Kevesebb a túlzsúfolt lakás, terjed a megújuló energia – Hogy élünk Európában?

A közelmúltban publikálta az Eurostat szokásos éves átfogó jelentését a lakhatási viszonyokról, ebben rengeteg érdekes adatot láthatunk európai összehasonlításban. A számok egyelőre 2024-re vonatkoznak, de jellemzően több éves, vagy akár évtizedes tendenciák is látszanak, vagyis nem csak pillanatfelvételként érdemes kezelni az elemzést.

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban a lakosság 68 százaléka élt olyan ingatlanban, melynek a tulajdonosa volt 2024-ben. A legmagasabb az arány Romániában, ahol az emberek 94 százaléka saját tulajdonú otthonban él, míg a másik véglet Németország, ahol a népesség többsége (53 százalék) bérelt ingatlanban lakik. Magyarországon hagyományosan magas a saját lakások aránya, a 92 százalékos értéket a románok mellett csak a szlovákok adata haladja meg.

Az európai emberek 51 százaléka él jelenleg házban, 48 százalék pedig lakásban, a fennmaradó egy százalék az „egyéb építmény” kategóriába tartozik. Írországban tíz emberből kilenc házban lakik, míg a másik véglet Spanyolország, ahol a népesség kétharmada lakásban él. Magyarországon az ingatlanállomány hagyományosan inkább a házak felé mozdult el, 73 százalékunk él ilyen ingatlanban, míg 26 százalék lakásban. Természetesen városokban ez utóbbi van többségben (58 százalék), ugyanakkor vidéki térségekre szűkítve, 98 százalékos ház részaránnyal hazánk az éllovas. Az „egyéb” kategória a legtöbb európai országban legfeljebb egy százalékot tesz ki, a kivétel 2,9 százalékos aránnyal Hollandia és 2,1 százalékkal Németország. Az adatok magyarázataként hozzáteszik, hogy ezek az egyéb ingatlanok tartalmazzák például a lakóhajókat, lakóautókat.

Egy európai lakosra átlagosan 1,7 szoba jutott 2024-ben, ezen belül Máltán 2,2 szoba, Szlovákiában pedig 1,1 szoba az átlag, ezek a szélsőértékek. Magyarország a kontinens középmezőnyében helyezkedik el, itthon a hivatalos statisztika szerint 1,6 szoba jutott átlagosan egy emberre. A fentiekkel összefüggésben Szlovákiában a legnagyobb egy átlagos háztartás, több mint 3 ember élt egy fedél alatt, a másik véglet Litvánia, ahol a két főt sem érte el az átlagos háztartás mérete. Magyarország ebben a mutatóban is átlagosnak mondható, 2,3 fővel háztartásonként.

2024-ben 17 százalék volt azok aránya Európában, akik túlzsúfolt háztartásokban élnek, hosszabb távon azonban javulás figyelhető meg ezen a téren, hiszen 2010-ben még 19 százalék felett volt az arány. Magyarországon még látványosabb a javulás, hiszen a 2010-es 47 százalékról 15 százalék alá csökkent azoknak az aránya, akik túlzsúfolt háztartásban élnek. A csökkenés jelentős részben 2017-ről 2018-ra történt, amikor megfeleződött az arány, ebben lehetett módszertani változás is, de a jelenlegi érték alapján Magyarországon az európai átlaghoz képest kisebb probléma a túlzsúfoltság. A két véglet amúgy Románia 41 százalékkal és Hollandia 5 százalékkal. Közben az Eurostat adatai szerint minden harmadik ember úgynevezett „alullakott” ingatlanban él, ők nagyobb lakásban laknak, mint amekkorára igényük lenne. Magyarországon ez az arány 26,1 százalék, ami szintén 2017-18-ban emelkedett jelentősen, ami az előbb említett módszertani váltásra utalhat. Jellemzően egyébként ilyen alullakott szituáció akkor állhat elő, ha például a gyermekek felnőnek és a szülők maradnak egy indokolatlanul nagy ingatlanban. Érdekesség, hogy Cipruson a lakosság 70 százaléka van ilyen helyzetben.

Tavaly az európai emberek 9 százaléka nem tudta a szükséges hőfokra felfűteni a lakását, a legmagasabb ez az arány Bulgáriában és Görögországban volt, ahol majdnem minden ötödik állampolgárt érintett ez a probléma. Magyarországon 6 százalék volt az arány, ami a kontinensen a középmezőnyben volt, a másik véglet pedig a finn, a szlovén és a lengyel 3 százalék körüli érték.

A felmérés szerint az elmúlt öt évben Európában az emberek 6 százaléka számolt be valamilyen lakhatással kapcsolatos diszkriminációról, ami jelenthette az ingatlan eladás vagy kiadás megtagadását valamilyen okból. A legmagasabb az arány Spanyolországban, Szlovéniában és Franciaországban volt (8-9 százalék), miközben Magyarországon mindössze az emberek 0,7 százaléka számolt be ilyen helyzetről, ami Horvátország után a második legalacsonyabb arány volt. A diszkriminációban jellemzően társadalmi hatások mutatkozhatnak meg, Spanyolország és Franciaország esetében például a bevándorló népesség magas arányát tükrözhetik ezek a számok, míg a szlovén társadalom hagyományosan zárt lehet. Emellett egyértelmű a szegénységi szinttel való összefüggés.

Az Eurostat azt is vizsgálta, hogy az európai háztartások mennyi üvegházhatású gázt bocsátottak ki, a legmagasabb ez az érték Luxemburgban volt fejenként 1257 kilogrammal, míg a legalacsonyabb Svédországban, ahol mindössze 29 kilogrammot tett ki 2023-ban. Az EU-s átlag 607 kilogramm volt. Magyarországon 700 kilogramm alá csökkent ez a kibocsátás, ami a régiós országok között még mindig a második legmagasabb Lengyelország mögött. Szlovákiában például az 500 kilogrammot sem éri el átlagosan fejenként a károsanyag-kibocsátás, míg Romániában alig haladja meg a 300 kilogrammot. Az utóbbi 10-15 évben minden közép-kelet-európai országban érezhetően csökkent az arány a megújuló energiaforrások (napelemek, hőszivattyúk) elterjedésével.

„A 2024-es számok jó kiindulási alapot jelenthetnek a következő évek változásai előtt, mivel a fenti mutatók egy részét akár hosszabb távon érdemben befolyásolhatja majd az idén indult Otthon Start kedvezményes hitelprogram” – emelte ki Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője. A szakember szerint érdemes lesz majd visszatekinteni a jelenlegi adatokra, és megvizsgálni azt, változik-e a trend.