„Megoldást kell találni a finanszírozók által felvetett problémákra, amelyhez a termelő oldali termékfejlesztés a kulcs.”
Ságvári Pál, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal stratégiai és nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettese előadást tartott a vállalati megújulóenergia-adásvételi megállapodásokról (cPPA-k) a DLA Piper üzleti reggelijén. A panelbeszélgetés vendégei arra keresték a választ, hogy a jelenlegi napelemes felfutás közepette és a kötelező átvételi tarifa (KÁT) rendszer lezárulása után Magyarországon milyen feltételek mellett várható, illetve milyen problémák kezelésére adhat választ a vállalati megújulóenergia-adásvételi megállapodások elterjedése. Ságvári Pál hangsúlyozta: megoldást kell találni a finanszírozók által felvetett problémákra, amelyhez a termelő oldali termékfejlesztés a kulcs.
A nemzetközi tapasztalatok alapján az állami támogatásban nem részesülő megújuló erőművi beruházások jelentős hányada úgynevezett vállalati megújulóenergia-adásvételi megállapodások (cPPA) keretében történik, amely megfelelő konstrukció esetében egyszerre biztosíthatja az átvevőnek a piaci árkockázat csökkentését és a dekarbonizációs célok érvényesülését, a termelőnél pedig a kedvezőbb finanszírozási lehetőségekhez történő hozzáférést. Ennek gazdasági racionalitását az adja, hogy a villamosenergia előállításának fajlagos költsége (LCOE) mind a napelemek, mind a szélerőművek esetében eléggé lecsökkent ahhoz, hogy egy hosszú távon fixált, viszonylag alacsony ár esetében is megfelelő megtérülést hozzon a megújuló termelésbe fektetett beruházás.
Ez a konstrukció különösen az utóbbi években igen népszerű mind az Egyesült Államokban, mind Európában (pl. Spanyolország, Svédország, Lengyelország). Magyarországon még nem terjedt el széles körben ez az üzleti konstrukció, ám az érdeklődés itthon is élénkül.
A műhelyvitán az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó kérdés a megújuló beruházások és a kiegyenlítő szabályozási árak, valamint a csatlakozási követelmények egymáshoz fűződő kapcsolata, illetve az ezekkel kapcsolatos szabályozói kockázat volt. Ságvári Pál hangsúlyozta, hogy a megújuló villamosenergia-termelők hálózatba illesztése két oszlopon nyugszik, egyfelől a megfelelően működő kiegyenlítő szabályozási piacon, másfelől viszont az elosztói infrastruktúrán, illetve ennek hatékonyságán. A MEKH elnökhelyettese elmondta, hogy a MEKH már kidolgozott egy, a rugalmassági kapacitások megfelelőségét elősegítő javaslatot, amelyről folyamatos egyeztetések folynak a MEKH és a szaktárca között.
A panelbeszélgetés zárógondolataként Ságvári Pál kifejtette, megoldást kell találni a finanszírozók által felvetett problémákra, melyhez a termelő oldali termékfejlesztés a kulcs. Azonban az itthoni adottságoknak megfelelő szerződéses konstrukciókat elsősorban a piaci szereplőknek kell kidolgozniuk.
„A Roszatom Műszaki Akadémián képzett szakemberek már most olyan kompetenciákat sajátítottak el, amelyekre az erőművi blokkok üzembe helyezésének minden szakaszában szükség lesz.”