Ismerik a kkv-k a mediációt, mégsem élnek vele

Magyarországon évente nagyságrendileg 15 ezer gazdasági jellegű per van, és mindössze 6 százalékuk végére tesznek pontot valamilyen alternatív módon. Az utóbbi kategóriába tartoznak a békéltető fórumok és a mediáció is, amelyekről már érzékelhető tapasztalattal rendelkeznek a hazai kis- és középvállalatok.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Közép Európai Mediációs Intézet (KEMI) tavalyi felméréséből legalábbis az olvasható ki, hogy a válaszadók negyede már részt vett korábban valamelyik alternatív konfliktuskezelési eljárásban.

Miközben azonban az öreg kontinens nyugati felén tíz – egyes országokban már öt – peres ügyre jut egy mediáció, addig Kelet-Európában és így Magyarországon is 1 százalék alatt van a mediációs/peres eljárások aránya.

„Ez elképesztően rossz mutató, hiszen a bíróságon történő vitarendezés nem megoldásközpontú, hiányzik belőle az érdekalapú megegyezés, ugyanakkor nagyon lassú is” – vélekedik Szilágyi András, a BKIK mediációs és jogi osztályának elnöke, elsősorban korábbi jogtanácsosi, valamint fogyasztóvédelmi vezetői tapasztalataiból kiindulva.

Szerinte a modern gazdasági életben gyorsabb és – ami ennél is fontosabb – hatékonyabb vitarendezési módszerekre van szükség, amit a hazai nagyvállalatok már fel is ismertek. Velük ellentétben a magyar kkv-k egyelőre csak elvétve élnek a mediáció eszközével. Pedig – amint az a felmérésből is kiviláglik – pontosan tudják, hogy a mediációnak számos előnye van a bírósági eljárással szemben: mindkét fél akaratával összhangban, közös kérelemre indul, gyorsabb, olcsóbb, célja a közös, win-win megoldás, ennek megfelelően általában mindkét oldal elégedett a kimenetellel. 

Olyannyira, hogy a tapasztalatok szerint a felek a mediáció során kötött megállapodások 85-90 százalékát be is tartják. Arról nem beszélve, hogy joglemondást sem jelent, mivel a felek előtt változatlanul nyitva marad a bírósági út.

„A mediáció további óriási előnye, hogy a kézzel fogható eredmény, a konkrét megállapodás nélkül is sikeres: ha megindul a felek között a párbeszéd, az nem csupán a jövőbeni kommunikációjukra van jótékony hatással, de akár évtizedes ellentéteket is képes feloldani” – fogalmazott a KEMI alapító elnöke.

Németh Zoltán szerint az alternatív módszer ráadásul forintokban kifejezhető, komolyabb versenyelőnyt hordoz a nagyságrendileg magasabb költséggel és időigénnyel járó bírósági eljárással szemben. Tagországszintű átlagadatok alapján egy uniós jogvita átlagos költsége 10 449 euró, míg a mediációé csupán 2497 euró. És miközben a peres eljárások sokszor éveken keresztül húzódnak, a mediációs folyamat átlagosan három-hat ülés után lezárható.

Miközben a BKIK és a KEMI közös kutatása szerint a módszer ismertségével nincs is baj, a válaszadók 89,5 százaléka hallott már a mediációról, 34,8 százalékuk szerint alapos felvilágosításra lenne szükség arról, hogy mikor érdemes mediátorhoz fordulni. A résztvevők 18,4 százaléka magáról a mediációs eljárásról is további tájékoztatást igényel. Nem véletlenül javasolják a kutatás szerzői a BKIK-nak, hogy nyújtson a rendezett kamarai státuszú vállalkozások részére ingyenes mediációs tanácsadást, a konkrét mediációs eljárást pedig kedvező feltételekkel tegye elérhetővé a vállalkozásoknak.

„A kamara az ország egyetlen köztestületi formában működő mediációs szolgáltatója, amely a függetlenség és pártatlanság záloga. A BKIK Mediátorképző Akadémia révén a szakmai szervezet tíz éve fektet kiemelt hangsúlyt a gazdasági mediátorképzésre, miközben arra is megoldást kínál, hogy a cégek akár házon belül is hatékonyabban oldják meg a felmerülő munkaügyi konfliktusoka” – tette hozzá Szányi Gabriella, a BKIK PR és marketing igazgatója.

A célzott kamarai workshopok révén érdemben csökkenthető a vitás esetekre „kidobott" pénz: a tavalyi kutatásban megkérdezettek szerint jelentős összegeket emésztenek fel a nem megoldott vagy nem megfelelően megoldott konfliktusok, ahogyan azt is, hogy milyen eszközöket vesznek igénybe a megoldás érdekében.

A legtöbben (34 százalék) úgy vélik, hogy a cégeknek éves szinten 5-10 százalékos költségvetési terhet jelent a vitás helyzetek kialakulása és kezelése, de sokan (30,9 százalék) teszik ezt a tételt 10-20 százalék közöttire, 14,2 százalék szerint pedig a 20 százalékot is meghaladja a költségvetési hatás.