2025-ben az előző évinél kevesebb ember költözött Budapesten belül másik kerületbe, mintegy 29 ezren változtattak állandó lakóhelyet a fővároson belül – derül ki a KSH friss adataiból. Az elmúlt három évtizedben csak egyszer – 2023-ban – volt a mostaninál kisebb a Budapesten belüli költözés, vagyis érezhetően egyre kevésbé mobilis a népesség a fővároson belül, ami részben annak eredménye, hogy nőtt az agglomeráció vonzereje a lakásvásárlók körében – mutat rá elemzésében az OTP Ingatlanpont.
Tavaly mintegy 29 ezer ember költözött Budapesten belül egyik kerületből a másikba, ez elmarad a 2024-es 32 ezres számtól. Ennél alacsonyabb az elmúlt harminc évben csak egyszer, 2023-ban volt a fővárosiak aktivitása, akkor 28 ezren költöztek új állandó lakcímre a kerületek között. A kerületen belüli állandó költözéseket külön számítja a statisztikai hivatal. A tavalyi 22 400 ilyen típusú lakóhely-változtatás pedig egyenesen negatív rekord a három évtizede vezetett adatsorban. 2025-ben így összesen kicsivel több mint 51 ezren változtattak állandó lakóhelyet a fővároson belül.
„Az elmúlt években érezhetően csökken a Budapesten belüli mobilitás, egyre kevesebben váltanak lakóhelyet, ezt a trendet csak a 2024-es év törte meg ideiglenesen” – emelte ki az adatok kapcsán Valkó Dávid. Az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint ennek a tendenciának több oka is lehet, kiemelte például a főváros magasabb ingatlanárait, amelyek egyre több embernek teszik megfizethetetlenné a saját lakást, részben emiatt volt megfigyelhető a főváros környéki agglomeráció növekvő népszerűsége is.
Az nem meglepő, hogy Budapesten belül a legtöbben az évek óta legnépszerűbbnek számító kerületekbe költöztek, a lista élén fej-fej mellett áll a XI. és a XIII. kerület közel 2500 betelepülővel. Ez nem csak a jó közlekedési kapcsolatokkal magyarázható, hanem azzal is, hogy immár hagyományosan ezekben a kerületekben épül a legtöbb új lakás. A dobogó harmadik helyére Zugló (XIV. kerület) került, alig lemaradva, majd Óbuda-Békásmegyer (III. kerület) és a II. kerület következnek, mindkét esetben mintegy 1800 új, más kerületből ideköltöző állandó lakost regisztráltak. A legkevesebben a külső és a legbelső kerületeket választották, a XXIII. és az V. kerületbe mindössze 550-en, a XXII.-be és a VI.-ba pedig 800-an költöztek a fővároson belül máshonnan. Érdekesség, hogy a XIII. kerület az elköltözésekben is élen járt, 2700-an hagyták ott másik városrész kedvéért, a XIV. kerületből 2200-an, a XI. kerületből pedig 2000-en költöztek el. Vagyis megfigyelhető, hogy ezek között a népszerűnek számító budapesti városrészek között jelentősen cserélődik is a népesség.
A vándorlásból eredő legnagyobb fogyást a VIII. kerület regisztrálta tavaly, ahonnan majdnem 600-zal többen költöztek más városrészbe, mint oda be. A IX. kerületből 520-szal többen távoztak, mint amennyi az új érkező volt, míg a VII. kerület 440 fős negatív egyenleggel zárta az évet ebből a szempontból. A legnagyobb pozitív vándorlási különbözetet a már többször említett, slágernek számító XI. kerület érte el, ahova több mint 430-cal többen költöztek, mint amennyien otthagyták. Ebből a szempontból felértékelődött a szomszédos XXII. kerület is közel 300 fős népességszám-növekedéssel, de majdnem ugyanekkora bővülést ért el a XVI. és a III. kerület is. Ha ezeket a számokat népességarányosan vizsgáljuk, akkor a XXIII. kerület járt az élen, ahol 1 százalékkal bővült a népesség a fővároson belüli vándorlás eredményeként. Második helyen állt a XXII. kerület 0,53 százalékos növekedéssel, a harmadik pedig a XVI. kerület volt 0,4 százalékkal. A másik végletként a IX. kerület népessége 1 százalékkal csökkent a budapesti vándorlás következtében, hasonló változás látszott a VII. és a VIII. kerületben is. Vagyis 2025-ben is fennmaradt az a tendencia, hogy jellemzően a belső pesti kerületeket hagyták ott az emberek, míg a külső városrészek vonzzák a beköltözőket.
„Ez a belső vándorlási mintázat szintén magyarázható egyrészt a külső kerületek elérhetőbb lakásáraival, illetve az elmúlt évek-évtizedek közlekedési fejlesztései miatt ma már sokkal gyorsabban érhető el tömegközlekedéssel is a belváros. Emellett az elmúlt évtizedben nagyobb új lakóprojektek, valamint különféle munkahelyek, irodaházak, logisztikai központok is települtek ezekbe a külső kerületekbe és a szomszédos agglomerációs településekre” – hangsúlyozta Valkó Dávid.
Ha az egyes kerületek közötti költözések részletes kereszttábláit megnézzük, akkor továbbra is felfedezhetők olyan mintázatok, melyek már évek óta fennállnak. Ahogy az országon belüli lakhelyváltoztatásoknál láttuk, úgy a fővároson belül sem feltétlenül mennek messzire az emberek, illetve kisebb az átjárás a pesti és a budai oldal között is. Az I. kerületből elköltözők legnagyobb része (18 százalék) például a szomszédos II. kerületig ment csupán, ezt követte a szintén budai XII. és a XI. kerület. De ugyanígy a II. és a III. kerület esetében is nagyobb eséllyel maradtak az elköltözők a budai oldalon. Említettük, hogy a fővároson belül is vannak kimondottan erős kapcsolatok egyes kerületek között. Kiemelhető például az egymással szomszédos XI. és XXII. kerület, ahol az egykori újbudaiak 20 százaléka csak egy kicsit költözött kijjebb Budafok-Téténybe, az ellenkező irányban pedig a XXII. kerületből elköltözők 40 százaléka ment csak a szomszédos városrészig. Ez azt jelenti, hogy a XXII. kerületbe beköltözők majdnem fele (48 százalék) a XI. kerületből érkezett. Hasonló, ám valamivel gyengébb ez a kapcsolat a II. és a XII. kerületek között, ott a hegyvidéki új lakosok 21 százaléka érkezett a II. kerületből, míg a II. kerület esetében a beköltözők 16 százaléka volt korábban „szomszéd". A budai és a pesti oldalak közti kölcsönös mobilitás ugyanakkor általában továbbra is alacsony, a külső XXIII. kerületbe máshonnan költöző 547 emberből például mindössze 48 érkezett a Duna túlpartjáról, de ez a kapcsolat az ellenkező irányban is hasonlóan gyenge volt. Egész fővárosi szinten talán a két legextrémebb statisztika, miszerint mindössze egyetlen ember volt, aki az I. kerületből a XX.-ba, illetve egy másik, aki a XXIII.-ból a II.-ba költözött. Az ellentétes rekord pedig az a 391 költöző, aki a XI. kerületi lakcímét cserélte XXII. kerületire.
Érdekes azt is megvizsgálni, melyik kerületek tudják a legjobban megtartani a népességüket. A költözők közül Csepelen (XXI.) és Budafok-Tétényben (XXII.) volt a legjellemzőbb, hogy a kerületen belül maradtak az emberek, mindkét esetben 59 százalék volt ez az arány az összes lakóhelyváltoztatón belül. A dobogóra felfért még a III. kerület, ahol 57 százalék talált új állandó lakhelyet a városrészen belül. Ezzel szemben a belvárosban, a VI. és VII. kerületekben ez az arány mindössze 22-23 százalék volt, illetve hasonlóan alacsonyan alakult az I. kerületben is.
„Évek óta megfigyelhető Csepel jó pozíciója a lakosság megtartásában, ennek oka egyrészt a kerület sokszínűsége, hiszen a kisebb-nagyobb lakótelepektől a családi házas övezetekig mindenki megtalálhatja a neki megfelelő lakást, emellett a kerület vonzereje lehet a relatív alacsony ár a fővároson belül. Ugyanez mondható el Budafok-Tétényről is, melynek a belvároshoz közelebb eső lakótelepi területei és a változatos családi házas övezetei biztosítják a sokszínűséget, emellett egyre több az új lakóprojekt is a kerületben, miközben továbbra is a budai oldal legolcsóbb városrésze maradt” – emelte ki Valkó Dávid. Az elemző szerint emellett mindkét kerület esetében sokat javult a tömegközlekedés, ami szintén növelte a vonzerejüket. Ezzel szemben a belső pesti kerületekben jellemzően rosszabb állapotú, típusra homogén összetételű ingatlanok vannak, oda leginkább az költözik, aki kifejezetten a belvárosi pezsgésre vágyik.
„A magyar beruházás nagyon előrehaladott, ugyanakkor rendkívül komplex. Sok mindent újra kell gondolnunk ebben a projektben, rengeteg megoldandó feladat van, hogy az előnyt, amire Magyarország szert tett, valódi hozzáadott értékké, profittá tudjuk kovácsolni.”
