A próbaidőre vonatkozó kikötés gyakori eleme a munkaszerződéseknek. Alkalmazása a munkáltató és a munkavállaló számára is előnyökkel jár, ezzel is magyarázható a népszerűsége. Az alapvető szabályokat dr. Szabó Gergely ügyvéd foglalta össze.
A próbaidőre vonatkozó megállapodás
A próbaidő célja, hogy egyfajta „teszt időszakként” szolgáljon a munkaviszonyban. Lehetőséget teremt arra, hogy a munkáltató meggyőződjön róla, hogy a dolgozó megfelel-e az elvárásainak. Ugyanakkor a munkavállaló is meggyőződhet róla, hogy a munkakör, a munkakörnyezet és a munkaviszony egyéb jellemzői megfelelnek-e a számára.
Fontos tudni, hogy a próbaidő a munkaviszony része. Próbaidőről csak akkor lehet szó, ha a felek munkaviszonyban állnak, azaz van közöttük munkaszerződés. A próbaidőről a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben állapodhatnak meg. Munkaszerződés hiányában nem beszélhetünk próbaidőről sem. Ezért nem minősül próbaidőnek a több esetben jogszerűtlenül alkalmazott „próbanap” vagy „próbamunka”, amikor a leendő munkavállalót behívja a munkáltató munkavégzésre, hogy annak alapján döntsön a felvételről. Az effajta, munkaszerződés nélküli próbamunka címén végeztetett munka nem jogszerű és nem is minősül próbaidőnek.
A próbaidőt nem kötelező kikötni, az nem kötelező eleme a munkaszerződésnek. Még akkor sem, ha gyakran alkalmazzák a munkáltatók. Mind a próbaidőben való megállapodás, mind annak hossza - a törvényes keretek között – a felek megállapodásának függvénye.
A próbaidő hossza
A Munka Törvénykönyve szerint a próbaidő a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb 3 hónapig tarthat. Amennyiben a munkáltató kollektív szerződés alá tartozik, akkor a kollektív szerződés lehetővé teheti a legfeljebb 6 hónapos próbaidőt. Legrövidebb időtartama 1 nap. E keretek között a felek határozhatják meg, hogy milyen hosszú próbaidőt szeretnének.
Ha a munkaszerződésben a felek 3 hónapnál rövidebb próbaidőt kötöttek ki, akkor a próbaidőt legfeljebb egy alkalommal közös megegyezéssel meghosszabbíthatják. A meghosszabbított próbaidő ebben az esetben sem haladhatja meg a maximális 3 hónapot (kollektív szerződés esetén a 6 hónapot).
A számításnál fontos, hogy a próbaidő kezdete a munkaviszony kezdőnapja. Hosszát naptári napokban kell számolni. Ha tehát a próbaidő utolsó napja munkaszüneti nap, akkor a próbaidő ezen a napon jár le és nem a következő munkanapon.
Próbaidőt a határozott idejű munkaszerződés esetén is lehet alkalmazni, azonban ebben az esetben nem lehet hosszabb, mint a munkaviszony tartama.
Munkabér, szabadság, táppénz a próbaidős munkavállalónál
A munkavállalót a próbaideje alatt is megilleti a munkabér. A próbaidő alatti munkabér nem lehet kevesebb a próbaidőt követő munkabérnél kizárólag csak abból az okból, hogy a dolgozó a próbaidejét tölti. A munkáltató jogszerű okból megemelheti a munkabért a próbaidő után. Például azért, mert a dolgozó szakmai tapasztalatra tesz szert, vagy ha a felek a próbaidőt követően hosszabb munkaidőben állapodnak meg.
Gyakori tévedés, hogy a munkavállaló a próbaideje alatt nem mehet szabadságra, betegszabadságra és ez időre nem jár neki táppénz sem. A munkavállalót mindezek ekkor is megilletik. A rendes szabadság tekintetében annyi megkötés van, hogy a törvény szerint a munkaviszony első három hónapjában a munkáltató nem köteles a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni azt a 7 munkanap szabadságot, amellyel a munkavállaló rendelkezik. Ez arra az esetre is érvényes, ha a felek nem állapodtak meg próbaidőben. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy a munkaviszony első három hónapjában – legyen az akár próbaidő, akár nem – a munkáltató szabadságot adjon ki.
A betegszabadságra és a táppénzre a munkavállaló próbaideje alatt is ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint utána, tehát ezekre a munkavállaló ekkor is jogosult.
Felmondás próbaidő alatt
A próbaidő alatt a munkaviszonyt a felek bármelyike indokolás nélkül, azonnali hatályú felmondással megszüntetheti.
A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást nem kell indokolni. Elegendő arra utalni a felmondásban, hogy a próbaidőre tekintettel a fél mellőzi az indokolást. Érdemes azonban ügyelni arra, ha a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásban a fél mégis megindokolja a felmondást, és a másik fél az indokolás valóságát, okszerűségét vitatja, akkor jogosult a felmondás jogszerűségét bíróságon is megtámadni.
A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás a munkaviszonyt felmondási idő nélkül a felmondás közlése napján megszünteti. Fontos, hogy a próbaidő alatti, indokolás nélküli azonnali hatályú felmondást legkésőbb a próbaidő utolsó napján közölni kell a másik féllel. Ha például a dolgozó a próbaidőt követő napon veszi át a felmondást, az már nem lesz jogszerű.
A próbaidő alatti felmondás során is be kell tartani a jóhiszemű és a tisztességes joggyakorlás, valamint az egyenlő bánásmód követelményét. Amennyiben a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás ezen elvekbe ütközik, akkor a felmondás jogellenes lesz. Időről-időre előforduló példa, hogy a próbaidőn lévő várandós női munkavállaló munkaviszonyát szünteti meg a munkáltató, indokolás nélkül. Ha ebben a helyzetben a munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy betartotta az egyenlő bánásmód követelményét, és a felmondásra nem a dolgozó várandóssága adott okot, akkor felmondása jogellenes lesz.
dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
A HIPA támogatásával megvalósuló 1,9 millió eurós beruházás révén az amerikai NI egyebek mellett új generációs tesztelési megoldásokat fejleszt.
Elkezdődött a 6. blokki munkagödör tervezési szintig történő kiemelése, a munkakezdésre harminc egységből álló géppark vonult fel.