A munkaviszony általában határozatlan időre jön létre. A munkáltató és a munkavállaló érdeke azonban azt is diktálhatja, hogy határozott idejű munkaszerződést kössenek. Mi a teendő, ha a munkavállalóra az eredetileg tervezettnél hosszabb ideig van szükség? A legfontosabb tudnivalókat dr. Szabó Gergely ügyvéd foglalta össze.
Határozott idejű munkaviszony esetén a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben meghatározzák a munkaviszony megszűnésének időpontját. A megszűnés ideje általában naptárilag kerül meghatározásra. Például a felek meghatározzák, hogy melyik naptári napon szűnik meg a munkaviszony, vagy meghatározzák a munkaviszony időtartamát (pl. hónapokban, években).
Más módon is megjelölhető a munkaviszony megszűnésének ideje. Például a felek meghatározott feltétel bekövetkezéséhez is köthetik a munkaviszony megszűnését. Fontos azonban, ha nem naptárilag kerül meghatározásra a munkaviszony időtartama, akkor a megszűnés ideje nem függhet kizárólag az egyik fél akaratától.
Amennyiben a munkáltatónak a határozott idejű munkaszerződésben rögzített időnél hosszabb ideig van szüksége a dolgozó munkájára, és a munkavállaló is szeretné folytatni a munkaviszonyt, akkor a felek meghosszabbíthatják azt. A határozott idejű munkaviszony meghosszabbítására a felek közös megegyezésével van lehetőség, mivel ez a munkaszerződés módosítását jelenti. Ezért a munkáltató vagy a munkavállaló egyoldalúan nem jogosult a határozott idő meghosszabbítására.
Természetesen arra is van lehetőség, hogy a felek a munkaszerződést úgy módosítsák, hogy a munkaviszonyt határozottból határozatlan idejűvé alakítják át.
Ha a munkaszerződésben meghatározott időtartam letelik, akkor a munkaviszony minden további nyilatkozat vagy intézkedés nélkül megszűnik. Tehát a határozott idejű munkaviszony megszűnéséhez nem szükséges a felek részéről felmondás vagy más nyilatkozat. Ezért az ilyen munkaviszony tartamának meghosszabbítására csak a meghatározott idő lejártát megelőzően van lehetőség. Ha a határozott idő már eltelt, akkor a felek legfeljebb újabb határozott idejű munkaszerződést köthetnek egymással.
A Munka Törvénykönyve több korlátozó szabályt tartalmaz a határozott idejű munkaviszony időtartamával és meghosszabbításával kapcsolatban.
A határozott idejű munkaviszony időtartama az 5 évet nem haladhatja meg. Az 5 éves maximális időtartamba bele kell érteni a meghosszabbított, és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított 6 hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartamát is.
A törvényi korlátozások fő célja, hogy megelőzze a határozott idejű munkaszerződésekkel való visszaéléseket. A határozott idejű munkaviszony tulajdonságai ugyanis alkalmasak lehetnek a visszaélésszerű alkalmazásra, elősorban a munkáltató oldalán. Például a munkaviszony „megszüntetését” jelentősen megkönnyíti az ilyen munkaszerződés. Ebben az esetben ugyanis a munkáltatónak elegendő kivárnia a határozott idő leteltét, nincs szüksége felmondási indokra és felmondási idő sincs.
A törvény ezért úgy rendelkezik, hogy a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy az ilyen munkaviszony megszűnését követő 6 hónapon belüli ismételt határozott munkaviszony létesítése csak akkor lehetséges, ha a munkáltatónak ehhez jogos érdeke fűződik. Ilyen jogos érdek lehet, ha a munkáltatónak rajta kívül álló okokból az előre kalkulálthoz képest mégis hosszabb ideig van szüksége a munkavállalóra. Például, ha egy idényjellegű munka elvégzése külső körülmények miatt a vártnál hosszabb időt vesz igénybe.
Fontos korlát, hogy a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy az egymást követő határozott idejű munkaszerződések nem irányulhatnak a munkavállaló jogos érdekének csorbítására. Például nem irányulhatnak az ilyen megoldások arra, hogy a munkavállalónak a felmondási időhöz vagy a végkielégítéshez való jogát csorbítsák.
dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
„A magyar beruházás nagyon előrehaladott, ugyanakkor rendkívül komplex. Sok mindent újra kell gondolnunk ebben a projektben, rengeteg megoldandó feladat van, hogy az előnyt, amire Magyarország szert tett, valódi hozzáadott értékké, profittá tudjuk kovácsolni.”