Jár-e készenléti díj készenlét nélkül?

• Itt olvashat arról, hogy mi a különbség az ügyelet és a készenlét között.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság, a törvényszék és végül a Kúria által elbírált ügyben (Mfv.II.10.386/2018. számú döntés) a következő tényállásról kellett döntést hozni – olvasható a Rátkai Ügyvédi Iroda munkajogi blogjának friss bejegyzésében. Egy munkavállaló évekig látott el készenléti szolgálatot, azonban egy átszervezés nyomán ez 2013-ban megszüntetésre került. Ezen időponttól kezdve a korábban készenlétben dolgozó munkatársak felé nem volt elvárás sem a telefonon való elérhetőség, sem a munkára képes állapot megőrzése a munkaidőn túl. Sőt, a munkáltató kifejezetten engedélyhez kötötte a munkaidőn túli munkát és azt is elvárta, hogy ha ilyen történik, azt a munkavállalók a munkaidő-nyilvántartásban rögzítsék.

Ennek ellenére egy munkavállaló több alkalommal, eseti jelleggel végzett munkát a munkaidején túli időszakban és munkaügyi perben követelte ennek közel három évnyi ellenértékét, bár a munkavégzésre nem kapott engedélyt és az nem került dokumentálásra a munkaidő-nyilvántartásban.

A Kúria az ügyben a következő elvi álláspontot fogalmazta meg: „A munkaidőn túli esetenkénti munkavégzésre tekintettel a munkavállaló nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy a munkaidején túl a munkáltató érdekében munkavégzésre rendelkezésre állt, amiért készenléti díjra jogosult, ha a munkáltató írásbeli intézkedésével a készenléti szolgálatot megszüntette és arra vonatkozó utasítást közölt a munkavállalóval, hogy a munkaidőn túl csak engedéllyel és a munkaidő-nyilvántartás vezetésével végezhet munkát.”

Azaz, abban az esetben, ha a munkáltató kifejezetten nem rendeli el azt, hogy a munkavállalók a munkaidőn túl is elérhetőek legyenek – tehát készenlét elrendeléséről szó sincs, sőt engedélyhez köti, hogy a dolgozók a felmerülő munkákat elvégezzék, úgy nem követelhető készenléti díj a munkáltatótól.