Höflinger Norbert: Komplett javaslatcsomagot is készek vagyunk nyújtani a kormánynak

– Melyek a szekció új feladatai?

– Jelenleg még kevés taggal dolgozunk, hozzávetőlegesen 15 vállalkozás van a sorainkban, jellemzően hulladékfeldolgozással foglalkozó cégek. Vannak átfedések, akadnak, akik a VOSZ mellett ott vannak a két nagy szakmai tömörülésben, a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületében és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségében is. Természeten ezzel a két nagy érdekvédelmi szervezettel is együtt szeretnénk működni, fontos az egymást kölcsönösen elismerő partneri kapcsolat megteremtése. Mindenképpen az lesz az egyik feladat, hogy növeljük a létszámot. Ezt már akkor tisztán láttam, amikor néhány héttel ezelőtt megválasztottak a szekció elnökének. Házon belül is érdemes körül nézni, hiszen a VOSZ ipari tagozatának jó néhány cégét szintén megnyerhetjük szekciótagnak. Nagyvállalatoknak is vannak környezetvédelmi osztályaik, ezeket fel kell térképeznünk, hasznos lehet együtt kell dolgozni velük. A különböző jogszabályi változásoknál például az ő érdekeiket is képviselhetjük, együtt erősebbek lehetünk. Megjegyzem: mindenképp megtiszteltetésnek tartom, hogy felkértek a szekció elnöki posztra. A Covid-járvány miatt a szekció kicsit tetszhalott állapotban volt, de most sok mindent tervezünk, bízom benne, hogy már a közeljövőben többet hallatunk magunkról.

– Magyarországon a környezetvédelem egyre népszerűbb téma, viszont igencsak nehéz terület.

– Azt hiszem, hogy inkább nehezebb, mint népszerű terület. Az mindenképp bíztató, hogy az újonnan alakult kormány is tárgyalópartnernek tekinti a VOSZ-t. Jelenleg egyeztetünk arról, hogy a Technológiai és Ipari Minisztériumban (TIM) mikor ülünk tárgyalóasztalhoz, szeretném, ha erre még nyáron sor kerülhetne. Ezt a lehetőséget egyébként még a választások előtt, a TIM elődjétől kaptuk, vagyis teljes mértékben él a folyamatosság a munkánkban. Most új helyzet van a minisztériumban és a szekciónknál is, ezért első körben bemutatkozunk, aztán gőzerővel dolgozunk, ha kell, komplett csomagot is bemutatunk a TIM-nek. A hulladékkoncesszió kérdése égető probléma, nagyon érdekli a több, mint 2000 hulladékos céget tömörítő szakmát, hogy mi fog történni. Kicsit szomorú vagyok, hogy néhány fontos tervről előbb értesülünk közlemények útján a sajtóból, mint a szakminisztériumtól vagy szakhatóságoktól. Ezen mindenképp jó lenne változtatni, mert szükség van a párbeszédre. Van véleményünk, vannak ötleteink, vannak terveink, amennyiben igényt tart rá a kormány, a VOSZ ezeket leteszi az asztalra. Nagyon szerteágazó a szakmánk – más és más feladattal, forrásigénnyel és napi problémával. Sok kis családi vállalkozás dolgozik, főleg a kisebb településeken a klasszikus MÉH-telepeken. Az ő érdekeiket is mindenképpen képviselni kívánjuk, hiszen a létbiztonságukat nagyobb veszély fenyegeti, mint a nagyobb vállalkozásokét. Ezekre a kis cégekre nagy szükség van, ők állnak közvetlen kapcsolatban a lakossággal. Gondoljon csak bele, mi lenne nélkülük, mennyivel több illegális hulladéklerakatba botlanánk Magyarországon!

– Mennyire finanszírozott vagy éppen alulfinanszírozott az ágazat?

– A problémát ketté kell választani, mert a hulladékkezelésnek van egy része, amelyik önmagában is életképes: bizonyos hulladékáramokkal (például acél, színesfém…) dolgozó cégek megállnak a saját lábukon. A veszélyes hulladékok nagy részénél az ártalmatlanítási költséget a hulladék termelője megfizeti – ezeken a területeken a piac saját magát remekül szabályozza, tökéletesen működik a kereslet-kínálat. A termékdíjas hulladékoknál már más a helyzet: az árut forgalomba hozó termékdíjat fizet a magyar államnak, ebből a díjból kell(ene) finanszírozni a hulladékok EU norma szerint visszagyűjtését, feldolgozását, újrahasznosítását. Szerintem itt óriási problémák vannak, kezdve azzal, hogy az állam jelentősen több pénzt szed be, mint amennyit visszaadna a hulladékgazdálkodóknak. Az is komoly probléma, hogy a közbeszerzések nagyon elhúzódnak. Jó néhányszor előfordult, hogy az adott évre szóló közbeszerzési kiírások csak az év végén jelentek meg. Így a hulladékgazdálkodók a saját tőkéjüket kockáztatták a hulladék begyűjtésével, felvásárlásával, miközben közel sem volt biztos, hogy nyerni fognak a közbeszerzésen. Ráadásul a kifizetések akár egy évig is elhúzódhatnak. Ezeken mindenképp szeretnénk változtatni, de ehhez tudnunk kellene, hogy a koncesszornak mi lesz az álláspontja: mennyire fogják racionalizálni, és a különböző hulladékáramokra mekkora csomagokat kívánnak pályáztatni.  Egyáltalán: marad-e a közbeszerzési folyamat vagy valami más jön? A hulladéktörvény koncesszióra vonatkozó végrehajtási rendelete még nem jelent meg, a koncesszort sem választották ki (mondjuk, a sajtóból azért lehet már sejteni…) – vagyis jelenleg nincsenek támpontjaink, nem tudunk kivel tárgyalni.

– Mennyire eredményes ma Magyarországon a környezetvédelmi, hulladékgazdálkodással kapcsolatos edukáció? Ez nyilván rengeteg pénzbe kerül.

– Nyilván, de pontosan erre is van a termékdíj. Korábban koordináló szervezetek gazdálkodtak az összeggel, az árbevételük 5 százalékát kötelezően edukálásra kellett fordítaniuk. Most viszont már az állam szedi be a hozzávetőlegesen 85 milliárd forintnyi termékdíjat. Ha ennek az 5 százalékát költenék edukációra, az már jelentős lépés lenne. A forrás tehát adott, most már „csak” kormányzati szándékra van szükség. Mondok egy konkrét példát: a lakossági szelektív hulladékgyűjtésnél sok településen a mai napig 50 százalékban olyan hulladék kerül a szelektív kukákba, ami nem odavaló. Egyszerűen azért, mert sokaknak fogalmuk sincs arról, hogyan működik a rendszer. Nem mellesleg: a lakosság nem motivált a szelektív hulladékgyűjtésben. Szerintünk ezen szintén változtatni kell. Az újrahasznosítást, a környezetbarát megoldásokat (például a pet palackok betétdíjának bevezetését) támogatni kell. Vagyis: ezen a téren nekünk is bőven van tenni valónk.