„Az EU-ban nem létezhet gyenge láncszem”

Az innen letölthető jelentés feltérképezi a meglévő gyakorlatokat, és azonosítja azokat a kockázatokat, amelyeket az ilyen programok jelentenek az EU számára, különösen a biztonság, a pénzmosás, az adókijátszás és a korrupció tekintetében. A jelentés szerint a kockázatokat tovább súlyosbítja e programok működésének átláthatatlansága és a tagállamok közötti együttműködés hiánya.

Dimitrisz Avramopulosz, a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztos a következőket nyilatkozta: „Az EU-ban, illetve a schengeni térségben jogszerűen lakóhellyel rendelkező személyek olyan jogokkal és kiváltságokkal rendelkeznek, amelyekkel nem szabad visszaélni. A tagállamoknak mindenkor teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk és alkalmazniuk kell a meglévő kötelező fékeket és ellensúlyokat, és a nemzeti befektetői letelepedési programok nem mentesülhetnek e kötelezettség alól. A biztonság növelése, a határaink megerősítése és a tájékoztatási hiányosságok megszüntetése tekintetében az elmúlt években elért közös eredményeink nem kerülhetnek veszélybe. Nyomon fogjuk követni az uniós jognak való teljes megfelelést.”

Věra Jourová, a jogérvényesülésért, a fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztos a következőket mondta: „Ha valaki egy uniós tagállam állampolgárává válik, az azt jelenti, hogy ugyanakkor az Európai Unió polgára is lesz, és megilletik az ehhez kapcsolódó jogok, így a szabad mozgás és a belső piachoz való hozzáférés joga is. Ezért is fontos, hogy azokat az embereket, akik uniós polgárokká válnak, valóban szoros szálak fűzzék az állampolgárságot adó tagállamhoz. Nagyobb átláthatóságra van szükségünk az állampolgárságok odaítélésének módját illetően, és a tagállamok közötti együttműködést is fokozni kell. Az EU-ban nem létezhet gyenge láncszem. Ne fordulhasson elő, hogy valaki kedvére válogat a programok között, míg meg nem találja a legenyhébb feltételeket.”

Befektetői állampolgársági programok (ún. „arany útlevelek”)

Az EU-ban jelenleg három tagállam (Bulgária, Ciprus és Málta) működtet olyan programokat, amelyek a rendes honosítási eljáráshoz képest kevésbé szigorú feltételekkel biztosítják a befektetők számára ezen országok állampolgárságát. Az említett három tagállamban az állampolgárság megszerzését nem kötik az országban való tényleges tartózkodáshoz, sem az országhoz fűződő egyéb valódi kapcsolat meglétéhez.

Ezek a programok az EU egészét érintik, mivel minden olyan személy, aki megszerzi egy tagállam állampolgárságát, egyidejűleg uniós polgárrá is válik. Ha egy tagállam a befektetés fejében állampolgárságot ad, azzal a befektetőt automatikusan felruházza a más tagállamokkal kapcsolatos jogokkal is, így különösen a szabad mozgás jogával, az EU belső piacához gazdasági tevékenységek gyakorlása céljából való hozzáférés jogával, valamint az európai és helyhatósági választásokon történő szavazás jogával. A gyakorlatban ezeket a programokat gyakran úgy hirdetik, mint az uniós polgárság – valamint az ahhoz kapcsolódó valamennyi jog és jogosultság – megszerzésének eszközét.

A bizottság jelentése szerint a következő területek különösen problematikusak: 

• Biztonság: a kérelmezők ellenőrzése nem kellőképpen alapos, és az EU saját központosított információs rendszereit, például a Schengeni Információs Rendszert (SIS) nem használják szisztematikusan;
• Pénzmosás: fokozott ellenőrzésekre („kellő gondosság”) van szükség a pénzmosás elleni szabályok kijátszásának megelőzése érdekében;
• Adókijátszás: nyomon követésre és jelentéstételre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a magánszemélyek ne a kedvezményes adózási szabályokból fakadó előnyök kihasználása érdekében vegyenek részt a programokban;
• Átláthatóság és tájékoztatás: A jelentésben olvasható megállapítások szerint nincsenek egyértelmű információk a programok működéséről, többek között a beérkezett, jóváhagyott vagy elutasított kérelmek számáról és a kérelmezők származásáról. Ezen túlmenően a tagállamok nem cserélnek információt az ilyen programokra pályázó személyekről, és nem tájékoztatják egymást az elutasított kérelmezőkről sem.

Befektetői letelepedési programok (ún. „arany vízumok”)

A befektetői letelepedési programok – bár az általuk biztosított jogokban különböznek a befektetői állampolgársági programoktól – ugyanolyan súlyos biztonsági kockázatot jelentenek a tagállamokra és az EU egészére nézve. Az érvényes tartózkodási engedély nemcsak arra jogosítja fel a harmadik országbeli állampolgárt, hogy az adott tagállamban lakjon, hanem arra is, hogy a schengeni térségben szabadon utazzon. Míg az uniós jog a harmadik országbeli állampolgárok bizonyos kategóriáinak esetében rendelkezik a beutazás feltételeiről, a befektetők tartózkodási engedélyének megadását uniós szinten jelenleg nem szabályozzák, és továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik. Jelenleg 20 tagállam működtet ilyen programokat: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia és az Egyesült Királyság. A bizottság jelentése szerint a következő területek különösen problematikusak:

• Biztonsági ellenőrzések: Az uniós jog bizonyos biztonsági kötelezettségeket ír elő, amelyeket végre kell hajtani azt megelőzően, hogy a külföldi befektető vízumot vagy tartózkodási engedélyt kapna. Ugyanakkor nem áll rendelkezésre elegendő információ sem a gyakorlati végrehajtásról, sem pedig arról, hogy a tagállamok mennyire körültekintően járnak el a biztonsági problémákkal kapcsolatban;
• A tényleges tartózkodásra vonatkozó követelmény: A befektetés útján szerzett tartózkodási engedély, amelynek megadását nem kötik tényleges jelenléthez, vagy amelyhez a befektetőnek csak korlátozott ideig kell ténylegesen az adott tagállamban tartózkodnia, hatással lehet az uniós „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezésére, illetve az e jogálláshoz kapcsolódó jogokra, sőt felgyorsíthatja a nemzeti állampolgárság és ezáltal az uniós polgárság megszerzésének folyamatát;
• Az átláthatóság hiánya: A jelentés hangsúlyozza a programok átláthatóságának és felügyeletének hiányát, különös tekintettel a nyomon követésre és arra, hogy nem áll rendelkezésre statisztika arról, hogy hányan szereznek tartózkodási engedélyt ilyen programon keresztül.

További lépések

A bizottság nyomon fogja követni a befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok uniós jognak való megfelelésével kapcsolatos tágabb kérdéseket, és szükség szerint megteszi a szükséges lépéseket. Ezért a tagállamoknak különösen a következőket kell biztosítaniuk:

• a kötelező határ- és biztonsági ellenőrzések szisztematikus elvégzése;
• a huzamos tartózkodási engedélyről szóló irányelvben és a családegyesítési irányelvben foglalt követelmények megfelelő érvényesítése;
• a befektetői állampolgársági program kérelmezői által fizetett összegek ellenőrzése a pénzmosás elleni uniós szabályok alapján;
• az adókikerülési kockázatok összefüggésében annak biztosítása, hogy az uniós igazgatási együttműködés keretében (különösen az információcsere terén) rendelkezésre álljanak a megfelelő eszközök. 

A bizottság nyomon fogja követni a tagállamok által az e programok működtetése során az átláthatósággal és az irányítással kapcsolatos problémák megoldása érdekében tett lépéseket. A Bizottság tagállami szakértőkből álló csoportot hoz létre a programok átláthatóságának, irányításának és biztonságának javítása érdekében. A csoport feladatai közé főként a következők tartoznak majd: 

• Az információcserét és konzultációt elősegítő rendszer létrehozása, amellyel nyomon követhető a kérelmek száma, a származási országok, valamint az, hogy a tagállamok hány esetben adtak meg vagy utasítottak el magánszemély által beruházás alapján benyújtott állampolgársági, illetve tartózkodási engedélyre irányuló kérelmet;
• 2019 végéig a befektetői állampolgársági programokra vonatkozó közös biztonsági ellenőrzések kidolgozása, beleértve a konkrét kockázatkezelési eljárásokat. 

A bizottság – az uniós csatlakozási folyamat részeként – a tagjelölt országokban és a potenciális tagjelölt országokban is nyomon követi a befektetői állampolgársági programokat az EU-t biztonsági szempontból esetlegesen érintő, hasonló programokat működtető harmadik országok tekintetében. A bizottság emellett a vízummentesség-felfüggesztési mechanizmus részeként nyomon fogja követni, hogy az ilyen programok milyen hatást gyakorolnak a vízummentességet élvező uniós országokra.

Állampolgársági és letelepedési programok

A befektetői állampolgársági programok lehetővé teszik egy magánszemély számára, hogy kizárólag beruházás alapján új állampolgárságot szerezzen. A befektetői letelepedési programok – bizonyos feltételek mellett – lehetővé teszik a harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy tartózkodási engedélyt kapjanak valamely uniós országban való letelepedés céljából.

A nemzeti állampolgárság megszerzésének és elvesztésének feltételeit az uniós jog kellő tiszteletben tartása mellett minden egyes tagállam nemzeti joga szabályozza. A nemzetközi jogban lefektetett elvek a kérelmező és az ország vagy annak állampolgárai közötti „valódi kapcsolat” meglétét írják elő. Mivel a nemzeti állampolgárság előfeltétel az uniós polgárság megszerzéséhez és a Szerződésben foglalt jogokhoz való hozzáféréshez, a bizottság jelentést tesz azokról a befektetői programokról, amelyek nemzeti állampolgárságot adnak a tagállamokban. A befektetők tartózkodási engedélyének megadását uniós szinten nem szabályozzák, és jelenleg a nemzeti jog az irányadó. Az uniós jog azonban a harmadik országbeli állampolgárok bizonyos kategóriái számára szabályozza a beutazási feltételeket. 

A bizottság jelentésének kiindulópontja az Európai Parlament 2014. január 16-i állásfoglalása, amely felszólította a bizottságot, hogy az európai értékek, valamint az uniós jogszabályok és gyakorlat betűje és szelleme tükrében értékelje a különféle állampolgársági programokat.

Európai Bizottság