Minden második magyar küzd valamilyen krónikus betegséggel; a lakosság több mint fele túlsúlyos vagy elhízott; minden negyedik magyar használ hagyományos dohányterméket; a férfiak több mint 6 százaléka, a nők 1,6 százaléka nagyivó – derül ki többek között a KSH összefoglalójából.
Az elmúlt évtizedben nem változott érdemben az egészségi állapot szubjektív megítélése
2009 és 2014 között jelentősen javult, ezt követően már csak kismértékben változott a 15 éves és idősebb lakosság önértékelt egészségi állapota. Ebben a korcsoportban 2019-ben és 2025-ben egyaránt 62 százalék ítélte jónak vagy nagyon jónak az egészségét. Ezzel párhuzamosan a rossz vagy nagyon rossz egészségűek aránya 9,7 százalékról 8,8 százalékra mérséklődött. A nemek közötti különbség csökkenő tendenciát mutat, de a férfiak még mindig egészségesebbnek érzik magukat, mint a nők – olvasható a statisztikai hivatal „Egészségi állapot és egészségmagatartás 2025” című kiadványában.
Az életkor előrehaladtával jelentkező egészségi problémák következtében az idősebb korosztály lényegesen kedvezőtlenebbül ítéli meg egészségét, mint a fiatalabbak. A 15–34 évesekhez képest a 65 éves vagy annál idősebbeknek mindössze a harmada tartja jónak vagy nagyon jónak a saját egészségét, és tízszer nagyobb arányban értékeli rossznak vagy nagyon rossznak. A fiatalok közül a tanulók, míg a 35 éves és idősebbeknél a foglalkoztatottak tartják legjobbnak az egészségi állapotukat. Ezzel szemben a munkanélküliek és nyugdíjasok általános egészségérzete minden érintett korcsoportban jelentősen rosszabb, mint a dolgozóké. A magasabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel párhuzamosan emelkedik azok aránya, akik az egészségüket jónak ítélik meg. Az alapfokú végzettségűek közt kimagasló a rossz vagy nagyon rossz, és alacsony a jó vagy nagyon jó egészségi állapotúak aránya (23 és 36 százalék, míg a legalább középfokú végzettségűeknél 7,9 és 61 százalék).
Budapesten, Pest vármegyében és Nyugat-Dunántúlon a legjobb a lakosság szubjektív egészségérzete, az e területeken élők mintegy kétharmada tartja jónak vagy nagyon jónak az egészségi állapotát. Ezzel szemben Észak-Magyarországon a lakosság alig fele, 54 százaléka válaszolta ugyanezt. Az egészség önértékelése a magasabb urbanizáltságú településeken is jobb. A fővárosban a lakosság 67, a megyeszékhelyeken 64, a városokban 60, a községekben, falvakban pedig 58 százalék tartja jónak vagy nagyon jónak az egészségét.
A lakosság negyedét korlátozza egészségi állapota a mindennapi tevékenységekben
2025-ben a lakosság 26 százalékát korlátozta a mindennapi tevékenységében valamilyen, legalább fél éve fennálló egészségi probléma: 6,0 százalék súlyos, 20 százalék mérsékelten súlyos korlátozottságról számolt be. E területen az elmúlt 6 évben nem történt számottevő változás. A korlátozottak aránya már 2019-ben is 26 százalék volt: ekkor a lakosság 6,4 százaléka súlyos, míg 19 százaléka mérsékelt akadályozottsággal élt.
Az idősebbek körében a korlátozottak, de különösen a súlyosan korlátozottak aránya magasabb: minden második 64 év felettinek nehézségei vannak a mindennapi életben, 37 százalék mérsékelt, 14 százalék súlyos nehézségekkel szembesül.
Míg a lakosság egészét tekintve a látási és hallási panaszok fordulnak elő a leggyakrabban, addig a legsúlyosabb problémákat a járás, a lépcsőn való közlekedés és a háztartási munkák elvégzése jelenti, főként az idősek számára. Minden második idős embernek nehézségei vannak a járásban, lépcsőn való fel- és lejutásban, tízből négynek pedig a háztartási feladatok ellátása.
Az egészségi problémával élő személyek életvitelét, lehetőségeit jelentős mértékben befolyásolhatja a fizikai és társadalmi környezet. A mindennapi tevékenységekben egészségi okból korlátozott személyek 46 százalékának okoz nehézséget a közlekedés, más helyekre való eljutás; 24 százalék súlyos nehézségekkel szembesül, vagy nem is képes elhagyni otthonát. A közlekedésben a fő kihívást az utazás nehézségei (körülményes le- és felszállás, szabad helyek hiánya, kényelmetlenség) és az épületek megközelíthetősége, az akadálymentesség hiánya jelentik. A különböző társas tevékenységeken való részvétel (pl. családi, baráti összejövetelek, éttermek, kulturális és egyéb rendezvények látogatása) a mindennapi életükben korlátozottak 31 százaléka számára jelent nehézséget (nagy nehézsége van, vagy egyáltalán nem tud részt venni a társas tevékenységekben 14 százalék), elsősorban az akadálymentesség hiánya miatt.okoz problémát. (Egy személy több korlátozottságtípusban is érintett lehet)
Minden második ember krónikus betegséggel küzd
Krónikus, legalább 6 hónapja fennálló, vagy vélhetőleg a későbbiekben legalább ugyanennyi ideig tartó betegségről a lakosság 51 százaléka számolt be, ez némileg magasabb a 2019-es évi értéknél (48 százalék). A nők közül többen küzdenek ilyen betegséggel (55 százalék), mint a férfiak (47 százalék). A krónikus betegek aránya az életkorral párhuzamosan meredeken emelkedik: a 15–34 évesek 23, a 65 évesek vagy annál idősebbek 81 százalékának volt krónikus, hosszantartó egészségi problémája. Orvos által diagnosztizált betegség vagy egészségi probléma a lakosság 62 százalékánál állt fenn a felmérést megelőző 12 hónapban. A krónikus kórképek közül a magasvérnyomás-betegség bizonyult a leggyakoribb diagnózisnak, mely a lakosság 30 százalékát érintette. Ezt követi a derék- és hátfájás (18 százalék), és a magas koleszterinszint (16 százalék). A diagnosztizált krónikus betegséggel élők 87 százaléka szed gyógyszert a betegségére.
A lakosság több mint fele túlsúlyos vagy elhízott
A WHO-ajánlásnak megfelelő testtömegindex alapján 2025-ben a lakosság 59 százalékát jellemezte súlyfelesleg, a soványak aránya pedig mindössze 3,1 százalék volt.
A BMI (Body Mass Index) vagy TTI (testtömegindex) a kilogrammban megadott testtömeg és a méterben megadott magasság négyzetének hányadosa. A WHO meghatározása szerint a normál testsúly BMI-indexe 18,5 és 24,99 közötti. A 18,5 alatti értékek esetén beszélünk soványságról, a 25 és afeletti értékek esetén túlsúlyról. Kórosan soványnak a 16 alatti értékkel, elhízottnak a legalább 30-as, de 40 alatti értékkel, súlyosan elhízottnak a legalább 40-es értékkel jellemezhető válaszadókat tekintjük.
Az elmúlt öt évben nem történt számottevő változás, hosszú távon viszont kedvezőtlen tendenciák látszanak: 2009-hez képest a normál testsúlyúak aránya alacsonyabb (2009-ben 42, 2025-ben 38 százalék), miközben a túlsúlyosak és elhízottak együttes aránya emelkedett (2009-ben 54, 2025-ben 59 százalék).
A férfiak közül többen küzdenek súlyproblémával, 66 százalékuknak van súlyfeleslege, míg a nőknek csupán a fele (52 százalék) érintett. Az életkor előrehaladtával nő a súlytöbblettel rendelkezők és csökken a soványak aránya. A fiatalok 37 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, 8,5 százaléka sovány, szemben az idősekre jellemző 71, illetve 0,9 százalékkal. A jelentősebb súlyfelesleggel élők, azaz az elhízottak aránya a férfiaknál a középkorúak között, míg a nőknél az idősebb korosztályban a legmagasabb (31 és 27 százalék). A krónikus betegségek a sovány embereknél fordulnak elő legritkábban, az elhízottaknál leggyakrabban (30 és 67 százalék). A súlyosan elhízottak 83 százaléka küzd valamilyen hosszantartó betegséggel.
Az emberek háromnegyede elegendő fizikai aktivitást végez
A WHO ajánlása szerint a felnőttek számára optimális mozgásmennyiség bizonyítottan egészségvédő hatású. Ez hetente legalább 150 perc mérsékelten intenzív vagy 75 perc intenzív aerob mozgást, valamint legalább két alkalommal végzett izomerősítő gyakorlatokat foglal magában. Hazánkban a felnőttek 43 százaléka szabadidejében heti tíz percet sem sportol. 34 százalék mozog hetente minimum 150 percet, és 29 százalék felel meg az izomerősítésre vonatkozó WHO-ajánlásnak.
Az egészségvédelem szempontjából leghatékonyabb, kombinált testedzést csupán minden ötödik ember, a férfiak 21, a nők 16 százaléka teljesíti. Arányuk némileg magasabb, mint 2019-ben (19 és 14 százalék), a korábbi felmérés óta pedig mindkét nem esetében az izomerősítő gyakorlatok végzése terén mutatkozik a legjelentősebb javulás (férfiaknál 6, nőknél 5 százalékpont). A munkavégzés közbeni tevékenység jellegét és a sétával töltött időt is figyelembe véve kedvezőbb kép rajzolódik a fizikai aktivitást vizsgálva. A felnőttek 55 százaléka hetente legalább 150 percet sétál, biciklizik, vagy végez valamilyen szabadidős tevékenységet és 46 százalékuk nagyrészt közepesen nehéz vagy megerőltető fizikai tevékenységet végez munkája során. Így összességében közel háromnegyedük, a férfiak 77, a nők 70 százaléka elegendő fizikai aktivitást végez.
Csökkent a hagyományos dohánytermékeket rendszeresen használók aránya
2025-ben a lakosság kevesebb, mint egynegyede, összesen 24 százaléka dohányzott: 21 százalékuk napi rendszerességgel, 2,7 százaléka pedig alkalmanként. A férfiak 24, a nők 19 százaléka dohányzott naponta, amely mindkét nemnél csökkenést jelent a felvétel korábbi hullámához képest (2019-ben a férfiak 28, a nők 22 százaléka dohányzott rendszeresen). [Dohányzás alatt itt a hagyományos dohánytermékek (cigaretta, pipa, szivar, tubák stb.) használatát értjük, az elektronikus eszközök, hevített dohánytermékek nem tartoznak ide.]
Az idősek között lényegesen alacsonyabb a rendszeresen dohányzók aránya (férfiaknál 15, nőknél 12 százalék), mint a 15–34 és 35–64 éves korosztályokban (férfiaknál 25 és 27, nőknél 21 és 22 százalék). Mindkét nemnél Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon a legmagasabb, és Budapesten a legalacsonyabb a rendszeresen dohányzók aránya.
A rendszeresen dohányzás lényegesen elterjedtebb az alacsonyabb iskolai végzettségűek és alacsonyabb jövedelműek körében: az alapfokú végzettségűek 36, míg a felsőfokú végzettségűek 19 százaléka, a legalsó jövedelmi ötöd tagjainak 31, a legfelsőnek pedig 17 százaléka dohányzik mindennap. Kiugróan magas, 41 százalék a rendszeresen dohányzók aránya a munkanélküliek között. A hagyományos dohánytermékekhez képest lényegesen kevésbé elterjedt a hevített dohánytermékek, az elektronikus eszközök (pl. e-cigaretta) és a dohányzási célú gyógynövénytermékek napi szintű használata (4,6, 1,9 és 0,3 százalék).
Csökkent a nagyivók aránya
A lakosság 4,7 százaléka fogyaszt napi rendszerességgel alkoholos italokat, ugyanakkor legalább egy éve nem ivott vagy teljesen absztinens 31 százalék. Nemek szerint nagyok az eltérések: a férfiak körében a mindennapos alkoholfogyasztás gyakorisága négyszeresen meghaladja a nőkre jellemző értéket (8,3 illetve 1,8 százalék). Mindkét nem esetében az idősebb korosztályban magasabb a szeszesital-fogyasztók aránya, de míg az idős férfiak 18, az idős nők csak 3,4 százaléka érintett. Az alkoholfogyasztás mennyiségét is tekintetbe véve nagyivónak minősül a lakosság 3,8 százaléka, a férfiak 6,1, a nők 1,6 százaléka. [Nagyivók azok a férfiak, akik egy átlagos héten több mint 14, és azok a nők, akik egy átlagos héten több mint 7 egységnyi alkoholt fogyasztottak, ahol egy alkoholegység egy korsó sörnek, 2 dl bornak vagy 0,5 dl röviditalnak felel meg. Mérsékelt ivók, akik legalább heti gyakorisággal fogyasztanak alkoholt, de nem nagyivók, az alkoholt ritkábban, mint hetente fogyasztók a ritkán ivók.]
Férfiaknál leginkább az idősek, nőknél a középkorúak érintettek. Előbbieknél különösen magas a nagyivók aránya a Dél-Dunántúlon (9,7 százalék), illetve az Észak-alföldi és Észak-magyarországi régiókban (7,4 és 7,1 százalék). Budapesten a legjobb a helyzet, ahol a férfiak 3,9 százaléka nagyivó. 2019 és 2025 között a nagyivók és a mértékletes ivók együttes aránya 25 százalékról 21 százalékra csökkent, ezzel párhuzamosan az alkoholt nagyon ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztóké 75 százalékról 79 százalékra nőtt.
A fogorvosi ellátás kivételével kevesebben vettek igénybe egészségügyi ellátást, mint hat évvel ezelőtt
Az egészségügyi ellátást igénylők arányában a kórházi fekvőbeteg-ellátásban és a fogorvosi ellátás terén történt hosszú távon számottevő változás: a kórházi ellátást igénybe vevők aránya másfél évtized alatt 28 százalékkal csökkent, míg a fogorvost, fogszabályzó szakorvost felkeresők aránya 24 százalékkal nőtt. Az egynapos és szakorvosi ellátást igénybe vevők mértéke csak kismértékben emelkedett 2009 óta (4,1 és 1,9 százalékkal), míg a háziorvosi szolgáltatást igénybe vevőké gyakorlatilag nem változott.
Az egynapos ellátás kivételével a nők nagyobb arányban vették igénybe a különböző ellátásokat. A legnagyobb különbség a szakorvosi ellátás terén van a két nem között, a nők 67, a férfiak 54 százaléka keresett fel valamilyen szakorvost a felvételt megelőző évben. A kórházi, a háziorvosi és a szakorvosi ellátásra a legnagyobb arányban a 64 évnél idősebb lakosságnak volt szüksége. Ezen korcsoport tagjainak 86 százaléka vett igénybe háziorvosi, 71 százaléka szakorvosi, 18 százaléka kórházi, 13 százalékuk pedig egynapos ellátást.
A fogorvosi ellátás igénybevétele viszont a kor előrehaladtával folyamatosan csökken: a fiatalok 57, az idősek 32 százaléka járt fogorvosnál a felvételt megelőző évben. Ugyanebben az időszakban a lakosság 37 százalékával fordult elő, hogy túl hosszú várakozás, nehézkes közlekedés, vagy anyagi okok miatt nem kapta meg a számára szükséges ellátást, és 34 százalékuk említette, hogy csak magánellátásban kapott időben segítséget.
Nőtt a vastagbélszűrésen részt vevők aránya az elmúlt hat évben
A betegségek korai felismerését és kezelését lehetővé tevő szűrővizsgálatok közül az orvosi ellátás során végzett/végeztetett rutinvizsgálatok közül a koleszterinszint- és vércukorszint-mérés a lakosság egyre nagyobb hányadát fedte le 2009 és 2025 között. A személyes vérnyomásmérések gyakorisága viszont – vélhetően az otthoni önellenőrzés térnyerésével összefüggésben – mérséklődött 2019 óta. Az önkéntes döntést igénylő vizsgálatok közül az emlőröntgenen és a méhnyakrákszűrésen megjelentek aránya is csökkent 2019 óta, az emlőröntgenen részt vevők aránya hosszú távon is csökkenő tendenciát mutat.
Ugyanakkor pozitív változás, hogy a vastagbélszűrésen részt vettek aránya összességében folyamatosan emelkedik: székletvérvizsgálaton 2025-ben 17 százalékkal többen vettek részt, mint 2019-ben, miközben a vastagbéltükrözésen megjelentek száma gyakorlatilag nem változott. Prosztatarákszűrésen 2019-ben és 2025-ben is az 50 év feletti férfiak mindössze egyötöde vett részt a felvételt megelőző 12 hónapban.
Nukleáris hatósági találkozót tartottak Csehországban, amelynek fókuszban az új atomerőművi blokkok, a kis moduláris reaktorok, valamint a hosszú távú üzemeltetés volt.