Olyan technológiát fejlesztettek ki, amellyel a lakossági műanyaghulladék szétválogatás nélkül alakítható nyersolajjá. Ez felszámolja a költséges előkezelési folyamatokat.
Kiselejtezett joghurtos dobozok, nejlonzacskók és eldobható flakonok súlyos tonnái fejezik be az életciklusukat szeméttelepeken vagy -égetőkben, ám egy új eljárás révén hamarosan értékes alapanyagként térhetnek vissza a gazdaság körforgásába. Az Amszterdami Egyetem Katalízis-mérnöki Csoportja olyan robusztus módszert dolgozott ki, amely a vegyes műanyaghulladékot közvetlenül alakítja olajjá.
A technológia gyakorlati alkalmazhatóságát egy Spanyolországban felépített kísérleti üzemben tesztelik, ahol valódi lakossági hulladékkal dolgoznak – válogatás nélkül.
A szolvotermikus elfolyósításnak nevezett eljárás lényege, hogy oldószerek, hő, speciális katalizátorok és nagy nyomás együttes erejével bontják le a műanyagokat. Az eredmény egy sötétbarna folyadék (képünkön) – ez olyan molekulákat tartalmaz, amelyekből a vegyipari vállalatok ismételten szűz minőségű műanyagot gyárthatnak.
A műanyaghulladék kezelésének új megoldást az Európai Unió is támogatja
A Dr. Shiju Raveendran docens vezette kutatócsoport olyan nanostrukturált szilárd katalizátorokat fejlesztett, amelyekkel a folyamat rendkívül hatékonnyá vált. A laboratóriumi kísérletek szerint mindössze 30 percnyi reakcióidő szükséges ahhoz, hogy a gép három terméket – gázt, olajat és szenes maradványt – állítson elő. A vizet a folyamat végén visszanyerik és újra felhasználják, a kiszűrt szenet elkülönítik, a tiszta olaj pedig készen áll az ipari felhasználásra.
„Mélyreható ismereteket szereztünk erről a folyamatról, és meggyőződésünk, hogy érdemes azt ipari méretekre felskálázni” – jelentette ki Raveendran az egyetem közleményében. A szakember hozzátette: a kísérleti reaktorrendszer megtervezése és legyártása az első meghatározó lépés a technológia tényleges piaci alkalmazása felé.
A projekt hátterét az Európai Unió által finanszírozott PLASTICE kutatási program adja, amelynek összköltségvetése megközelíti a 20 millió eurót (több mint hétmilliárd forintot).
Ebből az összegből több mint 1,5 millió eurót (közel 533 millió forintot) fordítottak kifejezetten az elfolyósítási technológia kidolgozására. A fejlesztés mostanra elérte azt a készültségi szintet, amely már a közvetlen ipari hasznosítás előszobájának számít. A rendszert egy indiai mérnöki partnerrel közösen építették meg.
A berendezés 25 literes reaktortartályból, tárolókból, valamint integrált biztonsági rendszerekből áll, és távolról is irányítható.
Áprilisban sikeresen lezavarták a gyári teszteket is, míg a mérnöki terveket egy független auditáló szervezet hagyta jóvá. A berendezést mobilis, vázkeretes egységben szállítják Indiából a spanyúl asztúriai régióba, ahol a COGERSA hulladékgazdálkodási vállalat telephelyén indul meg az éles üzem. Ennek során a kutatók már azt vizsgálják, miként viselkedik a rendszer, ha valódi, szennyezett hulladékáramokat adagolnak bele. „Laboratóriumi kísérleteinkben már használtunk valódi műanyaghulladékot, de biztosan találkozunk majd olyan kihívásokkal, amelyeket teljes mértékben nem láthattunk előre” – jelentette ki a projekt egyik vezetője. Raveendran hozzátette: a méretnövelő fázis célja éppen az lesz, hogy a technológiát a valódi ipari használhatóság irányába mozduljon el.
Címlapkép: Amszterdami Egyetem
„A Roszatom Műszaki Akadémián képzett szakemberek már most olyan kompetenciákat sajátítottak el, amelyekre az erőművi blokkok üzembe helyezésének minden szakaszában szükség lesz.”