A versenytilalmi megállapodások gyakorlatáról

A munkajogiblog.hu oldalon már többször volt szó a versenytilalmi megállapodásról. Ennek lényege, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszűnését követően nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné; például nem helyezkedik el a (volt) munkáltató versenytársánál, amelyért cserébe – a Munka törvénykönyve szóhasználatával – „megfelelő” ellenértéket kap. A Kúria a napokban tette közzé a versenytilalmi megállapodás gyakorlatával kapcsolatos véleményét [1/2019. (V.20.) KMK vélemény], amelynek lényegét a Rátkai Ügyvédi Iroda foglalta össze.

A Kúria álláspontja szerint a munkáltató jogos gazdasági érdekét sértő vagy veszélyeztető magatartás minősítésekor, a versenytárs fogalmának meghatározásánál elsősorban az új munkáltató cégjegyzékben szereplő adatait kell kiindulási alapnak tekinteni, azonban ellenbizonyításnak helye lehet (pl. hogy adott tevékenységet mégsem végez ténylegesen a cég). A cégjegyzék adataival szemben is lehetőség van annak bizonyítására, hogy az új munkáltató  valóban olyan versenytársnak tekinthető-e, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti.

A felek valamely lényeges kérdésben való megállapodásának hiányában versenytilalmi megállapodás nem jön létre. Mivel ilyen nemlétező szerződésre jogot alapítani nem lehet, így nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére, sem pedig jogosultság annak követelésére.

A versenytilalmi megállapodás tartalmának értékelésekor – különösen a tiltott tevékenységi kör meghatározásánál – a felek szerződéskötéskori akarata az irányadó. A tiltott tevékenységi körnek megfelelően körülírtnak kell lenni ahhoz, hogy a munkáltató gazdasági érdekeit védje, de nem korlátozhatja méltánytalanul és túlzottan a munkavállaló jövedelemszerző tevékenységét.

A versenytilalmi megállapodásban az ellenérték csak pénzbeli lehet. Amennyiben a felek a versenytilalmi megállapodásban kikötöttek ellenértéket, de annak megfelelőségét utóbb vitatják, és az azonos időszakra járó alapbér egyharmad részét (ez a törvényi minimum) az ellenérték nem érte el, a részleges érvénytelenség szabályai az irányadóak. Ha az ellenérték eléri a törvényi minimumot, de a korlátozással a fél azt nem találja arányosnak, részleges érvénytelenségre hivatkozás esetén a „megfelelőség” vizsgálandó.