A pandémia a kezdeti megtorpanást követően nemhogy gátló tényezője, hanem a magán-egészségügyi szektor katalizátora lett, a korábbi évek növekedési üteme tovább gyorsult. Az állami ellátástól elpártolva új társadalmi réteg jelent meg a magánszolgáltatók páciensi körében, ami a piaci szereplők szerint maradandónak bizonyul. Az infláció, valamint a szabályozási környezet korrekciója viszont megtörheti a meredek növekedési trendet.
A PwC Magyarország egészségügyi szakértői 2022 június-júliusában felkeresték a magánegészségügy meghatározó szereplőinek vezetőit, hogy személyes interjúkon keresztül vizsgálják a szektort ért hatásokat és kihívásokat. Az elemzés – amely a legfrissebb nyilvánosan elérhető adatokra is támaszkodik – a folyamatos növekedést és az áremelkedést is kontextusba helyezi.
Bár a járvány miatti korlátozások és bizonytalanság átmenetileg a betegforgalom és így a bevételek jelentős csökkenését okozták, hosszabb távon a pandémia hatásai az amúgy is organikusan növekvő magán-egészségügyi szektor további erősödéséhez vezettek. A korábbi évek növekedési üteme még tovább gyorsult: 2020-ról 2021-re a magán-egészségügyi szolgáltatók átlagosan körülbelül 45%-kal növelték nettó árbevételüket. Az állami ellátástól elpártolva új társadalmi réteg jelent meg a magánellátók páciensi körében, a megkérdezett szolgáltatók pedig úgy látják, hogy ez az új ellátotti kör maradandónak bizonyul.
„Az új páciensek egy része a korábbi növekedési tendenciát is előidéző hozzáférhető, minőségi ellátást keresők újabb tömegei, másik része pedig a pandémia miatt időben elcsúszott vagy elmaradt ellátások pótlását kereső betegcsoport. Kérdés, hogy az állami ellátásból »kiszorult« betegek hosszabb távon is megmaradnak-e a magánszolgáltatóknál, mivel esetükben jellemzően kivételes, megtakarításokból finanszírozott vásárlásról beszélhetünk” – hangsúlyozza Remete Gergő, a PwC Magyarország egészségügyi tanácsadó csoportjának vezetője.
Telemedicina alatt a megkérdezett szolgáltatók alapvetően a távkonzultáció alkalmazását értik. A krónikus betegségek ellátásában jelentőséggel bíró távmonitoringnak például nem látják nyomát a szakértők. A PwC egy korábbi, 2020-as kutatása szerint a magyar magán-egészségügyi piacon a szolgáltatók csupán 55 százaléka nyújtott valamilyen típusú telemedicina szolgáltatást. Bár arra lehetett számítani, hogy a pandémia ugrásszerű fejlődést hoz a telemedicina alkalmazásában, ez nem igazolódott be a magánegészségügyben. A távkonzultációs formában nyújtott ellátások aránya még a növekedést követően is mindössze 10 százalék közeli arányt képviselt a teljes ellátási volumenben. A korlátozások megszűnésével ez az arány visszaesett a korábbi működésben megszokott 0–2 százalék közötti mértékre.
„A távkonzílium ellátások arányában történt visszarendeződés okaként azt látjuk, hogy a páciensek a távkonzultációs ellátást nem érzik teljes értékű ellátásnak a fizikális vizsgálat lehetőségének hiánya miatt – sok esetben joggal. Nem véletlen, hogy a szolgáltatók is csak bizonyos szakterületek esetében teszik elérhetővé ezt az ellátási formát, vagy korlátozzák a meglévő leletek alapján másodlagos szakorvosi vélemény alkotására” – mutat rá Remete Gergő.
A távkonzultáció árazása némileg kedvezőbb, mint a hagyományos, személyes konzultáció esetében, annak ellenére, hogy a tényleges költsége a gyakorlatban szinte ugyanaz. Ezt az alulárazást általában a szolgáltatás versenyképsségének megtartása indokolja. A vizsgált szolgáltatók körében átlagosan 63 százalékos távkonzultációs árakat – legalacsonyabb értékként 51 százalékos, legmagasabb értékként pedig 85 százalékos távkonzultációs árazást – azonosítottak a PwC szakemberei.
Remete Gergő szerint a vizsgált szolgáltatók szinte mindegyike esetében a telemedicina ismert és használt egészségügyi ellátási kategória, de legtöbb esetben csak távkonzultációra korlátozódik. Pedig a telemedicina alkalmas eszköz lehet egy újabb páciensréteg felé való nyitásra abban az esetben, ha a fizikai távolság megszüntetésével a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőséget célozza. Vagy például krónikus betegségek esetében a folyamatos állapotkövetés és beavatkozási lehetőség segítségével a tünetmentes állapot fenntartását, egyúttal a beteg biztonságérzetének növelését támogatja. A hozzáférhetőség tekintetében a főváros-vidék egyensúly kiegyenlítése lenne nagy előrelépés, mely idehaza egyelőre nem megoldott. A krónikus betegek esetében a folyamatos felügyeletet biztosító otthoni monitorozás távoli, akár valós idejű kiértékelése is vonzhat fizetőképes réteget.
Az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény és az azzal együtt érkező béremelés következtében a korábbi magán- és közfinanszírozott szektor közötti bérszakadék, ha nem is tűnt el, de szűkült, így az orvosokért folyó verseny fokozódott. Ez azt eredményezte, hogy a magasabb bérezés mint versenyképességi tényező fenntartása érdekében a magánszektor újabb és újabb béremelésre kényszerült, melynek a vége még nem látható.
A magánszolgáltatók az állami béremelés hatására a tervezett bérfejlesztésen felül 15–30 százalékkal növelték az orvosi honoráriumokat, így összességében átlagosan a magánegészségügyi szektor körülbelül 20 százalékkal több bért fizet, mint az állami. Ezt várhatóan befolyásolja még a jövő januárban esedékes további béremelés az állami szektorban.
Mivel a jellemző foglalkoztatási forma továbbra is a vállalkozói jogviszony, a kata-szabályok változása az egyébként is napirenden lévő béremelés mellett várhatóan magasabb emeléseket indukál mind az orvosok, mind a szakdolgozók esetében. Fontos hozzátenni azonban, hogy a magas jövedelem esetében a többlépcsős adózás szinte változatlan nettó bevételt eredményez. Mivel az alacsonyabb keresetnél a fizetendő közteher mértéke valóban többszöröse a korábbiakhoz képest, így a szakdolgozói réteg lehet az igazi kárvallottja a változásoknak.
Egy olyan humánerőforrás-központú iparágban, mint az egészségügy, a bérek az összköltség jelentős részét képezik, ez a magán-egészségügyi szektorban körülbelül 60–65 százalékos arányt jelent. Ehhez viszonyítva a rezsiköltség aránylag alacsony.
Az energiaválsággal szemben a megkérdezett szolgáltatók sokkal erőteljesebben érzékelik az új egészségügyi szolgálati jogviszony és az infláció okozta bérigény-növekedés hatásait a költségeikben, valamint az árfolyamváltozásból adódó többletköltségeket a külföldi partnerek miatt.
A szolgáltatók energiafelhasználása a szolgáltatási profil és az ellátás során használt géppark függvényében eltér, így a rezsiköltségek emelkedésére is eltérő módon érzékenyek. A magán-egészségügyi szolgáltatók elmondása alapján a növekvő energiaárakat kénytelenek lesznek – a növekvő bérköltségekkel, bérleti díjakkal, beszerzési költségekkel együtt – a szolgáltatás áraikba beépíteni. Ez a tendencia már meg is kezdődött.
A vizsgált szereplők az elmúlt három évben szolgáltatásaik árazásában átlagosan nagyjából 20%-os áremelést eszközöltek, amit az infláció, a bérköltségek és a rezsiárak árfelhajtó hatása tovább fog növelni. Az első szakorvosi konzultációk átlagos díja a húszezer forint közeli szintről a harmincezer forintos szint irányába tett nagy lépést, de a harmincezer forintot meghaladó átlagárak elérése nem látszik távolinak. Ezeknek a tendenciáknak a megmaradásával az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyre egyenlőtlenebbé válik a társadalomban.
Az elmúlt évek eseményeinek hatásaiból jól látszik, hogy a magánszolgáltatók működésére jelentős hatással vannak az állami szektorban bekövetkezett változások, mondhatni egyfajta szimbiózis, vagy inkább kitettség áll fenn.
A fokozódó gazdasági helyzet és az állami intézkedésektől való függelem adta bizonytalan környezetben sok szolgáltató legfőbb stratégiája az „előremenekülés”, vagyis a további növekedés, terjeszkedés – mivel a piac még nem telített. A magán-egészségügyi szektor tehát erős növekedési pályán van, a beruházási, fejlesztési kedv a vizsgált intézmények esetében néhány kivételtől eltekintve töretlen. A magánszektor nagy kihívása a növekedési potenciál kiaknázása, amihez a Covid asszisztált. Az infláció, a szabályozási környezet korrekciója viszont előbb-utóbb megtörheti a meredek növekedési trendet. A kérdés, hogy mikor és mit tud tenni ellene a piac – erre vonatkozó javaslatokat is megfogalmaztak elemzésükben a PwC tanácsadói.
Idén már ötödik alkalommal rendezték meg Az Év Szaloncukra versenyt, amin az összes hazai szaloncukrokat gyártó cukrászda és gyártó szaloncukrai ringbe szállhattak.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.