A szakemberek szerint a karbonmentesítés rekord alacsony energiaigénnyel is megoldható és belefér egy konténerbe. Már telepítették az elsőt.
Az Ausztriában kifejlesztett karbonkivonó egység évente 50 tonna szén-dioxidot választ le a légkörből, miközben tonnánként kevesebb mint kétezer kilowattóra energiát használ. A kísérleti állomás, az Austrian Pilot Unit 1 (APU1) nemrég indult el, és folyamatosan fejlesztik, illetve bővítik.
A projektről szóló közlemény szerint az állomás egy amerikai befektető, a Dharma Karma Foundation alapító elnöke, Peter Relan kezdeményezésére valósult meg. A fejlesztők egy olyan kompakt modult hoztak létre, amelyet rugalmasan lehet majd használni.
Kisebb vállalkozások vagy magánprojektek akár egy-egy APU1-et is alkalmazhatnak, míg a nagyobb cégek több modult kombinálhatnak egy nagyobb üzem létrehozásához. A következő lépés egy ezertonnás létesítmény megépítése, amely kereskedelmi méretű modulokká fejlődhet.
A karbonleválasztás nem azt jelenti, hogy a jövőben felelőtlenül bocsáthatjuk ki a szén-dioxidot. A kibocsátás csökkentése elkerülhetetlen, de önmagában nem elég: a már a légkörbe jutott szén-dioxid kivonására is szükség van.
A jelenlegi klímamodellek már számolnak ezzel – annak ellenére, hogy a technológia egyelőre nem érhető el a piacon. De ha nem tudjuk nagy léptékben kivonni a légkörből a szén-dioxidot, akkor a klímaváltozás a korábban jelzettnél kedvezőtlenebbül alakul a következő évtizedekben.
Éppen emiatt a karbonleválasztás központi kérdés a klímánk jövője szempontjából.
Bizonyos anyagok, például az aminok képesek megkötni a szén-dioxidot. A fejlesztők finomszemcsés formában alkalmazzák ezt az anyagot egy szilárd hordozón, és levegőt pumpálnak át rajta, így szinte teljesen eltávolítják a szén-dioxidot.
Egy idő után a szűrőanyag telítetté válik, ezért a megkötött szén-dioxidot el kell távolítani, majd máshol tárolni. Ehhez fel kell melegíteni a szűrőanyagot, ami az ezzel foglalkozó üzem energiaigényének jelentős részét jelenti.
Magasabb hőmérsékleten a megkötött a szén-dioxid felszabadul, a regenerált anyag pedig újra képes a karbonkivonásra a levegőből.
A mai eljárásokban a szűrés és a regenerálás egy helyen történik, ami energiaveszteséget okoz, mert nemcsak a szűrőanyag, hanem a tartályok és a berendezések is melegednek-hűlnek. Az technika viszont lehetővé teszi, hogy a szűrőanyag automatikusan mozogjon a forró és a hideg tartály között.
A szűrést végző tartályokat nem kell magas hőmérsékletre melegíteni. Amikor a szűrőanyag telítetté válik, egy speciálisan fejlesztett szállítórendszer a regenerátorba juttatja, így csak ott szükséges a fűtés. Több regenerátor elrendezésével pedig rendkívül energiahatékony regenerálást érnek el.
A szűrőanyag ezután visszakerül, így a rendszer egy tonna szén-dioxid kivonásához kevesebb mint kétezer kWh energiát igényel, ami kb. 6-7 háztartási gép fogyasztásával egyenértékű.
Ha a hőt 100 Celsius-fok alatti hőforrásból biztosítják, az APU1 még hatékonyabban működik, ráadásul a fejlesztők olyan kompakt, méretezhető technológiát kínálnak, amelyet igény szerint lehet telepíteni.
A folyamatot és az első prototípusokat a Bécsi Műszaki Egyetem (TU Wien) tervezte. Az amerikai DAClab és az osztrák DACworx startup erre a tudásra építve tervezte, majd építette meg az APU1-et, amely most eljutott a pilotüzemig, vagyis a legjobb úton halad a piacra vezetés felé.
Címlapkép: TU Wien
Budapesten alakítja ki új üzleti szolgáltató központját a Janus Henderson globális alapkezelő vállalat.
Gyorsabban haladnak a tervezettnél a paksi atomerőmű bővítésének munkálatai, így már a december 15-én kezdődő héten el tudják kezdeni a szakemberek az első beton öntését közvetlenül megelőző műszaki feladatok végrehajtását – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter december 9-én Moszkvában.
