Heinrich Balázs: Nem tudom kertészkedő nyugdíjasként elképzelni magam

Heinrich Balázs soha nem került kényelmetlen helyzetbe amiatt, hogy az általa képviselt cég ne tartotta volna meg az ígéretét. Állítja, hogy az értékesítéshez és általában a sikerhez önbizalomra és magabiztosságra van szükség, ebből próbál a legtöbbet átadni a csapatának. Következzen az Üzletem sorozatának 483. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Az elmúlt évtizedben a MetLife értékesítési vezetőjeként elért eredményeim a legjelentősebbek. Ebben az időszakban szinte minden évben volt olyan jogszabályi, felügyeleti vagy gazdasági változás, amely az életbiztosítási szektorra jelentős hatást gyakorolt. Ezek a változások általában negatívan befolyásolták a piacot, így az értékesítést is. Ennek ellenére a MetLife értékesítési volumenben piacvezetővé vált, a korábbi 9. helyezéséhez képest. Ez az eredmény annak köszönhető, hogy a változásokra minden esetben lehetőségként tekintettünk és jobb, egyedi válaszokat adtunk a versenytársainkkal szemben. Az utolsó öt évben pedig, az általam meghatározott célokat minden évben felülteljesítettük. Büszke vagyok a MetLife értékesítését támogató közvetlen csapatom tagjaira, akik a magas minőségi és növekedési elvárások teljesítése mellett, valódi ikonjaivá váltak ennek a területnek mind a partnertámogatásban, mind a kiszolgálásban.

– Milyen távra tervez?

– Nem tudom magam utazgató, kertészkedő nyugdíjasként elképzelni, tehát mindaddig, amíg mások is úgy látják, hogy értéket tudok teremteni, számíthat rám és tapasztalatomra az Otthon Centrum Holding.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Hálás vagyok a sorsomnak, mert a karrieremből 9 évet dr. Zolnay Judit vezetése alatt töltöttem a MetLife-nál. Tőle tanultam a legtöbbet, így ő az, akire példaképként tekintek. Judit kivételes emberi és vezetői képességekkel, illetve energiákkal rendelkezik. Követendő példát mutatott a cégen belüli területekkel való egyedi kommunikációban, a csapatépítésben, az egyének bevonásában és a közös célok mellé állításban, valamint a kollégák és a csapatok mentorálásában és motiválásában.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Példamutatással és sikerrel. Példamutatásban a kemény munkát és a magabiztosságot tartom a legfontosabbnak. Mivel élvezettel végzem a munkám, mindig én dolgozom a legtöbbet a csapatban. Sokan nem értik, de én erre büszke vagyok. Az értékesítéshez és általában a sikerhez szükség van önbizalomra és magabiztosságra, ebből próbálok a lehető legtöbbet átadni a csapatomnak. A kemény munka mindig meghozza a sikert, és sikeres csapathoz tartozni az egyik legerősebb, leghosszabb ideig tartó motiváció szerintem.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Épp most bővítem az eddigi szűk biztosítási termékpalettámat ingatlan- és hitelközvetítéssel, tehát ebben a két szakmában.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Hitelességgel és tudásmegosztással. Több mint 20 éve dolgozom vállalkozó értékesítőkkel, cégvezetőkkel és többszáz fős hálózatokkal. Egy multinacionális céget képviselve nem könnyű elkerülni, hogy „túlígérje” magát az ember, miközben a háttérben nem valósulnak meg az ígért fejlesztések vagy megállapodások. Részemről az adott szó és kézfogás szerződésnek számít, és soha nem kerültem kényelmetlen helyzetbe azért, mert az általam képviselt cég nem tartotta az ígéretemet. A hitelesség másik oldala vezetőként, hogy bármilyen értékesítési szituációban felveszem a versenyt a legjobb szakértőkkel is. Rám nem igaz az a mondás, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, az tanítja. Én személyesen nagyon sok tréninget tartottam, mert ezek által kaptam a legértékesebb piaci információt a hallgatóságtól. A tudásmegosztás az egyik legfontosabb eleme az eddigi sikeremnek, hiszen a partnereinkkel együtt fejlődik a mi üzletünk is. Ezért mindig arra törekszem, hogy ezen a területen a legnagyobb hozzáadott értéket én adjam a partnereimnek.

– Mire sajnálja az idejét?

– Azt hallgatni, hogyan nem lehet valamit megoldani, ahelyett, hogyan igen.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Messze elkerülöm a lusta, céltalan, negatív attitűddel rendelkező embereket.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Nagyon ellentétes tapasztalatim vannak a pályakezdő, 20-30 éves korosztállyal. Találkoztam kifejezetten céltudatos, nagyon tehetséges fiatalokkal, akiktől még tanulni is tudtam, miközben nem igazán találnak kitörési lehetőséget, és találkoztam sajnos ezek ellenkezőjével is, akik egyfajta tagadásban élnek azért, hogy ne érjék őket kudarcok. Legszívesebben ezzel a korosztállyal dolgoznék önkéntes alapon, az ő fejlesztésüket és orientációjukat tartom fontosnak a jövőnk szempontjából.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Családi utazással és pókerrel pihenem ki magam, illetve baráti beszélgetésekkel kapcsolódom ki a legszívesebben.

(Fotók: Otthon Centrum)