Markos András: Nem az a kulcs, hogy ráerőszakoljuk magunkat másokra

Szerdahelyi Csaba  |  2020. 07. 02., 10:00

Szerintem addig kell céget vezetni, ameddig az ember képes érteni a világot maga körül – mondta az Üzletemnek Markos András, a Hesse Trade Kft. ügyvezetője.

Markos András mérnök-közgazdász. Budapesten született, iskoláit is többségében itt végezte. Két kisfiú édesapja. Tanulmányai befejeztével egy osztrák-magyar nyomdaipari kereskedelmi vállalkozásnál helyezkedett el, ahol kereskedelmi asszisztensből tizenhárom év alattaz országért felelős vezetővé vált. Itt találkozott üzlettársával, Csernus Zoltánnal, akivel a cég szerkezeti átalakulásait követően inkább saját vállalkozás alapítása mellett döntöttek. Mindez 2013-ban volt.

2019-re cégük, a Hesse Trade Kft. már 2 milliárd forintot meghaladó forgalmú kereskedelmi vállalkozás lett, amely többek között olyan, a nyomdaiparban kiemelkedő gyártók forgalmazója és szervizhátterét nyújtó partnere Magyarországon, mint a japán Komori, a flexibilis csomagolástechnológia változásában élen járó osztrák Durst vagy az amerikai Kodak.

Most arról is olvashat az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 190. interjújában, hogy András mit tervez a szerződések írása utáni időkre.

Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A mi utunk az alkalmazotti léttől az önálló cég kialakításáig, a kisebb képviseletektől az egyre nagyobb cégek reprezentálásáig tart. Mára olyan termékekkel dolgozhatunk, amelyek használata mentén kevesebb energia, kevesebb szemét keletkezik, ahol a gyártók az eszközök előállítása során is figyelnek a környezetre, a gépek pedig amellett, hogy segítenek túlélni a világnak, hatékonyan illeszthetőek a mai termelési igények közé. Az, hogy elértünk oda, amikor olyan megoldást tudunk kínálni a nyomda- vagy csomagolóiparnak, ami nemcsak jó beruházás, de nem is vérezteti ki a környezetünket, a mi utunknak a jelenlegi csúcspontja. Sajnos a világnak nagyon sokat kell változnia, így ránk is még sok újabb csúcs vár ezen az úton.

Milyen távra tervez?

– Édesapámtól – aki egyetemi tanár – azt hallottam, hogy sok olyan szellemi dolgozó, aki visszavonul, nyugdíjba megy, pár év után egyszer csak „lefordul a székéről”. Azt gondolom, hogy életem végéig szeretnék dolgozni, de a munka módja és célja változni fog folyamatosan. Céget szerintem addig kell vezetni, ameddig az ember képes érteni a világot maga körül, ez a pont pedig nálam, úgy vélem, még nagyon messze van.

Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nagyon szeretnénk, ha a nyomdaipar és a csomagolóipar sokkal jobban megfelelne a 21. század fő kihívásának, a környezettudatosságnak. Nyilván ez a feladat az egész társadalom előtt adott, de nekünk ott kell dolgoznunk, ahol a legtöbb elérésünk van. Az az álmom, hogy részt vehessünk minél több vállalat ilyen irányú változásában.

Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Édesapámtól, valamint a cégben a tulajdonostársamtól, Csernus Zoltántól. Mind a ketten jó emberek, és – bár más iparágban, de – óriási szakmai tudással és alázattal bírnak. Megtanultam tőlük a korlátaimat, és csodálom azt, hogy – számomra úgy tűnik – minden pillanatban tudnak jó választ adni műszaki kérdésekre.

Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Ez változó. „Normál” időkben terveket, álmokat meséltünk nekik. Elmondtuk, hol vagyunk és hova szeretnénk tartani. Nagyon sok álmunk van, és a cég fejlődéséből látszik, hogy sokat meg is tudtunk valósítani. Manapság pedig azzal, hogy kiállunk mellettük, ha ők is megküzdenek velünk az idei évet jellemző nehézségekkel.

Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Mindig úgy terveztem, regényt fogok írni, amikor befejeztem az üzleti életet. Mikor tanuló voltam, szerkesztettem a főiskolai újságot, rengeteg verset és néhány novellát írtam. Úgy tervezem, hogy amikor már nem leszek elég friss ahhoz, hogy jó döntéseket hozzak, keresünk a feleségemmel egy csendesebb helyet, ahol átállok az ajánlatok és szerződések írásáról arra, hogy elmeséljem a világot úgy, ahogyan én látom.

Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Cégként igyekszünk érdekesnek lenni, így sokan keresik az általunk nyújtott szolgáltatásokat. Másrészt a csapat is keresi azokat a vásárlókat, akik számára érdekes lehet, amit kínálunk. Azt gondolom, hogy nem az a kulcs, hogy ráerőszakoljuk magunkat másokra, hanem olyasmit kell nyújtani, ami különbözik a többiekétől. Ügyvezetőként sokszor a tárgyalások utolsó szakaszában kerülök kapcsolatba új emberekkel. Ezek a kapcsolatok sokszor tartósak maradnak, néha azonban nem.

Mire sajnálja az idejét?

– A mobilom nyomkodására, sorozatok nézésére. Valahogy könnyű lett kifogásokat találni, és ilyen passzív tevékenységekkel eltölteni az estét a gyerekek lefekvését követően.

Mivel lehet felbosszantani?

– A lustasággal, értetlenséggel, negatív gondolkodással. Amikor látom, hogy emberek motivációja nem a pozitív eredmény elérése, hanem a másoknak való ártás. Nagyon utálom, hogy nehéz rávenni az embereket, hogy hétköznapi döntéseikben és az üzletiekben egyaránt vegyék figyelembe a világ pusztulását. Hiszen, még ha az egzisztenciánk aktuális alakulása mindig kiemelkedő fontosságú is, szerintem felelős embereknek ma már a cselekedeteikkel a gyermekeink jövőjének a megőrzésére is figyelniük kell.

Milyen önkéntes munkát vállalna?

– A karitatív tevékenység vagy az önkéntes munka szerintem valami olyasmi, amiről nem beszélni kell, hanem csinálni. Én is ehhez tartom magam.

Mire nem sajnálja a pénzt?

– Változó. Van, hogy mindenre sajnálom, van, hogy szinte semmire. Magam építettem fel azt, amim van, így nem vagyok egy nagy pénzszóró. Van egy mondásunk otthon: én vagyok a pénzkeresési miniszter, a feleségem pedig a költési miniszter.

Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Ha a gyerekeimmel játszok, akkor figyelni kell, mert ha nem vagyok ott teljesen agyban, azt megérzik. Szeretek a kertben sütni: odafigyelést igényel a vásárlás, előkészítés, a tűz beállítása és folyamatos kezelése... Nagyon szeretek utazni a világban, legyen az akár családi vagy munkacélú utazás. Érdekes, de 12 alkalommal jártam Kínában az elmúlt években, és még mindig élvezem, idén ez is nagyon hiányzik.

A vezető fotón Markos András (jobbra) üzlettársával, Csernus Zoltánnal.

Ha tetszett a cikk, kövesse az ÜZLETEMET
a Facebookon!

Még több friss hír

  BIZNISZPLUSZ PODCAST

Egy igazán kreatív szakács, Szatmári Ferenc, alias Főzelékes Feri elárulja, hogyan építi forradalmi megoldásokkal a vállalkozását. A hartai gasztroblogger és influenszer több szakácskönyvvel a háta mögött, unokatestvérével közösen hívta életre a HIPPEACE főzelékbárt, amelynek alapjait a vásárlók is segítenek lerakni, közösségi finanszírozással. Ez az a helyzet, amikor a kedves vendég a receptet is hazaviheti az étteremből, de bőven van még újítás, amivel a franchise-ban szintén gondolkodó szakács előállt. Vigyázat, étvágygerjesztő epizód!
2023. 09. 04., 12:00
epizód: 2023 / 13   |   hossz: 27:16
Az epizódban cégvezető- és szervezetfejlesztésről, a munkahelyi kommunikáció gyógyításáról és csapatok összehangolásáról beszélgetünk Szopkó Beatrixszal. Az [eureka] consulting üzletágvezetője 20 év szakmai tapasztalattal rendezi vállalatok működési struktúráját és konfliktushelyzeteit, vagy hozza helyre a döntések lehetséges negatív következményeit.
2023. 08. 06., 10:25
epizód: 2023 / 12   |   hossz: 28:19
Vajon hogyan vizsgázunk napjainkban stresszkezelésből és időmenedzsmentből – pont akkor, amikor a karrierünkre gazdasági nehézségek lehetnek hatással? Hogyan segíthet ezen az irányított játék, az ún. gamifikált fejlesztési folyamat, és hogyan gyógyít vele munkahelyi közösségeket, döntéshozó stratégiákat, karrier és magánélet egyensúlyában keletkezett zavarokat a „Mit játsszunk?” vlog egyik vezetője, Győri-Nádai Réka? A kreatív szakembert a vállalati soft skill tréningek és a játszva megoldható céges folyamatok sajátosságairól is faggattuk.

  Rovathírek: GUSTO

  Rovathírek: ATOMBUSINESS