Bende Máté: egy könyv is megváltoztathatja az ember életét

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Talán ami legélénkebben él bennem, az első díjunk, amit az ügynökségünkkel nyertünk. Ez az alapítás utáni első év volt, és rögtön sikerült egy B2B kommunikációs díjat nyernünk egy kampányunkkal. És a következő években meg is tudtuk ismételni a sikert. A másik fontos lépés talán az, hogy 2018-ban kommunikációs kurzust vezethettem a Szegedi Egyetemen, így ezzel is egy régi álmom vált valóra.

– Milyen távra tervez?

– Szeretném, hogy az ügynökség folyamatosan növekedjen – erre éves és három éves terveket állítunk fel. Hosszútávon egy szinte önjáró céget tudok elképzelni, ahol csak stratégiai kérdésekben kell döntenem.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nyilván a díjak is jól esnek az ember egójának, de minél több és minél komolyabb ügyfelek szerepelnek a szakmai célok közt. Kevesen foglalkoznak B2B kommunikációval hazánkban, ezért van még tere a fejlődésnek. A nemzetközi hálózaton keresztül reméljük hamarosan több, határon átívelő projektben vehetünk részt. Emellett nagyon szeretek előadni, ezért remélem egyre több konferencián vagy oktatási kurzuson lesz lehetőségem szerepleni.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– A karrierem meghatározó inspirációja volt Richard Susskind „Az ügyvédség vége?” című könyve, ami végérvényesen letérített a jogi pályáról és átállított a kommunikáció irányába. Angolul olvastam először, majd én voltam a magyar kiadás szerkesztője. Közhelyes, de egy könyv valóban meg tudja változtatni egy ember életét!
A mi szakmánk igen gyorsan változó környezetben működik, ezért a folyamatos tanulás elengedhetetlen. Kevés a szakmai könyv, ezért főleg külföldi blogokból tartom napra készen a tudásom. Mivel ügyfeleim különböző területeken tevékenykednek, így tőlük is folyamatosan tanulok az ő szakterületükről. Ez egy nagyon izgalmas része a munkának, például amikor egy ügyvédi irodával kezdem a napot, egy egészségügyi startuppal folytatom és egy szoftverfejlesztő céggel fejezem be.
Ezen túlmenően az utóbbi években volt szerencsém zsűrizni számos kommunikációs vagy pr-díjon is; a szakmától, a többi ügynökségtől, a kampányaikból is sokat lehet tanulni – és kell is.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– A pr szakma eléggé országhoz kötött, úgyhogy elsősorban itthon szeretnék sikereket elérni. Erre minden lehetőség adott, mivel a vállalkozások, és főleg a KKV-k nagy része nem használja aktívan a pr alapú megoldásokat. Nem vonzanak a külföldi piacok, kivéve az Egyesült Államokat. Ott teljesen más szinten van a pr és az általam igen kedvelt jogi kommunikáció és ügyvédi marketing is. Ha választani lehetne, akkor ott szívesen dolgoztam volna a kezdetektől. Természetesen mi is része vagyunk egy ügynökségeket összekötő nemzetközi hálózatnak, tavaly is volt alkalmam Prágában és Varsóban is előadni – de a jövőt itthon képzelem el.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Nem gondolkodom, egyelőre ez is bőven elég. Ha befektetnék, akkor valószínűleg zöld energiába vagy ivóvízzel kapcsolatos cégekbe – de a tőzsde világa a legkevésbé sem vonz. Ha lehetne nagyot álmodni, azért szívesen nyitnék egy szivarboltot Bostonban…

– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni" a vállalkozót?

– Az adminisztrációval mindenképpen, főleg ha feleslegesnek vagy drágának ítéljük meg. A gyorsan változó jogszabályi környezet sem mindig ideális – minél nagyobb szabadságot ad az állam a vállalkozások számára, annál inkább tudnak érvényesülni a piaci szabályok. Ezen kívül a magyar vállalkozói lét nehézsége, hogy sok esetben mindent egyedül kell elvégezni, egyszerre kell adminisztrációs, marketinges, pénzügyes, logisztikai feladatokat is ellátni. Viszont fontos kiemelni, hogy ezek sokszor nem vezetnek megfelelő eredményekhez, hosszú távon akár jelentős károkat is okozhatnak. Sokkal jobb és biztonságosabb, ha az ÁSZF-ünket egy ügyvéd írja meg, a marketing tevékenységünket pedig egy szakember végzi.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?

– Nem csak oktatom, de aktívan használom is a LinkedIn lehetőségeit – nagyon fontos és kikerülhetetlen platformnak tartom, melyet itthon még sokan nem megfelelően használnak. Ezen túl tagja vagyok egy üzleti networking közösségnek, melyben havonta ismerkedek meg érdekes emberekkel és vállalkozásokkal.

– Mire sajnálja az idejét?

– Mindenre, amihez nincs kedvem. Sajnos ezeket a feladatokat előfordul, hogy halogatom, és így szépen felgyülemlenek egy idő után. Ezen próbálok folyamatosan változtatni, egy halogatás leküzdési tréningen is részt vettem… Ezen kívül igyekszem semmi olyan tevékenységet nem végezni, ami nem szórakoztat. Legyen az egy film, egy sport vagy egy rendezvény – ha nem tetszik, akkor nincs olyan, hogy „ha már elkezdte, akkor végig is csinálom”.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A fentiek alapján semmire nem sajnálom, ami örömet okoz – persze ésszerű határokon belül. Ide tartozik az utazás, egy koncert, egy fesztivál vagy egy hobbi. De akár egy olyan eszköz, ami segíti a munkámat vagy könnyebbé teszi az életem. Nem sajnálom a tanulásra sem, akár egy konferencia vagy egy szakmai kiadvány. Az adakozás vagy jótékonykodás szintén ide tartozik.

– Milyen célra, kiknek adakozna?

– Azt gondolom, és ezzel kapcsolatban már sok vitám volt, hogy az adakozás a magánszemélyek dolga. Például én veszek részt a cipősdoboz-akcióban, nem pedig a cégem. A cégeknek nem adakozniuk kell, nem így kell felépíteniük a CSR (társadalmi felelősségvállalási) stratégiájukat. Ha egy cég adakozik, akkor a menedzsment a saját lelkiismeretét nyugtatja a cég pénzéből. Ha egy cég dolgozói elmennek kerítést festeni egy óvodába, annak akkor van értelme, ha a cég festékgyártással foglalkozik. De egy ügyvédi iroda, egy pályázatíró vagy adótanácsadó cég ne menjen kerítést festeni. Inkább támogassák az óvodát ingyen jogi tanáccsal, segítsenek neki pályázni vagy készítsék el a bevallásukat. Így kommunikációs értéke is lesz a tevékenységüknek – nem pedig csak a lájkokat vadásszák. Mi is dolgoztunk ingyen egy daganatos gyerekeket segítő alapítványnak, pr-tevékenységgel, sajtómegjelenéssel és kommunikációval, nem pedig kerítésfestéssel.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az utazások szinte minden alkalommal – ha nem is pihenem ki magam, de élményekkel töltődök fel. A jó társaság, játékok vagy a sorozatok darálása is elszakít a külvilágtól. De legjobban talán a legrégebbi hobbim, a szivarozás kapcsol ki, egy jó itallal és zenével.

Csaba Ferenc