Egy kutatás szerint az évszázad közepét a lassuló globalizáció, a világpiaci hatalmi eltolódások és a jelentős globális eladósodottság határozza majd meg: a Roland Berger nagyszabású” Trend Compendium” tanulmánysorozatában azt vizsgálta, hogy a társadalmi, gazdasági, környezeti, technológiai és politikai tényezők hogyan fogják átalakítani világunkat 2050-ig.
A globalizáció új, lassabb szakasza áll előttünk
A szakértők a lassuló globalizáció fő katalizátoraként a 2008-as világgazdasági válságot és a pandémiát azonosították. A lassulás által a nemzetközi kereskedelem átmeneti, alkalmazkodási szakaszba fog lépni. Ezt „slowbalization”-nek nevezik.
„Az áruk és szolgáltatások nemzetközi kereskedelme az 1980-as évek közepétől kezdve jelentős lendületet szerzett, de ez a lendület a világgazdasági válság óta egyre lassul. Emellett a protekcionizmus és a kereskedelmi beavatkozások is hatással vannak a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokra: gyengülnek az ellátási láncok, különösen a fejlett gazdaságokban. Megfigyelhető a regionális értékláncok erősödésének tendenciája is” – fogalmazott Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere.
„Az FDI-k, azaz a közvetlen külföldi befektetések beáramlását tekintve a következő évtizedben várhatóan Indiában lesz a legerősebb a növekedés, amelyet más ázsiai országok is követnek” – tette hozzá Schannen Frigyes.
Ennek oka a szakember szerint az, hogy egy új szabadkereskedelmi megállapodás, a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP) lép hatályba, amely India mellett kiterjed az ázsiai-csendes-óceáni térség legtöbb gazdaságára.
Hatalmi eltolódások
A tanulmány szerint a feltörekvő országok egyre erősebb gazdasági súllyal fognak rendelkezni. A hagyományos gazdasági erőközpontok veszítenek jelentőségükből, GDP-jük növekedése mérséklődni fog, míg a feltörekvő országok a munkaerő dinamikájából és az előnyös népesedési tendenciákból profitálnak: 2050-re a globális GDP felét várhatóan Ázsia egymagában termelheti majd ki.
2050-ben az öt legnagyobb globális gazdasági szereplő közül három a mai feltörekvő piacokról fog származni
Ezt jól mutatja az is, hogy éppen egy új, nagyrészt Ázsiából származó globális középosztály van születőben, ami 2030-ra már a milliárdos nagyságrendet is elérheti. Tovább erősíti a térséget az, hogy Kína nemrég új növekedési stratégiát jelentett be: az ország ahelyett, hogy az alacsony költségű termékek iparosodott országokba történő exportjára összpontosítana, a hangsúlyt a belföldi piac megerősítésére és a kiváló minőségű végtermékek globális exportjára helyezi.
A digitalizáció, a fenntarthatóság és a demográfiai tényezők miatt átalakulnak az iparágak
A jövő a tudományos és technológiai előrelépések miatt komoly iparági változásokat tartogat. A szakértők három fő mozgatórugót azonosítottak: ezek a technológiai fejlődés és a digitalizáció, a fenntarthatósági törekvések, valamint a társadalmi-demográfiai változások.
Mindhárom mozgatórugó kölcsönösen függ egymástól. A fogyasztói preferenciák például a fenntarthatóbb termékek irányába mozdulnak, ami arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a lehető leghatékonyabb értékláncot hozzák létre, miközben megfelelnek a legújabb környezetvédelmi szabályoknak.
Tovább erősödnek az olyan feltörekvő iparágak, mint a nanotechnológia, a 3D nyomtatás, a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás, a robotika, a genetika és a biotechnológia.
A villamos energia, az ipar és az energiatermelés területén nagy kihívásokkal kell szembenéznünk
Miközben a fejlett gazdaságok igyekeznek csökkenteni elsődleges energiaigényüket, ezeket a megtakarításokat a fejlődő országok növekvő energiaigénye háttérbe szorítja. A fejlődő országoknak megbízható, megfizethető energiaforrásokra van szükségük fejlődésük fenntartásához. A feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok jelenleg a globális CO2-kibocsátás több mint 2/3-áért felelősek, és a jövőben valószínűleg ők felelnek majd az összes kibocsátás-növekedésért is.
Az állami- és magánadósság szintjének növekedése sok kérdést vet fel
Az adósság globális probléma, az államadósság számos országban emelkedő tendenciát mutat. Egyes országokat már évek óta széles körben emlegetnek példaként, például Japánt és Görögországot, de korántsem ők az egyetlenek, ahol jelentős az államháztartás, vagy a gazdaság más ágazatainak eladósodottsága.
Jelentős a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a világgazdaság hogyan tudja leépíteni a hitelállományát anélkül, hogy ez jelentősebb negatív hatással lenne a gazdaságra. A következő évtizedben deflációs fiskális megoldásokkal találkozhatunk, amelyek éles ellentétben állnak a 2010-es években alkalmazott megszorító intézkedésekkel. Ha a globális adóssághegy továbbra is az elmúlt 15 év átlagos ütemében növekszik, a szakértők becslése szerint 2030-ra a globális adósságállomány meghaladhatja a 360 billió USD-t.
Mit tehetnek most a cégek a siker biztosítása érdekében?
1. Mivel a protekcionizmus megnehezítheti a munkavállalók határokon átnyúló alkalmazását, a vállalatoknak egyre inkább a helyi tehetségek felkutatására és támogatására kell összpontosítaniuk.
2. A vállalatoknak meg kell különböztetniük az alacsonyabb növekedési ütemű piacokat és az újonnan feltörekvő országokban lévő, bővülő és a vállalatok számára gyors növekedést ígérő piacokat. Mivel utóbbiakban új középosztály alakul ki, a vállalatoknak mindig a piaci fejleményekhez kell alkalmazkodniuk, és ennek megfelelően kell diverzifikálniuk termék- és szolgáltatáskínálatukat.
3. A nemzetközi ellátási láncok sebezhetősége – ahogyan azt a legutóbbi globális válság során láthattuk – rávilágított arra, hogy a vállalatoknak nagyobb rugalmasságot kell beépíteniük működési stratégiájukba azáltal, hogy növelik nyersanyag- és partner-függetlenségüket.
4. A fenntarthatóság folyamatoson napirenden van, és ott is marad. Különösen azt kell megvizsgálni, hogy az értékláncban hol lehet CO2-t megtakarítani, mert a CO2-kibocsátások ára tovább fog emelkedni. A vállalatoknak fel kell készülniük a szabályozási változásokra – érdemes a szabályozást lehetőségként felfogni és azonosítani a fenntarthatósági átalakulás támogatására kínált pénzügyi ösztönzéseket.
„A Roszatom Műszaki Akadémián képzett szakemberek már most olyan kompetenciákat sajátítottak el, amelyekre az erőművi blokkok üzembe helyezésének minden szakaszában szükség lesz.”