Találtak egy döbbenetesen hatékonynak látszó módszert arra, hogy az építőipar az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóból a legfontosabb karbonelnyelő ágazattá váljon. A kulcs az építőanyagokban rejlik.
Kaliforniai tudósok szerint az olyan építőanyagok, mint a beton és a műanyag, képesek lennének elnyelni az emberiség éves szén-dioxid-kibocsátásának mintegy felét. A Science-ben frissen megjelent tanulmány szerint az építőanyagok évente több mint 16 milliárd tonna szén-dioxidot képesek tárolni, ami a globálisan kibocsátott 35 milliárd tonna több, mint fele.
A kutatást az amerikai UC Davis és Stanford Egyetem mérnökei és Földrendszer-tudósai végezték. „A potenciál meglehetősen nagy” – értékelte az eredményeket Elisabeth Van Roijen, az amerikai Energiaügyi Minisztérium kutatója, aki a tanulmányt a Kaliforniai Davis Egyetem doktori hallgatójaként vezette.
Az elemzés széles körben vizsgált építőanyagokat, köztük a betont, az aszfaltot, a műanyagokat, a fát és a téglát. Arra voltak kíváncsiak, hogy ezekben hogyan lehetne szén-dioxidot megkötni. A tanulmányozott módszerek közé tartozott a biochar (pirolízissel előállított bioszén) hozzáadása betonhoz, a mesterséges szén-dioxiddal terhelt kőzetek használata beton- és aszfaltburkolatokban, a biomassza-alapú műanyagok és aszfaltkötőanyagok alkalmazása, valamint a biomasszaszálak beépítése téglába.
A bioalapú műanyagok tömegükhöz viszonyítva a legtöbb szén-dioxidot képesek megkötni, de a legnagyobb tárolási potenciált messze a karbonizált aggregátumok betongyártásba integrálása nyújtja. Ez azért lenne fontos, mert a beton a világ legnépszerűbb építőanyaga: évente több mint 20 milliárd tonna készül belőle.
A kutatók kiszámították, hogy ha a világ betongyártásának 10 százaléka karbonizálható lenne, az évente egy gigatonna szén-dioxidot nyelhetne el.
„Ha megvalósítható, akkor a betonban való tárolás már kis mennyiségben is jelentős hatást gyakorolhat” – magyarázta az egyetem környezetmérnöki tanszékének docense. Sabbie Miller szerint bár némi technológiai fejlesztésre szükség van, a szén-dioxid-tárolási módszerek többsége már most készen áll az alkalmazásra. Mindemellett az alapanyagok – például a különböző biomasszák – jellemzően nagyon olcsó hulladékanyagok, amelyek új folyamatokban alkalmazva gazdasági fejlődést hozhatnak és elősegíthetik a körforgásos gazdaság megvalósítását.
Az új technológiák elterjedése nemcsak a klímaváltozás mérséklésében játszhat kulcsszerepet, hanem hozzájárulhat az építőipar fenntarthatóbbá tételéhez is. A kutatók szerint a karbonizációs technológiák fokozatos bevezetése hosszú távon környezeti és gazdasági előnyökkel is járhat, hiszen a hulladékanyagok felértékelődése új iparágakat teremthet.
A tanulmány rávilágít, hogy mindez szép, de a szén-dioxid-tárolásban rejlő potenciál kiaknázásához globális együttműködésre van szükség. Az építőipar és a kormányzatok szereplőinek összehangolt erőfeszítéseire kellenek ahhoz, hogy ezek a technológiák széles körben elérhetővé és megfizethetővé váljanak. „Ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy az építőanyagokban rejlő potenciált kiaknázzuk, és egy lépéssel közelebb kerüljünk a fenntarthatóbb jövőhöz” – fűzte hozzá Miller.
Címlapkép: Kaliforniai Davis Egyetem
Letették a Becton Dickinson környei sterilizáló üzemének alapkövét; a 42,2 milliós beruházás 25 magas hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
Az első betonöntéssel a Paks II atomerőmű a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség besorolása alapján „épülő atomerőműnek” minősül.