A munkáltatói felmondás előzetes mérlegelésénél a munkáltatók általában tisztában vannak azzal, hogy ha a felmondást a munkavállaló vitatja, több évig is elhúzódhat a bírósági peres eljárás. Túlnyomó részben pedig a kockázat „mindössze” annyi, hogy ha a bíróság jogerősen megállapítja, hogy a felmondás jogellenes volt, akkor kártérítést kell fizetni a munkavállaló részére, amely nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. Vagy mégsem?
Még azt is sok munkáltató számon tartja, hogy a munkaviszony helyreállítására csak nagyon szűk körben van lehetőség, éspedig a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 83. §-ában meghatározott esetekben. Ezek a következők:
„Amennyiben a jogerős bírósági ítélet szerint a munkaviszonyt helyre kell állítani, akkor visszamenőlegesen a munkáltatói felmondással történt megszüntetés napjáig ki kell fizetni a munkavállaló részére az elmaradt munkabért és az eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni a munkavállalót, mintha mi sem történt volna. Ez azt jelenti, hogy a munkaviszony megszüntetésének napja és a helyreállítás napja közötti időtartamra fizetett elmaradt munkabérért a munkavállaló a munkáltatónál nem végzett munkát, és itt nem érvényesül a 12 havi távolléti díj mint összegszerű határ sem” – magyarázza dr. Antalóczy Adrienn ügyvéd, munkajogi szakjogász.
A munkaviszony helyreállítása jogintézményének egyik komoly hátránya, hogy a munkáltató minden bizonnyal időközben mással betöltötte az érintett munkakört, ez azonban az ítélkezési gyakorlat szerint nem képezheti akadályát a munkaviszony helyreállításának. A másik kerékkötője lehet, hogy a több évig tartó munkaügyi peres eljárás alatt a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettsége körében új munkát kellett, hogy keressen. Ha pedig sikerült elhelyezkednie egy másik munkahelyen, akkor a munkaviszony helyreállításának hatékonysága a munkavállaló szemszögéből is megkérdőjelezhető.
Az új szabályok, melyek még nem épültek be a munkáltatók tudatába
A 2018. január 1-jétől hatályba lépett új Polgári Perrendtartás (a továbbiakban Pp.) 515. § rendelkezései új jogintézményt vezettek be a munkaügyi perek világába. Erre még kevesen figyelhettek fel, és a szűkszavú jogszabályi rendelkezések miatt nagyrészt a magyar jogalkalmazókra vár számos elméleti és gyakorlati kihívás megoldása. Miről is van szó?
Az új Pp. 515. §-a szerint a bíróság a megtámadott határozat vagy jognyilatkozat végrehajtását kérelemre, indokolt esetben felfüggesztheti. A kérelem tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Továbbá a bíróság a megtámadott határozat vagy jognyilatkozat végrehajtását hivatalból is felfüggesztheti, ha a peres jogvitával összefüggésben valamely személy különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdeke ezt indokolja. A felfüggesztő végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
Ez azt jelenti, hogy a megtámadott jognyilatkozat, mint például a munkavállaló által keresettel megtámadott munkáltatói felmondás végrehajtásának felfüggesztését
Különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdek lehet az új Pp. előkészítő munkálatai során született szakirodalom szerint többek között például a munkavállaló létfenntartásának veszélyeztetése. Ehhez képest a kérelemre történő felfüggesztéshez „csak” indokolt eset szükséges. Ezeket a körülményeket nyilvánvalóan esetről esetre szükséges vizsgálni a konkrét tényállás ismeretében.
„És mit jelent a végrehajtás felfüggesztése? A jogszabály szövege erre már nem tér ki, azonban értelemszerűen a munkáltatói felmondás végrehajtásának felfüggesztése azt kell, hogy jelentse, hogy a munkaviszonyt a felek között a felfüggesztés időtartamára vissza kell állítani, a munkavállalónak ismét munkába kell állnia és a munkavégzése alapján munkabérre lesz jogosult” – magyarázza dr. Antalóczy Adrienn. „Ezzel pedig nem kell bevárni a munkaügyi per jogerős lezárását, a felfüggesztés kérdésében ugyanis az elsőfokú bíróság végzéssel határoz. Ezzel szemben ugyan külön fellebbezésnek van helye, azonban ha a másodfok az elsőfokú bíróság végzését helyben hagyja, akkor még a munkaügyi per folyamatban léte alatt eleget kell tenni a végzésben foglaltaknak.”
Nem egyértelmű a szabályozás és még nincs szilárd joggyakorlat
Az új Pp. arra nézve sem tartalmaz további rendelkezést, hogy a felfüggesztés alapján hogyan kell eljárnia a feleknek. A munkaviszony ugyanis írásba foglalt munkaszerződéssel jön létre, a hatóság felé bejelentési kötelezettség terheli a munkáltatót, valamint a munkabér fizetéshez adó- és járulékfizetési kötelezettségek kapcsolódnak. A munkavállalót pedig rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség terheli – miközben a tárgyalóteremben rendszeresen visszatérően konfrontálódni kénytelen a munkáltatóval.
Az már csak a hab a tortán, hogy mi történik akkor, ha egy elrendelt felfüggesztés ellenére a munkaügyi peres eljárás végül jogerősen azzal zárul, hogy a munkáltatói felmondás jogszerű volt. Hogyan fogják ez esetben a felek megszüntetni (jogszerűen) a felfüggesztést elrendelő végzés okán korábban „visszaállított” munkaviszonyt és hogyan fognak egymással elszámolni. Bármi is legyen ennek a módja, nyilvánvalóan méltánytalan lenne, ha a már teljesített munkavégzésért a munkáltató a kifizetett munkabért visszakövetelné.
Bár ezeket a fogós kérdéseket hosszú évek peres gyakorlata fogja vélhetően kialakítani, praktikus lenne, ha a jogalkotó pár fogódzóval segítené a jogalkalmazót és az érintett feleket. Addig pedig nem marad más, mint számolni a munkáltatói oldalon azzal, hogy egy ilyen fordulat is bekövetkezhet a munkaügyi perben, amelynek minden bizonnyal esetről esetre egyedi megoldása lesz majd.
Maga a bor nem nosztalgiázik, hiszen semmi köze az idehaza anno vagy akár most literes kiszerelésben kapható asztali borokhoz.
Fontos, hogy az atomenergia semmilyen módon ne váljon áldozatává az ukrajnai háború miatt kialakult politikai válságnak és vitáknak, e nélkül ugyanis lehetetlen lenne az energiaellátási krízis megoldása – szögezte le Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter New Yorkban.