idő nagyon gyorsan telik.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Bármi, ami segít abban, hogy többet és újat tanuljak, miközben képzettségemet és szakmai tudásomat gyarapítom. A kultúrára és a tudásra költeni mindig nagyszerű befektetés. Ahogy sok szakértő mondja: „nincs tudás, ami nem hatalom”.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Mivel folyamatosan az irodában, autóban vagy repülőn ülök, inkább olyan tevékenységet választok, ami távolabb van a napi rutinomtól. Ha sikerül szabadidőt találnom, szívesen gyakorlom a harcművészeteket, főképp a japán harcművészetet. Azt sem titkolom, hogy koromtól függetlenül még mindig szívesen játszom néhány 80-as évekbeli videojátékkal!
A bogyólé márkanév a francia bravúros magyarítása, bármelyik posztmodern írónk megirigyelhetné.
A Paksi Atomerőmű üzemanyag-ellátásáról létrejött szerződés fontos lépés Magyarország számára ellátásbiztonsági szempontból – mondta Steiner Attila, az Energiaügyi Minisztérium energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkára.