A munkaviszony leggyakrabban felmondással vagy közös megegyezéssel szűnik meg. Meddig köteles munkát végezni a dolgozó felmondás esetén? Fel kell-e őt menteni a munkavégzés alól? Mennyi időre szólhat a felmentés? A kérdésekre dr. Szabó Gergely ügyvéd válaszol.
A munkaviszony felmondása esetén több tényezőtől is függ, hogy a munkavállaló köteles-e munkát végezni a felmondási idő alatt, és ha igen, akkor mennyi ideig terheli a munkavégzési kötelezettség.
Amennyiben a munkaviszonyt akár a munkáltató, akár a munkavállaló azonnali hatályú felmondással szünteti meg, akkor nem beszélhetünk felmondási időről. Azonnali hatályú felmondás esetén a munkaviszony a felmondás közlésekor megszűnik. Így a dolgozónak tovább nem kell munkát végeznie.
Ha a munkaviszony felmondással (régebbi nevén: rendes felmondással) szűnik meg, akkor a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődhet. Arra tehát nincs lehetőség, hogy a felmondásban a felmondási idő kezdeteként olyan nap kerüljön megjelölésre, amely megelőzi a közlés napját. Viszont megteheti például a munkáltató, hogy a felmondási idő kezdőnapjaként nem a felmondás közlését követő napot, hanem egy későbbi időpontot jelöl meg. Például megjelölheti a felmondás közlését követő 30. napot. Szintén van lehetőség arra, hogy a felmondást követően a felek közös megegyezéssel módosítsák a felmondási idő kezdőnapját.
A Munka Törvénykönyve meghatároz olyan időtartamokat, melyek alatt felmondást lehet ugyan közölni a munkavállalóval, de a felmondási idő csak a törvényben meghatározott időtartam letelte után kezdődhet el. Ennek leggyakoribb esete, ha a munkáltató a betegség miatti keresőképtelenség ideje alatt (betegszabadság, táppénz ideje) közöl felmondást a munkavállalóval. Ilyenkor a felmondási idő legkorábban a keresőképtelenség megszűnését követő napon kezdődhet. Legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő 1 év elteltével mindenképp elkezdődik.
A felmondási idő hossza több körülménytől is függ. Elsődlegesen attól, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló élt-e felmondással.
Munkavállalói felmondás esetén a felmondási idő hossza egységesen 30 nap. Ennél hosszabb felmondási idő munkavállalói felmondás esetén akkor lehetséges, ha a felek erről például a munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben megállapodtak. A megállapodás szerinti felmondási idő legfeljebb 6 hónapos lehet.
Ha a munkáltató közöl felmondást, akkor a felmondási idő alapesetben szintén 30 nap. Azonban a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtől függően meghosszabbodik:
– 3 év után 5 nappal,
– 5 év után 15 nappal,
– 8 év után 20 nappal,
– 10 év után 25 nappal,
– 15 év után 30 nappal,
– 18 év után 40 nappal,
– 20 év után 60 nappal.
Megállapodással ebben az esetben is lehet hosszabb a felmondási idő, de legfeljebb 6 hónap.
A felmondási idő hosszának meghatározása szempontjából a munkaiszony időtartamába nem lehet beleszámítani azt az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. Például, ha a dolgozó 30 napot meghaladóan volt folyamatosan táppénzen, akkor ez az időtartam a felmondási idő számításánál nem minősül munkaviszonyban töltött időnek. Kivételt képez például a 30 napot meghaladó szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság. Ezek a munkaviszony időtartamába beleszámítanak.
Ha a munkáltató él a felmondás jogával, akkor köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére a munkavégzés alól felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés ideje alatt a dolgozó nem köteles dolgozni, és erre az időre távolléti díj illeti meg. A munkáltató a dolgozót a kívánságának megfelelően, legfeljebb két részletben köteles felmenteni a munkavégzés alól.
A felmentési idő tehát azt jelenti, hogy a munkavállalónak a munkáltató felmondása esetén legalább a felmondási idő fele részében nem kell dolgoznia. A felmentési idő arra szolgál, hogy segítse a munkavállalót a munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatban. Így például a felmentési idő alatt több lehetősége van új munkahelyet keresni, állásinterjúra járni.
A felmentési idő lehet hosszabb is, mint a felmondási idő fele. A munkáltató egyoldalúan is dönthet úgy, hogy a munkavállalót akár a felmondási idő teljes idejére felmenti a munkavégzés alól, illetve a felek is megállapodhatnak hosszabb felmentési időben.
Ha a munkavállaló mond fel, akkor nincs felmentési idő. Ekkor a felmondási idő teljes időtartamát le kell dolgoznia. Ugyanakkor ebben az esetben is lehetséges, hogy a felek megállapodása alapján a munkáltató felmentse a dolgozót a munkavégzés alól.
Felmondási idő alatt is van lehetőség szabadság kiadására, illetve igénybevételére. A szabadság alatt a munkavállalónak természetesen nem kell dolgoznia. Az is előfordulhat, hogy a dolgozó a felmondás közlését követően válik keresőképtelenné (pl. beteg lesz), és erre tekintettel nem terheli munkavégzési kötelezettség. Természetesen a felmondás közlését követően betegség miatt előállt keresőképtelenség a felmondási időt már nem befolyásolja.
dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
Kis csapatunk valamennyi tagja száraz januárt tartott. Nagy kérdés volt, milyen borral indítsuk újra ízlelőbimbóink operációs rendszerét február elején.
Miközben hazánkban folyamatos esélylatolgatás zajlik Paks 2 sikeres kivitelezésével kapcsolatban, sokan már azt vetik fel, hogy figyelembe véve hazánk energiaéhségét, valamint azt a tényt, hogy előbb-utóbb Paks 1-et mégiscsak le kell állítani, már rég Paks 3-on kellene gondolkodni – írja Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója.