Az egészségügy kilép az intézmények falai közül, az ellátás egyre inkább az emberek mindennapi életébe költözik. A PwC Global Health Report kutatásában a válaszadók 70 százaléka havonta használ valamilyen egészségügyi technológiát – viselhető eszközt, alkalmazást vagy virtuális szolgáltatást. Az elemzés szerint az egészségügyi rendszerek alapvető átalakulás előtt állnak: működésüket az adat, a mesterséges intelligencia (MI) és az újraszervezett betegutak formálják át, a fókusz pedig a várható élettartam növeléséről az egészségben töltött évek meghosszabbítására helyeződik át.
Az egészségügy új logikája: előrejelzés és megelőzés
A sikeres egészségügyi szereplők nem egyszerűen digitális eszközöket illesztenek a meglévő működésbe, hanem újratervezik a teljes ellátási logikát. Az epizodikus működést integrált betegutak válthatják fel, ahol a megelőzéstől a diagnózison és kezelésen át az utánkövetésig egy összefüggő rendszer működik. A fogyasztói oldali elvárások is ezt erősítik: a PwC Global Health Report felmérése szerint 65 százalék a kezelésre fókuszáló rendszer helyett megelőzésközpontút szeretne, és csak 26 százalék érzi úgy, hogy a digitális egészségügy alapszolgáltatásai rendben vannak. A jelenlegi betegút-szervezés korlátait ezért fel kell oldani.
„Az egészségügy jövője nem a rendelőben kezdődik, hanem az otthonban, a munkahelyen, a viselhető eszközökben és az adatok világában formálódik. Az ellátás az intézményközpontú logikától az emberközpontú, folyamatos és előrejelző működés irányába mozdul el” – mondta dr. Remete Gergő, a PwC Magyarország egészségügyi szakértője.
A mesterséges intelligencia mint működési infrastruktúra
A mesterséges intelligencia (MI) értékét az egészségügyben egyre inkább a betegeredményekre és a rendszer teljesítményére gyakorolt hatása alapján mérik. Szerepe túlmutat az adminisztráción, és a kockázatok felismerésében, az állapotromlás korai jelzésében, a betegutak priorizálásában és a megelőző beavatkozások támogatásában válik hangsúlyosabbá. Ehhez azonban megfelelő adat- és biztonsági háttér kell, amely ma még sok helyen hiányos.
A rutin- és adminisztratív feladatok egy része automatizálható, miközben az orvosi munka a komplex döntéshozatalra, szakmai validációra és betegkommunikációra koncentrál. A kapacitás fogalma is átalakul: a rendszer teljesítményét nemcsak az orvosok, ápolók vagy kórházi ágyak száma határozza meg, hanem az adatok gyors feldolgozásának képessége, az úgynevezett algoritmikus kapacitás.
„A jövőben nem a legtöbb adatot gyűjtő rendszer lesz a legerősebb, hanem az, amelyik ezeket a leggyorsabban és legbiztonságosabban alakítja jobb döntésekké. Az adatok stratégiai erőforrássá válnak, de csak akkor teremtenek valódi értéket, ha átláthatóan és biztonságosan kezelik őket – a digitális egészségügy sikere így nem csupán technológiai, hanem bizalmi kérdés is” – emelte ki a szakember.
Új ellátási helyszínek
A páciensek az egészségügyben is ugyanazt az egyszerű, gyors, átlátható és személyre szabott hozzáférést várják el, amelyet más szolgáltatási szektorokban már megszoktak. A felmérés hangsúlyozza, hogy a rendelő és a kórház már nem az ellátás kizárólagos belépési pontja. Bár az elmúlt évben a válaszadók 72 százaléka még orvosi rendelőben kapott ellátást, csak 34 százalék választaná ezt a jövőben is elsődleges ellátási helyszínként. A rutinszerű, kontroll-, krónikus és megelőző ellátások egyre inkább otthonközeli, közösségi, virtuális vagy hibrid formában szerveződhetnek, míg a kórházak a komplex, akut és nagy erőforrás-igényű beavatkozásokra specializálódnak.
A betegút lesz az új szervezési egység
A jövő egészségügyi rendszerei a teljes betegút mentén szerveződnek, vagyis a megelőzéstől a diagnózison át az utánkövetésig egyetlen, összefüggő folyamatként kezelik a betegellátást. Ez különösen fontos az idősödő társadalmak, a krónikus betegségek és a több betegséggel egyszerre élő páciensek számának növekedése miatt. Ez pedig finanszírozási változást is igényel. A jelentés szerint az értékalapú ellátási modellek térnyerése elkerülhetetlen: a hangsúly a beavatkozások számáról a beteg szempontjából releváns eredményekre helyeződik. Nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy hány vizit, vizsgálat vagy kórházi nap történt, hanem az, hogy javult-e a beteg állapota, megelőzhető volt-e az állapotromlás, és fenntartható-e az elért egészségnyereség.
Adatból döntés
A PwC Global Health Report szerint a megelőzésközpontú és MI-alapú működés alapfeltétele az úgynevezett adatlikviditás, az egészségügyi adatok biztonságos és értelmezhető áramlása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a klinikai dokumentációkban, képalkotó rendszerekben, biztosítói adatbázisokban, viselhető eszközökben vagy otthoni monitorozó rendszerekben keletkező információk összekapcsolhatóak és beépíthetők az ellátási folyamatokba.
Az egészségügy és a jólléti szolgáltatások közötti határ egyre inkább elmosódik: a digitális eszközök és otthoni megoldások révén az emberek az ellátórendszeren kívül is aktívan követik és alakítják saját egészségüket.
Évek helyett életminőség
A PwC szakértői szerint a globális trendek a hazai egészségügyi ökoszisztéma számára is egyértelmű irányt jelölnek ki. Az adatalapú ellátásszervezés, a digitális betegutak, az otthonközeli modellek és a prevenció szerepe Magyarországon is erősödni fog. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogyan lehet a rendelkezésre álló erőforrásokat úgy szervezni, hogy a betegek gyorsabban, egyszerűbben és személyre szabottabb módon jussanak megfelelő ellátáshoz.
Az egészségügy célja a jövőben nem csupán a várható élettartam növelése, hanem az egészségben töltött évek meghosszabbítása. A JAMA Network WHO-adatokon alapuló elemzése szerint az emberek átlagosan közel egy évtizedet (9,6 év) élnek betegség vagy funkcionális korlátozottság mellett, ezért a fókusz az önállóság, a funkcionalitás, a társadalmi részvétel és a munkaképesség hosszabb megőrzésére helyeződik. Ebben az otthoni és közösségi ellátás, az asszisztív technológiák, a rehabilitáció, a digitális monitorozás és a többgenerációs közösségi modellek is fontos szerepet kapnak.
Nukleáris hatósági találkozót tartottak Csehországban, amelynek fókuszban az új atomerőművi blokkok, a kis moduláris reaktorok, valamint a hosszú távú üzemeltetés volt.