Így kaszálta el a „kötelező akciózást” az Európai Bíróság

Így kezdődött

2023 májusában, az ukrajnai háborúval összefüggésben, az élelmiszerár-infláció leküzdése érdekében Magyarország kötelező árcsökkentésre vonatkozó szabályozást vezetett be. E szabályozás szerint azon élelmiszer-kiskereskedők, amelyek éves árbevétele egy adott határérték felett volt, kötelesek egy meghatározott – „akciós” – időszakban egyes megjelölt termékek esetében a megelőző 30 napban alkalmazott legalacsonyabb árhoz képest legalább 15 százalékkal alacsonyabb bruttó kiskereskedelmi árat alkalmazni. Ezen felül kötelesek voltak ezen időszak alatt bizonyos termékekből minimális mennyiséget készleten tartani.

A Penny Market vitatta a bírságot

2024 márciusában a magyar hatóságok bírságot szabtak ki a német REWE élelmiszer-kereskedelmi csoport egyik tagjával, a kiskereskedelemmel foglalkozó Penny Markettel szemben, mivel az akciós időszakkal érintett termékek közül kettő (alma, illetve ásványvíz és üdítőital termékkategóriában) nem volt a polcokon, és az ellenőrzés napján ezekből a termékekből nem adtak el.
A Penny Market beszállítói késedelemre és helyettesítő termék rendelkezésre állására hivatkozva vitatta a szankciót, és eljárást indított a Győri Törvényszék előtt a közigazgatási határozat megsemmisítése érdekében. E bíróság, mivel kétségei voltak a kötelező árcsökkentésre vonatkozó szabályozásnak az uniós joggal, különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságával, a letelepedés szabadságával, valamint a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó („KPSZ”) rendelettel és a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően, a Bírósághoz fordult.

A Bíróság ítélete

Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a nagy árbevételű élelmiszer-kiskereskedő cégekre kötelező árcsökkentést előíró magyar szabályozás ellentétes a KPSZ-rendelettel és a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvvel.

– Az ítélet szerint a szabályozás sérti a szabad versenyt, amely a KPSZ-rendelet alapvető eleme. Az a kötelezettség ugyanis, hogy bizonyos termékeket alacsonyabb áron, meghatározott minimális mennyiségben kínáljanak eladásra, megakadályozza a kereskedőket abban, hogy gazdasági szempontok alapján szabadon határozzák meg eladási áraikat és az általuk értékesíteni kívánt mennyiségeket.

– A Bíróság ezt követően Magyarország azon érvét vizsgálta, amely szerint ez a korlátozás az infláció elleni küzdelemmel és – a megfizethető árú alapvető élelmiszerekkel történő ellátás biztosítása révén – a hátrányos helyzetű fogyasztók védelmével igazolható. Megállapította, hogy a szóban forgó intézkedések nem arányosak, mivel nem szolgálják koherens és szisztematikus módon a kitűzött célokat, és nem alkalmasak a célok elérésének biztosítására. A szabályozás ugyanis kizárólag azokat a kereskedőket érinti, akiknek éves árbevétele meghaladja az előre meghatározott határértéket, és amelyek általában városokban találhatók, nem pedig vidéken. A hátrányos helyzetű fogyasztók jelentős része tehát a gyakorlatban nehezen jut hozzá a csökkentett árú élelmiszerekhez.

– Másodszor a Bíróság hangsúlyozta, hogy a magyar bíróság feladata annak megállapítása, hogy a vitatott szabályozás a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv értelmében közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e a Magyarországon kívül székhellyel rendelkező társaságokkal szemben. Ebben a tekintetben az irányelv által tiltott közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállását kell megállapítani, ha a magyar bíróság vizsgálata során kiderül, hogy a nagy magyar kiskereskedelmi láncok egyrészt azért nem tartoznak a szabályozás hatálya alá, mert franchise-rendszerben működnek, ezért nem kell összesíteniük az árbevételüket annak ellenőrzésekor, hogy túllépték-e az előre meghatározott határértéket, másrészt pedig azért, mert tevékenységüket a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozási rendszerének másik kódja alatt végzik, mint amely a vitatott szabályozásban szerepel.

Mindenesetre, még ha a magyar bíróság azt állapítaná is meg, hogy a szóban forgó szabályozás nem hátrányosan megkülönböztető, ez a szabályozás akkor sem felel meg az irányelv követelményeinek, mivel – amint az a KPSZ-rendelettel való összeegyeztethetetlenségét illetően megállapításra került – nem alkalmas a kitűzött célok elérésének biztosítására. Ez a szabályozás tehát a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvvel is ellentétes – olvasható a sajtó számára készített összefoglalóban.