Öt tipikus hiba a beszámolókban: mire figyeljünk?

A számviteli beszámolóval kapcsolatos hibák és az azokhoz vezetők okok éppoly sokszínűek, mint maguk a gazdasági tranzakciók. Tapasztalataink szerint a hibázáshoz vezető egyik leggyakoribb körülmény a „megszokás”, vagyis a gazdasági események megszokásból és rutinból történő könyvelése – írják közös cikkükben a PwC magyarország számviteli csapatának szakértői, Halmosi Gábor és dr. Andor Ágnes. Nagy vállalatcsoportok esetében gyakran szembesülnek azzal a magyar leányvállalatok, hogy nem rendelkeznek elegendő információval az őket érintő, de a központ által levezényelt tranzakciókról, illetve ezen tranzakciók dokumentáltsága is hiányos. Sokszor előfordul, hogy a beszámoló leadása előtti utolsó hetekben, a könyvvizsgálat során kerül fókuszba egy-egy olyan jelentős, nem a mindennapi üzletmenet részét képező évközi tranzakció, amelynek számviteli és adózási hatásai nem lettek alaposan megvizsgálva. – A szakértők (a teljesség igénye nélkül) az alábbiakat tanácsolják.

– A teljeskörűség érdekében érdemes bekopogtatni a pénzügyön kívüli társosztályokhoz, hátha előkerülnek olyan új szerződések, számlák, amelyek még nem jártak a pénzügy osztályon.

– Ha a társaság év közben új típusú szerződést írt alá (például a termékeit bizományosi megállapodás keretében fogja értékesíteni a jövőben vagy új finanszírozási szerződést írt alá) vagy a társaság egy speciális tranzakciónak volt alanya (például egy üzletág adásvételének), akkor mindenképpen javasolt ezeknek az eseményeknek a számviteli és adózási szempontú mélyebb elemzése. Nem feltétlenül várható el, hogy a könyvelésen dolgozó kollégák otthonosan mozogjanak ilyen komplex területeken, ilyenkor a tapasztalt számviteli és adózási szakértők segítő kezet nyújthatnak.

– Ha a társaság egy vállalatcsoport tagja, akkor a csoporton belüli tranzakciókra ugyanolyan hangsúlyt kell fektetni, mint a külső, harmadik felekkel történt eseményekre. Ez azért fontos, mert sok esetben a csoport szintjén nincs hatása az adott eseménynek (egyik zsebből megy a pénz a másik zsebbe), ezért a csoport nem helyez hangsúlyt az ügylet egyedi, tagvállalat szintjén történő elemzésére és dokumentálására. A magyar tagvállalat egyedi beszámolójában azonban ezeknek az eseményeknek a hatása jelentős lehet, így ragaszkodni kell az ügyletekhez kapcsolódó információk beszerzéséhez és az alátámasztó bizonylatok elkészítéséhez.

– Gyakran előfordul, hogy a felek a meglévő megállapodásaikat úgy módosítják, hogy az a korábbi években végbement ügyleteket is visszamenőlegesen módosítja (például a társaság utólagos jóváírást kap a korábban megvásárolt alapanyag beszerzési árára). A számviteli törvény szabályai alapján ezeket a visszamenőleges módosításokat értékelni kell az eredményre, saját tőkére gyakorolt hatás szempontjából. Jelentős hatás esetében három oszlopos beszámoló elkészítése válik szükségessé, annak ellenére, hogy számviteli hibáról – a szó hagyományos értelmében – nincsen szó.

– A PwC szakértőinek tapasztalatai szerint szerint az év végi értékelési feladatok a szükségesnél kisebb figyelmet kapnak. A magyar számviteli szabályok szerint például az év végi devizás átértékelést el kell végezni a leányvállalati részesedésre is, ha a leányvállalat tőkéje devizában van nyilvántartva. A társaságok gyakran alkalmazzák a társasági adótörvény szerinti értékcsökkenési kulcsokat a számviteli nyilvántartásokban is, amely egyszerűsít ugyan az adminisztráción, de közben nem valós tárgyi eszköz értékhez és értékcsökkenési költséghez vezet. A cégek előszeretettel alkalmaznak korosító táblákat a vevőkövetelések értékelésére, és ezt valóban egyszerű is alkalmazni! Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy az év végi értékelés keretében nem önmagában a követelést értékeljük, hanem magát az adós személyét, illetve figyelembe kell venni egyéb körülményeket is, például a követelést biztosító esetleges garanciavállalásokat. Ha egy vevő jelentős fizetési késedelemben van az egyik számlájával kapcsolatban, akkor ez a nemfizetési kockázat ugyanúgy érinti a le nem járt számláját is (ezt pedig nem kezeli helyesen a korosító tábla).

A megbízható beszámoló nem rutinból, hanem az időben feltett jó kérdésekből és a kritikus szemléletből születik – összegezett Halmosi Gábor és dr. Andor Ágnes.