A keresőóriás napenergia segítségével tervezi működtetni az űradatközpontot. A Google mesterséges intelligenciája a Föld körül már folyamatosan, korlátok nélkül kapná az energiát.
A Google új, Suncatcher Projektje célja, hogy napenergiával működő adatközpontokat építsen Föld körüli pályán. Ezek a létesítmények közvetlenül a nap energiájával működnének, így megszabadulnának minden földi energiakorláttól.
A vállalat új, nagyszabású kutatási kezdeményezése azt vizsgálja, hogyan tudna a vállalat napenergiával működő műholdhálózatok segítségével mesterséges intelligenciát futtatni az űrben.
A Google november 4-én jelentette be a programot, amely kompakt műholdak hálózataként képzeli el az új rendszert. Ezeket a műholdakat a Google Tensor Processing Unitjai (TPU-k) működtetnék, optikai kapcsolatok kötnék össze őket, és szinte folyamatos napsütés biztosítaná számukra az energiát.
Műholdakra költözhetnek a Google AI-adatközpontjai
A cél egy űralapú mesterséges intelligencia infrastruktúra létrehozása, amely teljesen új szintre emelheti a gépi tanulás oktatását és alkalmazását. A Google „A jövőbeli, űralapú, rendkívül skálázható AI-infrastruktúra rendszerterve felé” című tanulmányban úgy fogalmaz,
„A Nap a Naprendszerünk legnagyobb energiaforrása – több mint százbilliószor annyi energiát bocsát ki, mint az emberiség teljes villamosenergia-termelése.”
A kutatás ennek megfelelően azzal kalkulál, hogy a Föld körüli pályán egy napelem akár nyolcszor hatékonyabb lehet, mint a Földön, és szinte folyamatosan termeli az energiát. A tervezett rendszer ötvözi a napenergiát, az alacsony Föld körüli pálya lehetőségeit és az optikai hálózatok technológiáját.
Az így létrejövő, összekapcsolt „AI-konstelláció” a Google szerint „minimálisra csökkenti a földi erőforrásokra gyakorolt hatást”, miközben példátlan számítási kapacitást biztosít az AI-folyamatokhoz.
A rendszer nap-szinkron pályán mozgó műholdakból állhat, amelyek szinte folyamatosan kapják a napfényt, és így kevésbé függenek az akkumulátoroktól. Minden műhold számítási hardvert – elsősorban TPU-kat – hordozna, amelyeket szabad térbeli optikai kapcsolatok kötnének össze.
Ezek a kapcsolatok másodpercenként több tíz terabites adatátvitelre lennének képesek.
Erre szükség is lesz: a gépi tanulási feladatok hatalmas sávszélességet igényelnek, amit a Földön eddig csak kiterjedt adatközpontok tudtak biztosítani. A Google kutatói éppen ezért szoros formációban repülő műholdcsoportban gondolkodnak: az űreszközök csak néhány száz méterre lennének egymástól.
Ez a közelség segít csökkenteni a jelveszteséget, ami korlátozza a hosszú távú űrkommunikációt.
A kutatócsoport korai tesztjei 800 gigabit/másodperc sebességű kétirányú adatátvitelt értek el a prototípus rendszerek között, ami szerintük több terabites összeköttetést is lehetővé tesz.
A Suncatcher Projekt még korai kutatási fázisban van, de a Google hamarosan az űrben is tesztelni akarja: a Planet Labs-szal együttműködve már 2027 elején pályára akar állítani két prototípus műholdat, hogy kipróbálja a TPU-hardvert és az optikai kommunikációt.
A gazdasági megvalósíthatóság szintén egyre reálisabb. A műholdindítás költségei folyamatosan csökkennek, és az előrejelzések szerint a hasznosteher kilogrammonkénti egységára a 2030-as évek közepén már csak 200 dollár (mai árfolyamon kb. 67 ezer forint) lesz – a jelenlegi 2700–4000 dollár helyett.
A Google számításai szerint az űralapú adatközpontok költségei éveken belül versenyképesek lehetnek a földi rendszerekkel szemben.
Címlapkép: Adarsh Chauhan / Unsplash
Normalizálódott a magyarországi villamosenergia-rendszer erőművi teljesítménye, ezért a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. visszavonta a krízishelyzet besorolást.