A szűrőrendszer az elszivárgó szennyvízben megjelenő műanyagrészecskék döntő részét visszatartja. Mindeközben a folyadék áramlása megmarad.
A Brit Columbiai Egyetem Okanagani Kampuszának (UBC Okanagan) kutatói olyan kétrétegű membránszűrő rendszert fejlesztettek, amely jelentősen csökkenti a hulladéklerakókból a környező vízgyűjtőkbe jutó mikro- és nanoműanyagok mennyiségét. A megoldást Dr. Sumi Siddiqua professzor és doktorandusz hallgatója, Mahmoud Babalar (képünkön) mutatta be egy frissen publikált tanulmányban.
A kutatásuk arra összpontosított, hogy miként lehet hatékonyabban kezelni a hulladéklerakókban keletkező csurgalékvizet, vagyis azt a szennyezett folyadékot, ami a lerakott hulladékon átszivárgó esővíz hatására jön létre.
Bár a lerakók többsége – jobb esetben és jól szabályozott államokban – úgy épül, hogy ezt a folyadékot visszatartsa, a kutatók szerint a csurgalékvíz az utóbbi időben a mikroszkopikus műanyagok egyik fő gyűjtőközegévé vált, és a részecskék kijuthatnak belőle, majd a vízrendszerekbe kerülhetnek.
„A hagyományos drénrendszerek nem boldogulnak a mikroszkopikus szennyezőkkel, köztük a nanoműanyagokkal és a veszélyes vegyi anyagokkal. Ezek így bejutnak a felszín alatti vizekbe” – erősítette meg Siddiqua az UBC Okanagan közleményében.
A műanyaghulladék idővel lebomlik, és egyre kisebb részecskékre esik szét. Ezek a mikro- és nanoműanyagok felhalmozódnak a csurgalékvízben, miközben „a jelenlegi rendszerek a folyékony hulladék kezelésére alkalmasak, de nem arra tervezték őket, hogy teljes mértékben felfogják a műanyagrészecskéket” – magyarázta Babalar.
A mikro- és nanoműanyagok megkötésében a kutatók által bemutatott kétrétegű membránrendszer bizonyult a leghatékonyabbnak.
A felső réteg kémiai vonzást és szűrést alkalmaz, így képes hatékonyan megfogni a műanyagrészecskéket még összetett, szerves anyagokban gazdag csurgalékvízben is.
Az alsó réteg ezzel párhuzamosan védőgátként működik. Elektrosztatikus erők segítségével taszítja a megmaradó műanyagrészecskéket, ami csökkenti az eltömődést és a membrán szennyeződését. Ez a felépítés lehetővé teszi, hogy a rendszer hosszabb távon is egyenletes teljesítményt nyújtson, és még zord lerakói körülmények között is blokkolja az apró műanyagrészecskéket.
„Ez a rétegkombináció lehetővé teszi, hogy a membrán kiszűrje a műanyagokat, miközben a folyadék továbbra is át tud áramlani, ami a hulladéklerakók biztonsága szempontjából alapvető követelmény” – fogalmazott Babalar.
A laboratóriumi tesztek során a membrán gyakorlatilag az összes mikroműanyagot eltávolította, és a nanoműanyagok több mint 98 százalékát megkötötte.
A kutatók több szűrési cikluson keresztül vizsgálták a rendszert, amely minden alkalommal stabil teljesítményt mutatott. A vizsgálatok során azt is megfigyelték, hogy a membrán tisztítható és újrahasználható. A rendszer egy módszeres visszamosási eljárást alkalmaz, amely lehetővé teszi a lerakódott anyagok eltávolítását a szűrőből, ami fontos szempont a hosszú távú alkalmazásnál.
Siddiqua és Babalar azt állítja, hogy a technológia túlmutat az egyszerű szűrésen. Alapul szolgálhat olyan következő generációs hulladéklerakó-szigetelőrendszerekhez, amelyek a szerkezeti védelem mellett az aktív szennyezéscsökkentés feladatát is ellátják. A tanulmány szerint ez a megközelítés hozzájárulhat a felszín alatti és felszíni vízkészletek védelméhez, valamint a szennyezőanyagok terjedésének mérsékléséhez.
Címlapkép: UBC Okanagan
Letették a Becton Dickinson környei sterilizáló üzemének alapkövét; a 42,2 milliós beruházás 25 magas hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
A francia Framatome fogja szállítani a paksi reaktor irányítástechnikai rendszerét – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.