Andreessen: 100 dollár lesz egy óriáskijelző és egymillió egy diploma

Mind az oktatás, mind a gyógyítás, mind pedig az ingatlanfenntartás elviselhetetlen költségekkel fog járni a nem is annyira távoli jövőben, de erre mintha nem tudnának, vagy egyelőre nem akarnának valamire való választ adni a világ döntéshozói - vallja Marc Lowell Andreessen, a Szilícium-völgy egyik legismertebb kockázati tőkebefektetője. Az üzletember a blogján elemezte a világgazdasági folyamatokat, amelyeket minden korábbinál aggasztóbbnak vél. Szerinte olyan tendenciák kezdenek visszavonhatatlanul eluralkodni, amelyek a végletekig modernné, de közben egyre élhetetlenebbé teszik a mindennapokat.

„Egy olyan világ felé tartunk, ahol egy egész falat beborító síkképernyős tévé 100 dollárba kerül, egy négyéves főiskolai diploma viszont 1 millió dollárba, és senkinek sincs, még csak javaslatra hasonlító javaslata sem arra, hogy hogyan lehetne ezt rendszerszinten megoldani” – mutatott rá a végletekre az Andreessen Horowitz kockázatitőke-kezelő társalapítója és általános partnere.

A szoftvermérnök vállalkozó szerint az amerikai kormány által biztosított vagy ellenőrzött ágazatok „technológiai szempontból stagnálnak”, míg az erősen szabályozott ágazatokban, például az oktatásban és az egészségügyben „gyakorlatilag tilos” bárminemű innováció – arra hivatkozva, hogy ami fejlesztés, az törvényszerűen drága. Andreessen szerint idővel az erősen szabályozott termékek és szolgáltatások ára iszonyatos magasságokba fog emelkedni, míg a kevésbé szabályozott termékek – mint a hasonlatában szereplő síkképernyős tévék – egyre olcsóbbak lesznek.

Andreessen grafikonon is szemléltette az érveit. Mint rámutatott, az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal 2000 januárjától 2022 júniusáig terjedő időszakában csupa olyan tendencia ment végbe, ami maradéktalanul igazolja a véleményét. A diagramon világosan látszik, hogy a televíziók ára a valamivel több mint két évtized alatt 80 százalékot meghaladó mértékben csökkent, annak ellenére, hogy a mai elektronikai berendezések, így a tévék is, elképesztő fejlődésen mentek keresztül. A vizsgált időszak ugyanakkor sokkal szomorúbb megállapításokra ad okot, ha a főiskolai tandíjak, vagy az egészségügyi szolgáltatások árváltozásait nézzük. Ezek átlagosan kétszer akkora mértékben drágultak, mint amennyivel a tévéárak csökkentek: az oktatás és a kórházi ellátás költségei egyenként is 160 százalékkal magasabbak ma, mint az évezred legelején.

Az ehhez hasonló, abszurdnak tűnő, de közben nagyon is valós adatok – amelyeket az üzletember szerint a korszerűtlen szabályozás okoz – aggodalomra, sőt, pánikra adnak okot; ehhez képest mindenki teljesen más szegmensek nehézségeivel, vagy éppen azzal van elfoglalva, hogy a mesterséges intelligencia milyen munkahelyeket és szakképesítéseket válthat ki a jövőben. A szinte bármire betanítható AI-k helyett őt inkább az aggasztja, hogy mi történne nélkülük.

Úgy véli, „a kormányzati szabályozással működő iparágakban monopóliumok, oligopóliumok és kartellek” alakultak ki, nagyon behatárolt működési mechanizmusokkal, amelyek „szovjet stílusú árazást” és ármaximalizálását, illetve erősen szabályozott foglalkoztatási feltételeket teremtenek. Mindezek – bár konkrét példát nem hoz a szerinte rossz szabályozásokra – elképzelhetetlen mértékben akadályozzák a fejlődést és a változást – fejtegeti Andreessen.

A milliárdosnak nem ez az első kirohanása az innovációt akadályozó állami gyakorlatok ellen: korábban 2017-ben verte félre a vészharangot, mondván, párhuzamos gazdaságok kezdenek kialakulni. Az egyik vonalon a kevésbé szabályozott, innovációt ösztönző és egyre gyorsító ágazatok robognak, míg a másikon a kormányzati szabályozással terhelt szegmensek cammognak, míg végül behozhatatlanul lemaradnak.

Gábor János