Ma még jelentősen lassítja a légi közlekedés menetét, hogy a polgári repülőgépeknek – szárazföld felett – tilos átlépni a hangsebességet. Ezen fordít nagyot a „csendes” X-59.
A hangsebesség átlépése a riadalomkeltés és a potenciális károk vagy balesetek miatt jó ideje szigorúan tiltott a szárazföld feletti polgári repülésben, ami a forgalom bővülésével már nagy hátrány: hosszabb és fárasztóbb repülőutak, sűrűbb légtér, ami fennakadásokhoz, késésekhez vezet. E régóta fennálló helyzeten igyekeznek segíteni olyan repülőgépprojektek, amelyek a szuperszonikus utazás kvázi „lehalkítását” célozzák.
A NASA kísérleti fejlesztése közelebb hozhatja azt a jövőt, amikor jelentősen rövidül az interkontinentális repülési idő.
Az űrügynökség különleges kialakítású X–59-es kísérleti gépe néhány napja új mérföldkőhöz ért: teljesítette a 25. tesztrepülését, és a tervek szerint halad a következő, sorsdöntő szakasza felé. A legutóbbi próbaúton a kaliforniai Edwards légibázisról emelkedett a magasba, és 72 percen át maradt a levegőben. A teszt során elérte a bizonyos körülmények között már szuperszonikusnak nevezhető Mach 1,2-es sebességet és a mintegy 15 ezer méteres magasságot. A küldetést végig követte egy kísérő repülőgép, amelynek a megszokott hangrobbanása teljesen elnyomta az X–59 által keltett, jóval kisebb zajt.
A program mérnökei éveken át tartó számítógépes modellezéssel és szélcsatorna-tesztekkel készítették elő a szerkezetet, a valós repülési adatok pedig most pontról pontra igazolják az előzetes számításokat – állítja a NASA közleménye. A vizsgálatokhoz a szakemberek egy valós idejű digitális ikert használnak, amellyel a mért adatokat folyamatosan összevetik a szimulációkkal. A tapasztalatok alapján a repülőgép irányíthatósága, stabilitása és a szerkezetre ható terhelések szinte hajszálpontosan megegyeznek az előre jelzett értékekkel.
A próbák során semmilyen váratlan jelenség, például instabilitás vagy túlzott vibráció nem lépett fel.
Nils Larson, a NASA egyik berepülőpilótája izgalmasnak, mégis eseménytelennek nevezte a repüléseket, ami a szakmában a lehető legjobb visszajelzésnek számít. A szakember szerint a gép egyszerűen „szeret gyorsan menni”, ami kifejezetten biztató a további lépések szempontjából.
Az X-59 a biztonságos fel- és leszállást célzó első próbák után viszonylag korán elérte a tervezett Mach 1,4-es utazósebességet, vagyis a közel 1500 km/órás tempót, valamint a mintegy 16 800 méteres utazómagasságot (erről például itt írtunk), de a mostani eredményt megelőzően a NASA inkább arra fókuszált, hogy a teljes működési tartományban ellenőrizze a gép viselkedését – ide értve a lassabb és alacsonyabb repülési szakaszokat.
És a géptest felső részébe épített beömlővel a hajtómű a legkülönbözőbb manőverek és körülmények között is a várakozásoknak megfelelően teljesített.
A próbautak közötti időszakban a pilóták, a mérnökök és a karbantartók folyamatosan elemzik az adatokat, hogy elvégezzék a szükséges finomításokat. Így módosították a vezérlőszoftvert is, és megszüntettek egy olyan hibát, amely miatt a rendszer tévesen figyelmeztetésként értékelte a jelentéktelen jelzéseket.
A következő hónapokban induló akusztikai fázisban a csapat földi és légi műszerekkel méri fel, hogy az X–59 valóban képes-e a fülsiketítő robaj helyett csupán egy tompa puffanással átszelni a hanghatárt.
Larry Cliatt, a küldetés akusztikai vezetője kiemelte: mindeddig erre a szakaszra készültek, és a valódi kutatás csak most veszi kezdetét. Az itt alkalmazott módszerek a jövő kereskedelmi célú szuperszonikus repülőgépeinek alapjául szolgálhatnak, megnyitva az utat a szárazföld feletti gyors és csendes utasszállítás előtt.
Címlapkép: NASA
A legutóbbi kivitelezési fázisban több mint kétezer köbméter beton került az 5. blokki nukleáris sziget épületeinek alaplemezébe – számolt be a paks2.hu.