Sok sztereotipikus kép él a magyar vállalkozókról. Rózsaszín öltönyös? Lesötétített autóval jár? Baseballsapkás? Mobilozik? A BGE Budapest LAB reprezentatív kutatása alapján most többet tudhatunk meg arról, hogy milyenek valójában a vállalkozók.
A világ legnagyobb vállalkozáskutatása a Global Entrepreneurship Monitor (GEM), amelyben 2021-től ismét szerepelnek magyar adatok is a Budapesti Gazdasági Egyetem csatlakozásának köszönhetően. A GEM sok más mellett évről évre mélységében vizsgálja a felmérésben résztvevő országokra jellemző vállalkozói szerkezetet, a vállalkozók demográfiai jellemzőit, tevékenységét, motivációit. Bár a vállalkozók – ahogy minden más csoport tagjai – egyenként sokfélék és egyediek, statisztikai eszközökkel mégis mondhatunk arról valamit, hogy milyen is az „átlagos” magyar vállalkozó.
A GEM friss, hazai adatai alapján a BGE Budapest LAB elemzése szerint a vállalkozói lét mára vágyott, magas presztízsű karrierré vált. Ezzel összhangban áll, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság több, mint 10 százaléka tervezi valamilyen vállalkozás indítását – vagy legalább az önfoglalkoztatóvá válást – a következő három évben, a korai szakaszban lévő (vagyis kevesebb, mint 3,5 éve béreket fizető) vállalkozók aránya szintén közel 10 százalék (9,75%) a teljes lakosságon belül. Ezzel hazánk a nemzetközi középmezőnyben áll, európai összehasonlításban pedig inkább magasnak tekinthető a vállalkozói aktivitás.
A 2021-es adatok azt mutatják, hogy a vállalkozók jellemzően férfiak. Az ő vállalkozói aktivitásuk minden korosztályban meghaladja a nőkét, bizonyos korcsoportokban akár több, mint kétszerese is annak. Az eredmény talán meglepő, hiszen sokat hallani – és a Budapest LAB egy másik, freelancereket vizsgáló kutatásában jól látható szegmensként meg is jelent – a magasan képzett, korábban alkalmazottként is sikeres kisgyermekes nők (mompreneurök) vállalkozói csoportja.
Bár a vállalkozói kedvet a közvélemény gyakran köti a fiatalos lendülethez, és sokat olvashatunk ifjú startupperekről, a statisztika azt mutatja, hogy a vállalkozást indítók többségében nem a legfiatalabb, hanem a 25-44 éves korosztályból kerülnek ki. Ez összefügghet azzal az igen szomorú adattal is, hogy a magyarok nagyon nagy arányban úgy gondolják, hogy nem rendelkeznek a vállalkozásindításhoz szükséges tudással és készségekkel – ez a bizonytalanságérzés azonban a kor előrehaladtával (egy bizonyos életkorig, épp az említett határig) csökken. Kevésbé meglepő, hogy a bejáratott – vagyis legalább 3,5 éve béreket fizető – vállalkozással rendelkezők dominánsan az idősebb korosztályból kerülnek ki.
A vállalkozáshoz szükséges tudás hiánya – vagy legalábbis ennek érzete – tetten érhető lehet abban is, hogy a kutatás eredményei alapján a magyar vállalkozók – legyen cégük bármilyen szakaszban – a lakosság egészéhez viszonyítva némileg iskolázottabbak. Ez különösen igaz a bejáratott vállalkozással rendelkezőkre, ahol a férfiak 43,8 százaléka, míg a nők több, mint harmada (36,2 százalék) rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel, miközben a teljes lakosságban lakosságra nézve ezen érték csupán rendre 28,4, valamint 30,2 százalék.
„A fenti adatokból összességében az is kiolvasható, hogy a nők vállalkozásindítását az iskolai tudás megszerzése önmagában nem támogatja, hiszen hiába magasabb közöttük a felsőfokú végzettségűek aránya, önálló bizniszbe mégis kevesen kezdenek”– mondja Csákné Dr. Filep Judit, a BGE Budapest LAB tudományos vezetője, a magyar GEM team vezetője.
Az, hogy egy vállalkozás milyen technológiai szintű szektorban tevékenykedik, jó indikátora lehet a hozzáadott érték termelésnek. Ebben a tekintetben a magyar vállalkozók átlagosan sajnos nem teljesítenek jól. A válaszadó magyar vállalkozók túlnyomó többsége, több, mint 90 százaléka alacsony, vagy nem technológiaigényes szektorokban tevékenykedik. Nem technológiaigényes szektornak tekinthető például a mezőgazdaság, az építőipar, de a lakosságnak nyújtott szolgáltatások és a kereskedelem túlnyomó része is. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ENSZ főtevékenység besorolása szerint az olyan magas tudásintenzitású szektorok, mint a jogi szolgáltatások vagy az építészeti tervezés is ebbe a kategóriába tartoznak.
A korai szakaszban lévő vállalkozók közül a legtöbben különféle lakossági szolgáltatásokat (pl. fodrász, manikűr, masszázs stb.) végeznek, de a bejáratott, azaz legalább 3,5 éve béreket fizető vállalkozások, vállalkozók között is ez a második leggyakoribb tevékenységi kör. Emellett mindkét vállalkozói kategóriában jelentős a kereskedelmi, építőipari, valamint élelmiszeripari vállalkozók száma.
Az újításokkal szemben elutasító megközelítés sajnos az innovációra való hajlandóságban is megmutatkozik: a magyar vállalkozók kevesebb, mint 10 százaléka, a korai szakaszban lévő vállalkozások 8,5, míg a bejáratott vállalkozások csupán 5 százaléka foglalkozik olyan termékek vagy szolgáltatások értékesítésével, amelyek legalább országos szinten újdonságnak tekinthetők.
Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a vállalkozók döntő többsége egyáltalán nem, vagy csupán kis mértékben innovál nem csak technológiai, de üzleti értelemben sem. Igaz – a korai szakaszban levő vállalkozások 7,7, míg a bejáratottak 11,1 százaléka alkalmaz legalább országos szinten újdonságnak tekinthető technológiákat vagy eljárásokat.
Globális szinten is innovatívnak tekinthető vállalkozások minimális arányban, kizárólag a korai szakaszban lévő vállalkozások között jellennek meg – feltehetően közülük kerülhetnek ki a nagy figyelmet kapó, de statisztikailag egyelőre alig látható startupok.
Nem csak fejlesztésben, térben sem megy messzire a tipikus magyar vállalkozó. A döntő többség a lakóhelye környékéről rendelkezik ügyfelekkel. Országszerte kiterjedő ügyfélkörrel is csak a vállalkozások mintegy 60 százaléka rendelkezik, határon túlra pedig a cégek alig ötöde értékesít.
A nemzetgazdaság szempontjából kifejezetten fontos, hogy a vállalkozók – elvileg – munkahelyeket teremtenek. A GEM eredményei alapján azonban a tipikus magyar vállalkozás mikro méretű, vagyis legfeljebb öt főt foglalkoztat. A korai szakaszban lévő vállalkozások fele (49,4 százalék) alkalmazott nélküli, egyszemélyes vállalkozás, ezek aránya a bejáratott vállalkozások között is magas (41,5 százalél). Munkahelyteremtést pedig a vállalkozásoknak csupán minden negyedik tervez – a korai szakaszban levő vállalkozások 26,44, míg a bejáratott vállalkozások 25,2 százaléka.
„Ezen adat értelmezésekor ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy az adatfelvétel 2021 kora nyarán, a COVID-19 járvány harmadik hullámának lecsengése után készült. Az elmúlt évek kiszámíthatatlansága miatt vállalkozóként bátor dolog a foglalkoztatás növeléséről nyilatkozni, annak is örülhetünk, hogy a megkérdezett vállalkozók között van, aki növekedésben gondolkodik” – hangsúlyozza Szennay Áron, a GEM csapat egyik kutatója.
A vállalkozói aktivitás legerősebb motivációja a megélhetés – a kezdeti szakaszban lévő vállalkozásoknál nemektől függetlenül a vállalkozók kétharmada, míg a bejáratott vállalkozók háromnegyede, közöttük a nők közel 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy azért vállalkozik, hogy megéljen, mivel kevés a munkalehetőség. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a magyar gazdaság évek óta számos szektorban küszködik komoly munkaerőhiánnyal.
A fentinél is érdekesebb viszont, hogy a második legtöbbször említett motivációs tényező az, hogy a vállalkozó „valami lényegeset” szeretne véghez vinni, ezért vág bele az üzletbe. 2021-ben a korai szakaszban lévő vállalkozók kb. 60 százaléka említette ezt. A bejáratott vállalkozások esetében ugyanakkor ez az érték már alacsonyabb, de még így is jelentősnek tekinthető, 45,5 százalék.
Az, hogy nyomot hagyjanak a világban, sokkal erősebb motivációként jelent meg, mint az, hogy nagy vagyont, kiemelkedő jövedelmet szerezzenek. A vagyon építésre, kiemelkedő jövedelem elérésére vonatkozó motivációt a bejáratott vállalkozások közül csak minden hatodik (18,3 százalék) említette. A korai szakaszban lévő vállalkozók esetében gyakrabban (32,5 százalék) jelenik meg a vagyonszerzés motivációja, ez pedig kifejezetten jó hír.
„Amellett ugyanis, hogy öröm látni, hogy a magyar vállalkozók jelentős része társadalmi hatást kíván elérni, és tisztában van azzal, hogy a vállalkozói lét erre lehetőséget ad, a vagyonban is megjelenő siker a vállalkozók olyan jellegzetessége, amely nélkül nehezen elképzelhető a gazdaság egészére pozitív hatást gyakorló, munkahelyeket és nagyobb hozzáadott értéket teremtő vállalkozások, a vállalkozói szellem jelenléte” – teszi hozzá Csákné Dr. Filep Judit.
Idén már ötödik alkalommal rendezték meg Az Év Szaloncukra versenyt, amin az összes hazai szaloncukrokat gyártó cukrászda és gyártó szaloncukrai ringbe szállhattak.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.