Fetter Valéria: Igyekszem néhány lépéssel a piaci igények előtt járni

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A legutóbbi projektemet, ahol interim menedzserként és szakmai mentorként dolgoztam egy átalakulási fázisban lévő, innovatív cégcsoport felsővezetésének egyik tagjaként. Itt néhány hónap leforgása alatt, sikerült több évnyi szakmai eredményt hozni, új szemléletű HR-szervezetet felépíteni, elindítani egy dinamikus digitalizációs folyamatot, valamint a többségében új tagokból álló HR-csapatot felkészíteni a következő évekre. Ráadásként, alkalmam nyílt egy tehetséges fiatalembert szakmai mentorként segíteni és a vezetővé válás útján elindítani.

– Milyen távra tervez?

– Több időtávban is gondolkodnom: 1 hónap – 3 hónap – 1 év távlatában, továbbá a cégem, a hosszabb távú projektjeim esetében 1-5 éves stratégiai célkitűzésekkel is dolgozom. Energiát fordítok arra is, hogy a várható változások, a piaci igények előtt néhány lépéssel járjak, ezáltal az ügyfeleket tudásommal, tanácsadó cégem csapatának szakértelmével magasabb szinten lehessen támogatni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Alapvetően HR-szakterületen, illetve ehhez szorosan kapcsolódva dolgozom, így az emberi tényező mindig az érdeklődésem középpontjában áll. A szakmai „bakancslistám” egyértelmű része az új típusú ember-gép együttműködés rendszerének gyakorlati kialakítása, megvalósítása a munkahelyeken. A mesterséges intelligencia alkalmazása, a fokozott automatizáció, a humanoid robotok megjelenése a munkavégzés kereteinek gyökeres átalakítását, a munkacsoportok összetételének, valamint a cégek működésének restrukturálását fogja igényelni néhány év távlatában. Véleményem szerint már most komoly aktualitása van az új munkavállalói készségek kialakításával, az új technológiai lehetőségek felderítésével, továbbá a munkaerő várható mentális terheltségének kezelésével foglalkozni – mindezek előreláthatólag jelentős kihívás elé állítják majd a munkaadókat.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Pályám elején két, nagyvállalati felsővezetőként tevékenykedő szakember világított rá, hogy helyem van a vezetők világában. Az egyik közülük felettesem is volt, aki ha nem egyengeti szakmai utamat: talán nem tartok ott, ahol most. A gondolkodásmódomat, a szemléletmódomat illetően a legtöbbet néhai nagyapámtól tanultam, aki stabil értékrendjével mélyen hatott rám, aki intelmekkel látott el az életben való boldoguláshoz.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Emberként, nem munkavállalóként kezelem őket. Az együttműködésünket a valódi párbeszéd, a partnerség jellemzi; támogatom őket, meghallgatom a pozitív és a negatív visszajelzéseiket is, amelyekre mindig igyekszem megoldást is találni.  Külön figyelmet szentelek arra is, hogy kollégáim rendszeresen, megfelelő szintű szakmai kihívásokat kapjanak, legyen sikerélményük – ez működni szokott. Tapasztalatom szerint, az anyagi ösztönzés is fontos, azonban a fentiek teszik hozzá azt a pluszt, amelytől valóban nagyobb hozzáadott érték tud születni a munka során.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Producerként, egy kreatív, alkotó területhez kapcsolódóan, ahol kiemelten fontos az emberek által teremtett érték, sok tényezőt szükséges összehangoltan működtetni és komoly törekvés van az újszerűségre. A producerek munkája rendkívül összetett, láthatatlan, nehezen körülírható, ugyanakkor elengedhetetlenül szükséges az alkotás létrejöttéhez.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Elsősorban jó üzleti és szakmai hírnévvel, korrektséggel, szavahihetőséggel. Emellett nagy figyelmet fordítok a személyes kapcsolatépítésre, a kooperációs és kollaborációs lehetőségek felderítésére: rendszeresen megjelenek konferenciákon, szakmai rendezvényeken, üzleti reggeliken, „networking” alkalmakon. Alapító tagja vagyok több szakmai egyesületnek, szövetségnek. Nem utolsó sorban megemlíteném a korábbi ügyfelek által történő ajánlásokat is, amelyek különösen értékesek a mai bizalomhiányos piaci környezetben.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az órákig tartó autóvezetésre, közlekedésre kifejezetten sajnálom az időt és – amennyire elfoglaltságaim engedik – törekszem ezek időtartamát csökkenteni.  Úgy látom, a cégek többnyire még mindig nem aknázzák ki a technológia jelenkori lehetőségeit és nem élnek a költségmérséklés, a környezeti fenntarthatóság, az energiapazarlás csökkenetések kombinációjával. Ez megnyilvánulhat az irodai jelenlét fokozatos redukálásában, a részmunkaidősök „co-working” rendszerének kialakításában – hiszen így kisebb alapterületű iroda is elég, amelyet alacsonyabb költségen lehet fenntartani. A munkatársak munkafolyamatokba való távoli beavatkozási lehetőségét is ide sorolnám: egy jó integrált informatikai rendszer, egy célzott szoftver sokat segíthet a hatékonyabb munkavégzésben. Ezen kívül, a mellébeszélést is időrabló tevékenységnek tartom, ezért különböző technikák alkalmazásával próbálom elkerülni, minimalizálni a behatását.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A professzionalizmusnak álcázott, a hozzá nem értés okozta szervezeti (cégen belüli) károkkal, amelyek nem feltétlen anyagi jellegűek, hanem morális szinten, a szervezeti kultúra torzulásaként jelennek meg; helyrehozataluk időigényes, kellő reakció nélkül azonban a vállalat hosszútávú sikereit veszélyeztethetik. A folytonos negatív hozzáállás is bosszantó tud lenni, főként mert könnyen elterjedhet, ezzel pedig másokat hátráltathat az előrehaladásban.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– A különböző területeken kiemelkedő tehetségek beazonosítására – életpályájának gondozására épülő program kialakításában, megszervezésében, kuratóriumi munkájában való részvétel vonzó számomra, legyen az tudomány, sport, művészet. Ezáltal jó célt szolgálni, társadalmi szempontból is hasznosan cselekedni.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A szeretteimre, az egészségre, az új tudás elsajátítására, az utazásra.  A modern életstílus, a vezetői munka sokszor megterhelő, ezért nagy szükség van a regenerálódásra mentális és fizikai értelemben egyaránt, és különösen fontos a családunk körében valóban jelen lenni, kikapcsolódni.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A mozgás hosszú évek óta az életem része: hiszem, hogy az „ép testben ép lélek” lakozik. A filmművészet is pihentető tevékenység számomra, kifejezettem keresem az érdekes, mondanivalót tartalmazó alkotásokat, legyenek azok mozi-, dokumentum- vagy akár művészfilmek. Az olvasás és az utazás is feltölt – bár az utóbbi évek elfoglaltságai miatt, sajnos ezekre kevés időt tudtam szánni. Ugyanakkor férjemmel közösen tervezünk ezen változtatni, családi programjainkba jobban beépíteni olvasást, utazást.