Megtaláltuk a Dunakanyar legromantikusabb szállását

2017. 11. 11., 16:02
Egyéb
25037
By

A tegnap éjszakát egy diófán töltöttük. A szél elvitte az áramot, finoman ringatta a házikót, és dobálta ránk a fa termését. Szóval most tele vagyunk dióenergiával.

Ezt a feleségem posztolta másnap a Facebookján.

Az éjszakát tényleg egy diófán, pontosabban a fára épített lombházban töltöttük, Verőcén, valamikor szeptemberben. Ez valami mélyen atavisztikus élmény volt. Még nekem is, pedig olyan tériszonyom van, hogy egy hokedlira sem merek fölállni. Gyerekkoromban is csak a cseresznyefa legalsó ágáig merészkedtem, és ahelyett, hogy két pofára tömtem volna a gyümölcsöt, azon paráztam, hogyan fogok épségben földet érni.

Nem úgy Ferenc, az Erdélyből elszármazott grafikus és ács-asztalos. Őt bezzeg annak idején alig lehetett leimádkozni a fáról, pedig már az egész falu ott tobzódott és rimánkodott, mint valami Fellini filmben. Valószínűleg ez az élmény is szerepet játszik abban, hogy a lombház nem maradt pusztán gyerekkori vágyálom. Ezt Emese meséli, Ferenc felesége, amikor átadja a kulcsokat, és mindent megmutogat, mi, hogyan működik.

Valahányszor a neten szállást foglaltunk, az esetek 99 százalékában csalódtunk, mindig kiderült valami turpisság. Képen minden szebb és jobb. Itt viszont pont fordítva. Már egy rakás fotót láttam erről a mézeskalács házikóról, de valószerűtlenül bájos mivoltát épp a valóságban nyeri el igazán.

Az Árnyas Dió Lombházat eredetileg maguknak építették, meséli Emese, legyen hol kikapcsolni hétvégén. Gondolták, ha lesz rá igény, hébe-hóba kiadják. Az érdeklődő vendégek száma viszont minden várakozást felülmúlt. Mi június közepén foglaltuk le szeptemberre a lombházat, mindössze egyetlen éjszakára, mert nem volt több szabad hely a naptárban.

Amúgy ez nem egy szimpla nyári lak. Ősszel, sőt télen is lehet ide jönni (jönnek is), mert a könnyűszerkezetes babaházat profin szigetelték, dorombol benne majd egy vaskályha, de akinek az már túl Robinson, komfortosabb fűtési lehetőséget is talál. Mára a fatüzelésű norvég családi dézsa is megérkezett. Négyen-öten lehet benne ücsörögni, állig sós vízben. A sót Parajdról rendelték, öli a baktériumokat meg az algákat, és legalább kétszáz kilo kell bele. Jobb, mint egy jakuzzi. Jövőre tuti mi is kipróbáljuk.

Ülünk a zsebkendőnyi teraszon a feleségemmel. Ketten a lombban, mikor nyugalom van. Weöres Sándor kézírásos verse fel van kasírozva a mennyezetre. Mintha a diófa susogná a szavakat. Mintha versből épült volna az egész fára akasztott kunyhó. Kicsit csúsztatok, mert ez a ketten valójában hárman.

Momó kutyánk (kis hülye beagle) szuszogása, mert ő is itt van, összekeveredik a természet sóhajaival és a vonatok zakatolásával. A sínek közel vannak, erről a lombház nem tehet. Az elején még ki-kizökkent a vonatok katatón vonulása, aztán egy idő után már hangtalanul haladnak át diónyira gyalult agyamon a millió tonnás tehervagonok. Bort iszunk.

A lábunk alatt vastag pallók, a réseken át lelátni a földig. Újrahasznosított fából épült a házikó szinte minden porcikája. Feri elképzelte, lerajzolta és két fiúk segítségével megépítette. Emese, akiben szintén erős a képzőművész hajlam, a színekért felelős, meg a belsőépítészeti munkákért. A zuhanyzóban a mozaikot például saját kezűleg rakta ki.

Ez a babaház, minden kisfiú és kislány megvalósult álma itt ringatózik és ringat a Guruntyi-dűlőben, a feltámadó szélben. Az érett diószemek vadul morzéznak a tetőn. 3, 5 méter magasan vagyunk, de mintha ennek a lebegésnek nem lenne mértékegysége.

A kategória további hírei