Új vízkezelő-megoldás született a savas bányavíz tisztításából. A technológia döbbenetesen hatékonynak bizonyult a szennyezőanyagok eltávolításában.
A skóciai Heriot-Watt Egyetem és a Dél-Afrikai Egyetem kutatói kidolgoztak egy módszert, amellyel savas bányavizet alakítanak értékes erőforrássá az ivóvíz kezeléséhez. Az International Mine Water Association 2025-ös konferenciáján bemutatott fejlesztés reményt ad azoknak a közösségeknek, amelyek például szennyezett bányaterületek közelében élnek.
A savas bányavíz a bányászat mérgező mellékterméke: folyókat, talajvizet szennyez be nagy mennyiségű fémmel, például vassal, alumíniummal és mangánnal. Az ilyen anyagokkal érintkező víz ihatatlan, de károsít teljes ökoszisztémákat, sőt, hidakat, vízvezetékeket is.
A nemzetközi kutatócsoport megtalálta a módját, hogy a savas bányavízből nyert vasiont vas-kloriddá alakítsák, ami már széles körben használt vegyület a vízkezelés területén.
A laboratóriumban előállított vas-klorid több mint 99 százalékos arányban távolította el a folyóvízben jelenlévő alumíniumot, vasat és krómot, úgy, hogy a kezelt víz minden további nélkül megfelelt a dél-afrikai ivóvízszabványoknak.
„A Dél-Afrikában működő aktív, illetve elhagyott szén- és aranybányák naponta közel 400 millió liter savas bányavizet bocsátanak ki. Ez a szennyvízfolyam másodlagos bányaként alkalmas értékes ásványok visszanyerésére” – érvelt a projekt dél-afrikai vezetője.
Vhahangwele Masindi meggyőződéssel hangsúlyozta: ez a megközelítés „támogatja a körkörös gazdaságot, mert a hulladékot valódi értékkel bíró termékké alakítja, emellett csökkenti a bányászati tevékenységek környezeti lábnyomát”.
A professzor úgy véli, hogy a skótokkal közös projekt egy nagy környezeti veszélyforrást képes óriási gazdasági lehetőséggé alakítani.
A bizonyításhoz egy aktív mpumalangai szénbányából gyűjtöttek bányavizet. A csapat magnézium-oxid nanorészecskéket használt, amelyeket helyben elérhető kriptokristályos magnezit kiégetésével állítottak elő. Ezekkel kicsapták a vasat a savas bányavízből, majd sósavval reagáltatták a vas-klorid előállításához.
„Megmutatjuk, hogy még az erősen szennyezett bányavizet is meg lehet tisztítani” – hangsúlyozta Dr. Spyros Foteinis, a Heriot-Watt Egyetem kutatója.
„Ez alacsony energiaigényű és alacsony szén-dioxid-kibocsátású, gyakorlati megoldás lehet egy olyan problémára, amely világszerte sújt közösségeket, és tartós egészségügyi, ökológiai, gazdasági következményekkel jár.”
A tudós leszögezte: az eredményeik nyomán létrejött megoldásból a világ más bányavidékei is profitálhatnak.
„Ennek a technológiának a felskálázása segítheti a globális törekvéseket az ipari hulladék fenntarthatóbb kezelésére, és előmozdíthatja a tiszta vízhez, illetve a szanitációhoz való hozzáférés globális célját.”
A kutatócsoport következő lépése, hogy kísérleti alkalmazásba küldi a technológiát dél-afrikai vidéki és peremvárosi közösségekben, valamint más területeken, ahol a vízhiány problémát jelent.
Úgy gondolják, hogy a módszer ipari méretben is használható olyan országokban, amelyek hosszú ideje küzdenek bányászati szennyezéssel.
„A klímaváltozás súlyosbítja a vízhiány okozta nyomást, a vízügyi ágazatnak pedig fenntartható módon kell foglalkoznia az új kihívásokkal. Ez a technológia egy portfólió-megközelítés része lehet” – hangsúlyozta Mamile Belina Mahlohla, a Dél-Afrikai Egyetem munkatársa.
A címlapkép illusztráció. Forrás: Freepik
Magyarország sikeresen jelentette be a tisztaipar-megállapodáshoz kapcsolódó beruházásokhoz nyújtható támogatási programját.
A friss rendszerterhelési csúcs több mint 500 MW-tal haladta meg a 2025-ben regisztrált rekordigényt.
