Újabb izgalmas fejlemények láttak napvilágot a nemzetközi adózás terén. Az OECD nyilvánosságra hozta modellszabályait a globális minimumadóról, és az EU is kiadta irányelv-tervezetét a minimumadó EU-n belüli implementációjáról. A kiadott szabályok roppant szigorúak és egymást kiegészítve biztosítják, hogy az előírt többletadó beszedésre kerüljön valamely ország vagy országok által.
A nemrég megjelent források tartalmaznak néhány jelentősebb eltérést a korábbi tervezetekhez képest, ugyanakkor a szabályok elsődleges célja nem változott: a rendszer koncepciója továbbra is arra irányul, hogy a nagy multinacionális vállalatcsoportok effektív adóterhelése elérje a minimum 15 százalékos mértéket minden olyan országban, ahol ezek a csoportok jelenléttel rendelkeznek.
A modellszabályok nem változtatnak azon, hogy abban az esetben, ha egy országban az adott vállalatcsoport tényleges adóterhelése nem éri el a 15 százalékot, akkor a különbözetet (az úgynevezett feltöltési adót) más országok szedhetik be.
A feltöltési adó kiszámítása
A fenti szabályok alkalmazásához először is meg kell határozni az adott vállalatcsoport effektív adókulcsát minden érintett joghatóság tekintetében. Ennek megállapításához a vonatkozó jövedelem meghatározására és az adott jövedelmet terhelő adó kiszámítására van szükség. Jövedelemként alapvetően az érintett csoporttagok számviteli eredményéből kell indulni, a vonatkozó adók tekintetében pedig a megfizetett jövedelemadókat kell alapul venni.
Az effektív adókulcs kiszámítása kapcsán a modell-szabályokba bekerült néhány különösen érdekes szabály is. Ezek egyike az adófizetési kötelezettség korrekciója a halasztott adó-tételekkel. A szabályozás ezzel igyekszik kihasználni azt, hogy a legtöbb vállalkozás a halasztott adóelszámolás rendszerét már alkalmazza a számviteli és adózási eredmények egyeztetésére.
„A szabályok célja ezzel az eljárással, hogy kiszűrjék a számviteli eredmény és a helyi adóalap átmeneti, idővel visszaforduló különbségeinek hatását az effektív adókulcsra. Azaz, egy adott vállalatcsoportnak ne keletkezzen feltöltési adókötelezettsége pusztán azért, mert a helyi adójogszabályok alapján csökkentette adóalapját egy olyan tétellel, amellyel egy másik időszakban már növelte adóalapját” – mondta Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.
A modell-szabályok alapvetően ezzel a halasztott adó-korrekcióval igyekeznek kezelni az elhatárolt veszteségek hatásait is. Ugyanakkor, a modell-szabályok kínálnak egy választási lehetőséget is e tekintetben és a halasztott adó-korrekció alkalmazása helyett a társaságok választhatják, hogy a veszteségeik adóhatását tovább viszik a következő adóévekre és a nyereséges éveikben felhasználják őket effektív adókulcsuk növelésére.
„A különbözeti adó abban az esetben kerülhet megállapításra amennyiben a fentiek szerint meghatározásra került tényleges adókulcs valamelyik érintett állam esetében nem éri el a 15%-ot. Ebben az esetben a 15 százalékos minimumadókulcs, illetve az előzetesen meghatározott tényleges adókulcs különbsége alapján kalkulált „feltöltési adókulcs" alapján szükséges meghatározni a feltöltési adó mértékét” – tette hozzá Bella Márió, a Deloitte adóosztályának menedzsere.
Fontos, hogy a feltöltési adó alapja csökkenthető az úgynevezett „substance carve-out” összegével, amely a valós, fizikai gazdasági tevékenységek egy vélelmezett megtérüléseként mentesíthető a minimumadóztatás alól. Ez a mentesített összeg alapvetően az adott joghatósághoz tartozó bér jellegű ráfordítások és tárgyi eszközök értékének 5 százaléka (azonban egy tíz éves átmeneti periódus során ennél magasabb kulcsokat lehet alkalmazni a mentesített adóalap megállapításához).
A feltöltési adó megfizetése
A modell-szabályok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a fentiek szerint kiszámított feltöltési adót maguk az érintett államok szedjék be. Amennyiben ezzel a lehetőséggel nem élnek, két egymást kiegészítő szabály lép életbe. Az elsődleges szabály az úgynevezett „Income Inclusion Rule”, amely alapján a minimumadó valamely anyavállalat szintjén kerül befizetésre, főszabályként a végső anyavállalat szintjén.
Amennyiben az érintett alul-adóztatott csoporttagok anyavállalatai nem fizetik meg az elsődleges szabály alapján a feltöltési adót (mert az adóügyi illetőségük szerinti joghatóságok nem alkalmazzák a minimumadószabályokat), a fennmaradó különbözeti adót a másodlagos szabály alapján, az úgynevezett „Undertaxed Payments Rule” alapján lehet beszedni.
„Ennek részletszabályai szintén jelentősen módosultak a korábbi elképzelésekhez képest: A modell-szabályok értelmében a másodlagos szabály a feltöltési adó teljes összegét szétosztaná a vállalatcsoport azon tagjai közt, akik olyan országban működnek, ahol implementálták a minimumadó szabályokat, így biztosítva, hogy a feltöltési adó teljes összege beszedésre kerüljön ezen szabály alkalmazása esetén is. A feltöltési adó összegének szétosztása pedig a munkavállalók, valamint a tárgyi eszközök értékének arányában történne meg” – mondta Bujtor Alex, a Deloitte adóosztályának szenior tanácsadója.
Alapvetően elmondható, hogy a fentiekkel egy nagyon összetett és bonyolult szabályrendszer fog implementálásra kerülni a világ legtöbb társasági adó-rendszerébe. Az új szabályok alkalmazása ennek megfelelően valószínűleg kihívást fog jelenteni mind az adóhatóságoknak, mind az adózóknak.
Az azonban biztosnak tűnik, hogy a több szintű szabályrendszernek köszönhetően azon vállalatcsoportok adófizetési kötelezettsége nőni fog, akik nem érik el a 15 százalékos effektív adóterhelést valamely joghatóságban. Az OECD és az EU tervei szerint a fenti szabályokat várhatóan 2023-tól kell alkalmazni.
Kávéval töltik meg az Akváriumot október 8-án.
Befejezték annak a tíz kútnak a kialakítását a Zaporizzsjai Atomerőmű közelében, amelyekkel az erőmű hűtővízellátása hosszú távon megoldható – tájékoztatott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség.