1963 óta hatályban van egy kétoldalú nemzetközi egyezmény, amely Magyarország és a (volt) Szovjetunió közötti társadalombiztosítási ellátások tárgyában született. A Szovjetunió megszűnése óta kérdéses, hogy az egyezmény alkalmazandó-e.
A legfrissebb fejleményeket a Rátkai Ügyvédi Iroda foglalta össze a Munkajogi blog friss bejegyzésében.
Az utóbbi évek társadalombiztosítási hatósági gyakorlata az volt, hogy kizárólag Ukrajna és Oroszország kapcsán alkalmazható az egyezmény, azonban a Kúria nemrég ezzel ellentétes értelmű döntést hozott.
A perbeli ügyben a felperes a volt Szovjetunió területén, a mai Kazahsztánban dolgozott évtizedeken át, majd Magyarországon végzett munkát. Az illetékes kormányhivatal a nyugdíjjal kapcsolatos adategyeztetési eljárás során ugyanakkor a korábbi szovjet, majd kazah szolgálati éveket nem ismerte el, csupán a magyarországi munkavégzést tekintette szolgálati időnek. Ennek indoka a társadalombiztosítási határozat szerint az volt, hogy a Kazah Köztársaság diplomáciai úton jelezte az illetékes magyar minisztériumok felé, hogy nem tartja a magyar-szovjet egyezményt alkalmazhatónak, ezért a korábbi Szovjetunió területén szerzett szolgálati idő figyelembevételére, a felperes által megjelölt, a Kazah Köztársaságban teljesített munkaviszonyok elismerésére sincs lehetőség. A közigazgatási és munkaügyi bíróság is ezt az álláspontot képviselte és a felperes keresetét elutasította.
A felperes a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy ezen közigazgatási (társadalombiztosítási) jogvitában egy nemzetközi szerződést (az egyezményt) a magyar jogrendszerbe átültető 1963. évi 16. törvényerejű rendelet alkalmazhatóságáról kellett állást foglalni.
A Kúria megállapította, hogy a törvényerejű rendelet rendelkezései az 1963. július 1-jei hatályba lépésétől kezdve lényegében nem kerültek módosításra és a magyar jogban nem található olyan szabály, amelyből az érintett jogalanyok (így a felperes) az egyezmény Kazah Köztársaság általi egyoldalú felmondásáról vagy más módon történő megszüntetéséről, ekképpen az egyezmény által biztosított jogosultságok ezzel összefüggő változásairól értesülhettek volna.
Azaz, a jogalkalmazó szervek a belső jog részévé nem vált diplomáciai nyilatkozatokra - amelyek tartalmának megismerésére az érintett jogalanyoknak nincs lehetőségük - alkotmányosan nem alapíthatnak döntéseket. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az egyezmény alkalmazásának a felperes ügyében nem volt jogszabályi akadálya. Erre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a közigazgatási cselekményekre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a kormányhivatalt új eljárásra kötelezte.
Miért lényeges ez a döntés?
Azon személyek, akik a volt Szovjetunió területén, majd utódállamaiban dolgoztak éveken, évtizedeken át, jelenleg – Ukrajna és Oroszország kivételével – nem számolhatnak a nyugdíjjogosultság kapcsán a külföldi éveikkel, ugyanis a társadalombiztosítási közigazgatási eljárásban ezeket nem veszik figyelembe. A Kúria döntése ugyanakkor világossá teszi, hogy az egyezmény jelenleg is hatályban van, ezért nem megalapozott az, hogy ezen szolgálati idő nem kerül figyelembevételre.
Kovács Antal szerint nem elég, ha valaki jól tud dekantálni.
Az együttműködési megállapodást Kádár Andrea Beatrix, az OAH elnöke, valamint a Magyar Honvédség részéről Veres József ezredes, az MH Sodró László 102. Vegyiharc Ezred ezredparancsnoka írta alá.